Néne Paulin! Néne Paulin! szaladtak felém nevetgélve a gyermekek. Ígérjem meg, akármit kérnek es, megteszem. Persze igent mondtam, muszáj volt, nem tudtam elszaladni a szájuktól! Előálltak hát a nagy ötlettel: csányjunk egy helloween napot!
Még a szavam is elakadt, s mielőtt szólhattam volna, már kiáltották is.
- Ne búsúlja Kend a kösztümöket! Münk mán tudjuk, ki mi akar lenni, és megvan már valamennyi. A cinkák persze mind princesszák, a kölykek pedig Zorrók akartak lenni.
Mit mondhattam volna mást, mint igent!
Nagy serényen fogtunk az előkészületeknek. Bosztánt faragtunk, gyertyát állítottunk a kivájt magok helyére. Maszkokat vágtunk kartonból, festettük és díszítettük minden módún. A régi guzsalyosok hangulatát idéző dalolástól volt hangos a ház. Mire leszentült a nap, elkészült minden a másnapi partira.
A maskarás bemutató nagy siker volt, sokat kacagtunk.
A princesszák nyitótáncát a gyerekek maguk hozták össze. "Virágtánc", ez volt a címe. És valóban mintha sok nevető, kacagó virág táncolt volna azon az estén!