Ahová
a mentő sem jár... - Látogatás Lárgába (avagy Máriafalvába)
Elszántnak kell lenni, aki látogatást
szeretne tenni Máriafalvára, ebbe a parányi, erdők közé zárt falucskába.
A falu egyforma távolságra (egyformán messze) van a Bákótól Bukarest
fele, illetve a Bákótól Ónfalvára (Onesti) induló főutaktól, mélyen
a hegyek, tölgy- és bükkerdők közé zárva. Megközelítése több módon lehetséges,
mindegyik útvonal egy dologban egységes képet mutat: autóval reménytelen...
Kis felfedező csapatunk úgy döntött, Bodgánfalva felől közelíti meg
Máriafalvát. Így Bogdánfalva Albény nevű falurészén hagyjuk autónkat
és gyalog vágunk neki az ismeretlennek. Váratlan segítségünk is akad,
már induláskor kalauzunknak jelentkezik egy szimpatikus, bogdánfalvi
születésű háziorvos, aki többek között Trunkon és Máriafalván is praktizál.
Új ismerősünk elmondja, Máriafalván önerőből tart fenn orvosi rendelőt,
ahová heti egy alkalommal gyalogosan (!) jár a betegekhez. Ritka manapság
ilyen önfeláldozó, elkötelezett embert találni. Megtudjuk, hogy Máriafalvára
nem jut el a mentő sem. A sürgős betegeket, vagy a rendszeres kórházi
kezelésre szorulókat szekéren kell bevinni a műútig, ahol felveszi a
mentőautó...
Bár újdonsült ismerősünk lelkiismeretes útbaigazítást adott, Máriafalvát
megtalálni mégsem volt könnyű feladat. Még a lombjukat vesztett fák
is sűrű függönyként takarják a völgyben megbújó házakat, és ha még az
utat sem ismeri a vándor...
Végül mégis célba értünk, a falu temetője mellett érkeztünk meg Máriafalvára,
vagy ahogyan a helyiek és a környékbeliek is nevezik "Lárgába".
A falu hivatalosan Lărguţa, a falu magyar neve már a feledés homályába
veszett, talán csak a hozzánk hasonló romantikus utazók adták neki,
mindenesetre a helybéli lakosok nem tudják. Ha már a temetőhöz értünk,
itt kezdjük az ismerkedést. A fedeles fakeresztek rendezetten sorjáznak
egymás mellett, rajtuk magyaros hangzású nevek, fotózunk, pihenünk a
szikrázó napsütésben, örvendezve, hogy tovatűnt a tíz perce még bennünket
verő sűrű hózápor.
A faluban előbb a templomot keressük. Élénkszemű, barna lányt szólítunk
meg, magyar kérdésünkre rávágja a választ: "Itt elé!" menjünk
a templomhoz. Később megtudjuk Ferencz Andreának (hivatalosan persze
Ferenţ Andreea) hívják, VI. osztályos és a falubeli gyermekekhez hasonlóan
szépen ért magyarul, és könnyen jönnek szájára a magyar szavak. Sajnos
fogyóban vannak itt a gyermekek, az alsó tagozat még a faluban működik,
ám a felsősök már Gajdárban járják az V-VIII. osztályt, télben-nyárban
gyalogosan mennek át a szomszédos faluba.
Sajnos, időnk kevés, már csak arra elég, hogy a helyi kocsmában lélek-
és testmelegítő forralt bort és helyben termesztett mézet vásároljunk.
E kis idő alatt is kiderült, Máriafalva az egyik legjobb nyelvállapotú
falu Csángóföldön. Bár a gyermeklétszám nem magas, talán jó lenne a
közeljövőben őket is bevonni a magyar foglalkozásokba. Ha terveink valóra
válnak, a húsvéti vakációban Máriafalvára látogat egy lelkes magyarországi
társaság, hogy letegyék a későbbi magyar foglalkozások alapjait! Várjuk
őket!
