"Jó szóval oktasd, játszani is engedd..."

Aki Diószénbe akar menni, gondolja meg százszor, s induljon... - olvassuk a versben. Mi is valahogy így jutottunk Diószénbe...

Az elmúlt évben elindult egy kezdeményezés; Debrecenben összefogtunk néhányan, egyetemisták, és Moldvába indultunk, gyerekeket táboroztatni. Ez év augusztusában már másodjára, mondhatjuk visszajáró vendégként érkeztünk Diószénbe, a gyerekek nagyrészét ismerősökként köszönthettük.
A három napos tábor programjában délelőttönként a játékos tanulásé, délután pedig a kézműves foglalkozásoké volt a főszerep. Népi játékokat tanultunk, különböző labdajátékokat játszottunk és nem hiányozhatott a népdaléneklés sem. Kipróbálhattak különböző kézműveskedéseket is. Gyönyfűzés, kőfestés, papírsárkánykészítés, fonaldíszek, kulcstartók készítése szerepelt a délutáni programok között. A tavalyiakhoz hasonlóan, nemcsak mi tanítottunk újat a gyerekeknek, hanem mi is számos új népdallal ismerkedtünk meg, nem beszélve azokról a szófordulatokról, amiket megtanultunk és a tábor után is gyakran emlegetünk. "Mük is csak úgy csángóson beszélünk." Második nap meglepetéssel kedveskedtek nekünk a táborozók. Egy rövid színdarabot adtak elő, a falusi és városi lány találkozásáról. A tábor idejére esett egy magyarországi színtársulat fellépése is. A gyerekekkel közösen néztük meg a színdarabot. A szórakozáson túl, jó alkalom volt ez arra is, hogy a gyerekek szüleivel, mámájukkal, tátájukkal találkozzunk, beszélgessünk velük. Egyik délután kirándultunk is, ami -a gyerekek nagy örömére- strandolással egészült ki. A kis tóparton, a fürdőzés után, lerajzolták az élményeket, karkötőt, nyakláncot készíthettek.
Három tartalmas napot töltöttünk el közösen, majd a negyedik napon néhány gyerekkel Somoskára mentünk. A Somoskai Tánctábor zárónapjának keretében a diószéni gyerekek is színpadra léptek. "Guzsalyast" adtak elő, amivel korábban már Magyarországon is nagy sikert arattak.
Számunkra nagy öröm, ugyanakkor nagy feladat volt ennek a tábornak a megtartása. Igyekeztünk sokat beszélgetni a gyerekekkel, ezzel is ösztönözve őket a magyar (a csángó) nyelv használatára. Nagyon nyitottak voltak, bennünket is kinyitottak egy olyan világra, melyben érdemes, minden nehézségével együtt vállalni a nevelést, az apró lelkek formálását. Jó szóval tanítani, engedni, hogy játszanak. Mert "Nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat."

Köszönjük a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének, ezen belül is Salak Attila és Kiss Emese diószéni tanítóknak a lehetőséget, hogy ez a tábor megvalósulhatott.

Adja Isten, hogy legyen folytatás! Hogy dolgozhassunk még együtt a csángó gyerekek jövőjéért!

A táboroztatók nevében, Marosi Edit

A tábort a Debrecenben működő Boldog Terézi Egyetemi Szakkollégium szervezte.
És akik véghezvitték: Blaskó Barbara, Domáreckájá Júlia, Hódi Eszter, Marosi Edit és Snepp Dániel.

Képek

2008.09.29.

vissza a lap tetejére