Június 19-én délben izgatottan gyülekeztünk
a temető mellett, a buszra várva. Utolsó puszik az anyukáknak,
integetés, aztán átvágva a Kárpátokon, majd a Hargitán, énekelve,
jó hangulatban utaztunk, még az sem zavart minket, hogy zuhogó
esőben tartottunk pihenőt.
Másnap reggel érkeztünk Keszthelyre, már vártak ránk, Osztás-szorzás
után a gyermekek a fogadó családokhoz kerültek. Méregettük egymást,
ismerkedtünk.
A szervezők csodálatos programot állítottak össze. Miután kipihentük
az utazás fáradalmait, szombaton este hétkor bemutatkoztak a
gyermekek egy rövid összeállítással, amit szabadtéri táncház
követett. A központi színpadtól kisvonattal mentünk a Georgikon
Majormúzeumhoz, ahol szentivánéji tűzgyújtással egybekötött
zenés program várt ránk. Vasárnap reggel részt vettünk a közös
misén a Fő téri templomban. Hétfőn Kehidakustány élményfürdőjében
minden fáradtságunktól megszabadultunk. Ahány gyermek, annyifelé,
vizescsúszdán, körforgóban, zubogó alatt, pezsgőfürdőben, fagyizóban.
Az esti fellépésen kissé álmatag volt a csoport, de ezt, az
élményfürdő után, a helyiek megértéssel fogadták.
Kedden Gyenesdiáson, a Községházán kézműves foglalkozások voltak,
párhuzamosan gyöngyfűzés, bőrözés, nemezelés, illetve a nagyobbaknak
lövészet a lőtéren.
Mindenki ajándékot készített az itthoniaknak, anyukáknak, barátoknak.
A finom ebéd után a Diás strandon mulattuk az időt, gyönyörű
napsütésben.
Szerdán a a Kis- Balatonra kirándultunk, vezetővel, aki mesélt
nekünk a Kis-Balaton visszállításáról, a madarakról.
Megnéztük Matula bácsi kunyhóját és Fekete István emlékházát,
majd egy körúton megtapasztaltuk az elmondottakat.
A kirándulás végén ellátogattunk egy madármegfigyelő telepre,
ahol egy kedves fiatal lány elmesélte nekünk a madárgyűrűzés
csinját-binját, be is mutatta egy kis madárkán, aztán megnéztük
a beteg madarakat. A vonyarci nagyon finom ebéd után, az egyik
vendéglátónk fagyival lepte meg a gyermekeket, aztán strandolás
estig.
Csütörtökön a Vasútmodell-múzeumba látogattunk, ahol a földszinten
egy vadászati kiállítást néztünk meg, a gyermekeknek nagyon
tetszett a sok kiállított trófea. Sokan még soha nem láttunk
ilyen állatokat, ennyire közelről, ezért érdekes volt megfigyelni
az apró részleteket is. A kiállítás elrendezése is csodálatos,
az állatok a saját környezetükben láthatók, így egyszerre sok
minden kiderül róluk.
Az emeleten hegyes-völgyes tájon szaladnak a kis vasúti modellek,
hídak alatt, alagútakon. Érdekes volt végigkísérni egy-egy ilyen
kisvonat útját. A gyermekeket alig lehetett kicsábítani, bár
a következő program is izgalmasnak ígérkezett. Fagyizás után
a keszthelyi babamúzeumot és panoptikumot jártuk be, a gyermekek
gyorsan rátaláltak a csángó babákra és Ilona kapujára, a székely
kapuk között. A panoptikumban beszélgettünk a kiállított történelmi
alakokról. A múzeum vezetője csokival, üdítővel búcsúztatott,
aztán utazás Györökre, ahol a bőséges ebéd után strandolással
folytattuk, majd indultunk vissza Keszthelyre, mert a Zenepavilonnál
felléptek a gyermekek Nyisztor Ilona vezetésével.
Pénteken reggel búcsúhajózás a Balatonon, gyönyörű napsütésben,
majd rövid játszótéri kitérő után ebédeltünk és elsétáltunk
a Libás strandra. Itt már elkezdődött a búcsúzkodás, később
a vendéglátók sok finom falattal vártak a Barátok asztalánál,
ahol húsokat sütögettünk, gúlyást és székelykáposztát főztünk,
finom süteményekkel kedveskedtek, igazi közös búcsúestet tartottunk.
Megérkezett a buszunk, elkezdtünk felcihelődni, bepasszírozni
a rengeteg ajándékot, amivel megleptek minket a keszthelyiek.
Mindenki könnyezett egy kicsit, de annak reményében váltunk
el, hogy nemsokársa Pusztinán vagy Keszthelyen újra találkozunk.
Nagyon szépen köszönjük a szervezőknek és a vendéglátó családoknak
ezt a csodálatos hetet, amit együtt tölthettünk, jobban megismerve
egymás gondját-baját, megosztva örömeinket.
Jó érzés volt ott lenni Veletek, köszönjük szépen.
Nyisztor Ilona, Vajda Éva, Szabó László
2008.07.07.
Monitor Magazin:
Csángó
gyerekek Keszthelyen és környékén
Talán nem mindenki előtt
ismert, hogy a Kárpátokon túl, Románia olyan területén is élnek
tömbben magyarok, mely terület soha nem tartozott Magyarországhoz.
Már a XII. századtól - főleg határvédelmi célokból - történtek
kitelepülések keleti határainkon túlra. Utolsó nagy hullám a
Mádéfalvi veszedelem (1764) után történt.
Ma kb. 200 ezer csángót becsülnek, közülük azonban mintegy 60
ezren őrzik magyar nyelvüket, nagyon ellenséges környezetben,
a román állam és a katolikus püspökség szinte semmilyen kisebbséget
illető önrendelkezést nem enged részükre. E területek lakói
rendkívüli szegénységben, elmaradottságban élnek.
A Rákóczi Szövetség Keszthelyi Csoportja, a Nagycsaládosok Országos
Egyesülete Keszthelyi Csoportja és a Keszthelyi Nemzeti Kör
immár ötödik éve szervezi a moldvai csángó gyerekek itteni nyaralását.
Évente 30-40 gyermeket helyeznek el egy hétre-tíz napra családoknál,
rendezik programjaikat. Nem csak a gyermekeket fogadó családoknak,
de vállalkozóknak, magánszemélyeknek, intézményeknek és önkormányzatoknak
hála megismerkedhetnek az "anyaországgal", olyan programokon
vehetnek részt, amelyekre odahaza nem számíthatnak, fürdőzések,
játékos rendezvények, teszik feledhetetlenné e 10-14 éves gyerekek
nyaralását, de nekünk is szívszorító, felemelő és felejthetetlen
élményt nyújtanak saját kultúrájuk, játékaik, szokásaik, életmódjuk
bemutatásával.
Vozár Péterné, a Rákóczi Szövetség helyi elnöke itteni részről
és Nyisztor Ilona csángó népdalénekes az ottaniak részéről szervezi
a nem kis munkát.
Köszönet a keszthelyi, gyenesdiási, vonyarcvashegyi, cserszegtomaji,
zalacsányi és hévízi családoknak, vállalkozóknak, támogatóknak,
hogy lehetővé teszik a gyermekeknek magyar identitásuk erősítését,
a csángó magyar kultúra itteni megismertetését, az ehhez szükséges
anyagi javak előteremtését.
A Keszthelyi Nemzeti Kör és
a partner civil szervezetek - Nagycsaládosok Keszthelyi Egyesülete,
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Rákóczi Szövetség Keszthely
és Térsége Helyi Szervezete már 5. éve fogad moldvai csángó
gyermekeket - meséli Vozár Péterné.
2002- ben Jáki Teodóz győri bencés tanár úr látogatott el Keszthelyre,
aki sokat mesélt a moldvai csángókról. A következő alkalommal
elhozta Nyisztor Ilona népdalénekest, aki művészetével elkápráztatta
a hallgatóságot.
Aztán többször hallottuk, hogy Nyisztor Ilona a moldvai falvakban
magyar népművészetet tanít általános iskolás gyermekeknek és
felvetődött az ötlet, hogy hozza el tanítványait.
A meghívást elfogadták, de sajnálattal közölték, hogy az utazási
költségre nincsen pénzük. Mi pedig elkezdtünk pénzt gyűjteni
a buszköltségre, ami majdnem 600 000 Ft.
Nagy lelkesedéssel és tenniakarással láttunk munkához és a sok
jóakaró ember segítségével sikerült a pénzt összegyűjteni. Önkormányzatok
strandbelépővel, vállalkozók étkezéssel, fürdőbelépőkkel, ki,
amiben tudott segített, így 2004 nyarán megérkezett 45 moldvai
csángó gyermek és kísérőik 3 moldvai faluból, Pusztinából, Frumószából
és Lészpedről.
A gyermekeket családoknál helyeztük el, akik nagy örömmel fogadták
az eleinte még szorongó vendégeket. A látogatás nagyon jól sikerült,
ezért a következő évben is megszerveztük az utazást.
2005-ben a Dévai Szent Ferenc Alapítvány segítségével egy kamionnyi
adományt juttattunk el Moldvába, melyet ott egy mikrobusszal
osztottunk szét a falvakban, 2006-ban pedig 70 fő, többségében
a fogadó családok indultak útnak, hogy meglátogassák a csángókat.
Szoros kapcsolatok, barátságok alakultak ki közöttünk, ismerősként
térnek vissza hozzánk a gyermekek.
Adományokból, pályázatokból szerezzük a pénzt immár 5. éve.
Ebben az évben 38-an érkeztek- mondta Vozár Péterné.
Nem ismerik el őket magyar kisebbségnek Romániában, ezért csak
magyarul nem oktatnak. Kiegészítő nyelvként 1-2 órában tanulnak
írni, olvasni, illetve a Moldvai Csángó Magyar Szövetség szervezésében
házaknál tanulhatnak magyarul.
A templomokban csak román mise van, sokat harcolnak a magyar
nyelvű miséért- teszi hozzá az elnökasszony.