A csángó népi kultúra igazi ünnepe volt a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által a 2008. november 22-i szombaton megrendezett népdalvetélkedő.
Tekintettel arra, hogy már ötödik alkalommal találkoztak a magyar oktatási programban részt vevő falvakból a legjobb torkú énekes gyermekek, ezúttal a megyeszékhelyen, "a városon gyűltünk". Nagy izgalommal vártuk, hogy sikerül ez a nap, hiszen sosem volt egész napos magyar kultúrprogram ebben a legalább negyedrészben csángók lakta nagyvárosban.
Már kora reggel nagy volt a nyüzsgés a verseny helyszínén. Sorban érkeztek a falvakból a gyermekek és az őket kísérő tanárok, szülők, a szurkoló diáktársak. Csíkszeredából és Kostelekről autóbusszal érkezett egy sereg fiatal, szintén buszt fogadtunk a somoskai, klézsei, budai résztvevők beszállítására. Délelőtt tíz órára már megtelt élettel a verseny helyszínéül szolgáló iskola. A bőséges reggeli után sorban tűntek fel az öltözőből a színes népviseletbe bújt apróbb és nagyobb versenyzők.
Tizenegykor indult a verseny! Ezúttal külön helyszínen énekeltek a kicsik (I-IV. osztályosok) és a nagyok (V-VIII. osztályosok). Mindkét helyszínen a tavalyi győztesek és továbbtanuló diákok éneke nyitotta a programot, bátorítva a versenyzőket. Következtek a szebbnél szebb hangú gyermekek, és énekelték szebbnél szebb dalaikat. A zsűritagok nem győztek kérdezni, talán nem is volt olyan versenyző, akinél megelégedtek a kötelező két ének bemutatásával. Elmondható, hogy igazán jól felkészült versenyzők érkeztek gazdag repertoárral. Míg a zsűri döntött a helyezésekről, jöhetett az ebéd és valami apró varázslatra szakadni kezdett az idei első hó! Ebéd után az izgalmak betetőzéseként következett az eredményhirdetés. Ivánovics Tünde és Fábri Géza, a Mentés Másként zenekar két tagja kis műsorral vezették be a díjkiosztót. Aztán Fábri Géza és Domokos Mária a két zsűri elnöke osztotta meg velünk a gondolatait a verseny kapcsán. És jöttek a gyermekek az ajándékokért helyezésük szerint.
Ki mosolyogva, ki könnyezve, de mindenki büszkén és boldogan vette át díját. Ezúttal a gyermekeket felkészítő tanárok is ajándékot kaptak, sorra jöttek a tanító nénik, tanító bácsik a gyerekek tapsától és ovációjától kísérve.
A délután során ki-ki megtalálhatta a magának tetsző elfoglaltságot. Tanáraink irányítása mellett kézműves foglalkozások voltak, táncolhattak, énekelhettek a gyermekek, a kostelekiek csoportja egyenesen spontán mulatságba kezdett.
Este héttől következett a talán mindannyiunk által legjobban várt esemény, a gála. Hét órára megtelt a bákói színház gyönyörű terme gyermekekkel, tanárokkal, szülőkkel, érdeklődőkkel. Felcsendült az első ének a verseny tavalyi győztesétől, a gajdári Horváth Stefániától. Solomon Adrián a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke nyitotta meg a gálát és folytatódott a csoda! A kosteleki táncosok érett produkciója többször tapsra késztette a nézőket. A diószéni CARASELUL tánccsoport tagjai közül néhányan már nehezen beszélnek magyarul, mégis nagy büszkeséggel és örömmel jöttek és igazán kitettek magukért! A somoskai gyermekek tánca megtöltötte élettel a színpadot. A csíkszeredai továbbtanulók énekkel, mesével, furulyamuzsikával készültek. Színpadra álltak a délelőtti verseny helyezettjei, majd a lészpedi mesemondó legénykék hatalmas derültséget szereztek ízesen előadott humoros történeteikkel.
A megjelenteket köszöntötte Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, majd a gála végső akkordjai előtt bizony torkunk elszorult az újfalusi (Nicolae Balcescu) Iulian Bucur megindító beszédét hallgatva. A bákói múzeum munkatársa őszintén és büszkén beszélt ősei nyelvéről, kultúrájáról, szívhez szólóan szólt a gyermekekhez, mindannyiunkhoz. Pálinkás Erzsi néni Somoskából hozott énekeivel szárnyára vett bennünket, hogy a gála zárásaként a Mentés Másként együttes tovább repítsen. Fábri Géza kobozjátéka és Ivánovics Tünde énekhangja még sokáig fog a lelkünkben zengeni.

 

A verseny végeredménye:

I-IV. osztályosok

I. Pustianu Valéria - Pusztina
II. Turbuk Mária - Magyarfalu és Váta Gábor - Kostelek
III. Hodea Francsiszka - Diószén és Sándor Andrea - Lészped

V-VIII. osztályosok

I. Tamás Júlia Roxána - Pusztina
II. László Paulina, László Ioana - Buda
III. Janku Mária - Magyarfalu és Csorba Gyula - Lészped

A zsűri tagjai:

I-IV. osztályosok:
Domokos Mária, Csóti Márta, Bajtai Erzsébet

V-VIII. osztályosok:
Ivánovics Tünde, Nemes Zsuzsa, Fábri Géza

Köszönet a rendezvény sikeres megrendezéséhez nyújtott segítségért:

Füzes Oszkárnak a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetének, aki elvállalta rendezvényünk fővédnökséget! Feleségének, Bajtai Erzsébetnek, aki egész napos aktív jelenlétével segítette munkánkat!

A Domnita Maria Általános Iskolának a verseny helyszínének biztosításáért!

A bákói George Bacovia Színháznak a gálaműsor helyszínének és technikai hátterének biztosításáért!
Dávid Gábornak, Ormosy Leventének, Nagy Szilveszternek dombóvári barátainknak (és keresztszülőknek), akik a verseny díjazásához szükséges ajándékok zömét összegyűjtötték és kiszállították részünkre!
A Hungaroton Recordsnak és az Etnofon Recordsnak a díjazáshoz nyújtott támogatásért!
A Gyepük Népe Alapítványnak és Tündik Tamásnak, akik - többek között - a verseny hanganyagának rögzítését végezték!
Külön köszönet:
A zsűritagoknak lelkiismeretes munkájukért!
A gálaműsorban fellépő csoportoknak, szólistáknak és az őket felkészítőknek színvonalas produkciójukért!
Mindenkinek, aki hozzátett bármit ennek a szép ünnepnek a megszervezéséhez!

 

Farkas-Ferencz Endre

 

Egy taps, másként

 

Befejeződött az V. Szeret menti Népdalvetélkedő, melynek egyes gesztusai felejthetetlenek számomra. Képzeljék, ajándékot kaptak a felkészítő tanárok is, köszönet érte, meglepő és végtelenül kedves figyelmességnek tartom.
A gálaműsor utolsó pillanata viszont egyedi... A Mentés Másként együttes két tagja zárta a műsort. Óriási sikerüket a kicsik és a nagyok közös énekléssel és tapsviharral köszönték meg. Aztán történt valami... A színpadon álló, gyönyörűen éneklő hölgy visszatapsolt a közönségnek. Abban a tapsban minden létező elismerés benne volt. A gyerekeknek, hogy vállalják a magyarórákkal járó nehézségeket, legyen az fizikai vagy lelki megterhelés. A tanároknak, hogy már sokan túl a húszas, harmincas éveiken is vállalják ezt a kalandos életet, és az irodában dolgozóknak az elismerése, akik még a gyerekek tanításának örömétől is meg vannak fosztva.
Kedves Kollégák! Büszkék lehetünk, hogy mégiscsak ennyire jó ez az egyre bővülő csapat. Végezzük úgy munkánkat, hogy legyünk méltóak az ilyen gesztusokra. És kapjunk még igazi, szívből jövő elismerést, akár egy taps formájában, akár másként. Becsüljük meg, ahogy minket is megbecsülnek abban a faluban, ahol dolgozunk és élünk.

 

Köszönettel, Máthé Krisztina, Frumósza