Kárpátalja
Honismereti tábor, július 29-aug. 5.
Jászberény, augusztus 6-10.
Kostelekből 10-én indultunk neki ennek
a tábornak, tele kíváncsisággal, ugyanis előre már tudtuk, nagyon sok
helyet fogunk meglátogatni. Az út igen kalandos volt, nem lett volna
olyan hosszú, ha a határon átengednek könnyűszerrel. Na, de nemhogy
nem engedtek át egyhamar, hanem meg is fordítottak. Ez a máramarosszigeti
határátkelőn vala. Szerencsénkre a szerencsétlenségben, hogy a következő
határátkelő nem vitt tovább úti célunk helyszínétől, hanem pont arra
volt. A Halmi határátkelőn már okosabbak lévén nyújtottuk a határőröknek,
s bár itt is álltunk 2 órát, de végre valahára átértünk Ukrajnába. Tiszapéterfalva
innen már csak 10 km-re volt, lévén egész éjjel utaztunk, első dolgunk
volt ágyba bújni, megpihenni. A főhadiszállás ebben a faluban, az iskola
kollégiumában volt, innen indultunk útra szinte minden nap valamely
nevezetességet, régi magyar történelmi helyszínt megtekinteni.
Mivel hatalmas távolságokat jártunk be, bizony csak egy-egy benyomással
maradtunk. A legtávolabbi város, ahol még élnek magyarok Rahó, a Tisza
folyásán felfelé közelítettük meg, így láthattuk a néhány nappal azelőtti
árvíz nyomait is. Itt még egy földrajzi különlegességet kellett volna
felfedezzünk magunknak, nevezetesen a Fehér és Fekete Tisza egybeömlésének
torkolatánál lehetett volna látni a kettő közötti különbséget. Sajnos
a víz zavaros volt így nem láttuk, hogy az egyik a benne lévő ásványoktól
sötétebb. Ezért kb. 70 km-t utaztunk. Kicsit közelebb volt Huszt gyönyörű
templomával, Técső, Beregszászt vasárnap látogattuk meg, a katolikus
templom lenyűgöző, élmény volt benne a mise. Talán a leglátványosabb
a munkácsi vár volt, s az innen nem messze levő Ungvár. A vereckei hágó
nekünk Erdélyből jövőknek látványban nem nagy falat, jelentősebb annak
az emléke, hogy mi is történt itt anno.
A csángó csoportnak kellő történelmi tudásuk, alapjuk nem volt ezen
információkhoz, de remek alkalom nyílt így arra, hogy ezekről beszélhessünk.
Számukra még azt is nehéz elképzelni, hogy Erdély valamikor Magyarországhoz
tartozott. Itt szembesülhettünk azzal, hogy vannak még ilyen lecsapott
területek. Amellett, hogy nem igazán értették, miért utaztunk ennyit,
miért fontos a táborszervezőknek ezek a helyek, nagyon hasznos volt.
Nagyobb gyerekekkel voltunk, akik már megérthették a történelem leckét.
Nekünk kísérőknek mindenképp nagy élmény volt, kicsit elszomorított
az a tény, hogy mennyire el van hanyagolva Kárpátalja, s gondolom nem
véletlenül.
Ezúton is megköszönnénk a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak a meghívást,
valamint, hogy részt vehettünk ebben a táborban.
Augusztus 5-én hajnalban vettünk búcsút Tiszapéterfalvától, s egy harmadik
határátkelőn Újlaknál indultunk tovább kirándulásunk második helyszínére,
Jászberénybe a csángó fesztiválon résztvenni. A határon itt még nagyobb
ellenőrzések voltak, de ezúttal nekünk könnyen ment, amikor kiderült,
hogy a magyarhatárőr nemrég járt Gyimesbe, s Kostelekbe is szeretett
volna eljutni. Hamar összebarátkoztunk, s reméljük legközelebb Kosteleken
találkozunk.
Hát a fesztivál csodálatos volt, itt táncoltunk, strandoltunk, vigadtunk.
Nagy élmény volt a táncosoknak, hogy fellépési díjat is kaptak, ami
eddig még nem fordult elő. A hangulat remek volt, a város gyönyörű,
a gyerekek imádták, s előre is örülünk annak, hogy jövőre az egész csapatot
meghívják, mert ugye a tánccsoport nem 4 párból áll.
Köszönjük Kocsán Lacikának a meghívást, s reméljük, hogy a következő
csángó fesztivál előtt még Kosteleken bulizunk.
