Szombaton kisebb búcsús menet zarándokolt az Ágas községhez tartozó Kostelekbe. Nem templombúcsút tartottak a faluban, a hívek és pap kollégák az ottani plébános aranymiséjére igyekeztek. Salamon Antal esperesplébános ugyanis olyan kolléga, akiért gondolkozás nélkül vállalták a szinte járhatatlan út kínálta viszontagságokat.

Salamon Antal a moldvai Lujzikalagorban született. A nyár folyamán szülőfalujában is megtartotta aranymiséjét, ahová sokan elkísérték Kostelekből, Csíkszeredából. Ott voltak paptársai is, akikkel együtt magyar nyelven misézett. Ötven évvel ezelőtti felszentelése után nem Moldvában, hanem Erdélyben állította szolgálatba őt püspöke. Marosillyén lett káplán, majd plébános, aztán - harminc éve - Kostelekbe helyezték, azóta végzi ott kiszabott és önként vállalt feladatát. A sematizmus szerint a faluban 290 híve van, Magyarcsügés filiában pedig 50.
Mivel Kostelek Bákó megyéhez tartozik, a faluban nincs, nem volt magyar nyelvű oktatás. A rendszeresen tartott hittanórák mellett a '89-es fordulat után azonnal elkezdte a magyar nyelv oktatását, pénzbeni fizetség nélkül. Önfeláldozó munkájának honoráriuma az a lelkesedés lehetett, amelyet a falubeliek részéről tapasztalt: a nem katolikusok is jártak óráira, hogy magyarul tanulhassanak.

A kilencvenes években Robu püspök azt nyilatkozta valahol, hogy a csángó nyelv nem magyar. Erre szerkesztett egy komolyan dokumentált, szerény, de nem megalázkodó, ráadásul megfellebbezhetetlen választ Salamon Antal. A papság körében azóta is tisztelettel emlegetik bátor kiállását. Mint ahogy nagy tisztelettel és szeretettel szól róla Berszán Lajos esperes, iskolaigazgató is. - Megérdemli, hogy megbecsüljük - mondja róla, miközben érvel is: annak ellenére, hogy rossz az út, autója nincs, mindig segít a környékbeli búcsúkon, gyóntat, olyan kolléga, akire mindig lehet számítani. Hogy hogyan jut be Gyimesbe, Csíkba? Kifinomult érzéke súgja meg neki, mikor jár arra egy rönkszállító kocsi vagy a kenyeret szállító autó, más alkalmi jármű.

Szombaton szép ünnepség volt Kosteleken. Salamon Antal plébános kitartását, végvári küzdelmét a hitért és az anyanyelvért Tamás József püspök méltatta, és jelen volt a paptársakkal együtt Boros Károly főesperes is.

Az aranymise, a pappá szentelés óta eltelt ötven esztendő nem jelenti a nyugalomba vonulást Salamon Antal számára. Nyugdíjasként folytatja a szolgálatot, alázatos, csendes, de konok és kitartó szolgálatot végez. A megbecsülést és elismerést nemcsak kollégái, de a hívek részéről is rég kiérdemelte.

 

Takács Éva

 

Forrás: http://www.hhrf.org/hargitanepe