Nagyvárad
2005. július 25 - augusztus 3.
Feledhetetlen
10 napot töltöttek Bihar megyében a lészpedi
meg diószéni gyerekek július 25 és augusztus
3.-a között. Jó, jó, Bihar megyében, de
pontosan hol, kérdezi az olvasó. Nos tudatosan
nem írtam helyszínt, mert: a gyerekek
a Nagyvárad melletti Szentjobbon voltak
elszállásolva a Keresztény Központban,
innen indultunk kisebb-nagyobb kiruccanásokra
Nagyváradra és környékére, és a feledhetetlen
10 napot így Nagyváradon, Hegyköz-szentmiklóson,
Borson és a Medve-barlangnál töltöttük.
Már Szentjobb eleve egy jó helyszín volt,
a helyiektől megtudtuk, itt őrizték Szent
István jobb kezét, a "szent jobb"-ot
közel 400 éven át. Első nap ide érkeztünk
meg, elszállásoltak a nagyon jól felszerelt
központban, a gyerekek nagy előszeretettel
lerohanták a lubickolásra alkalmasnak
talált fürdőkádakat. Miután a legkisebb
gyerek, Csorba Gyula fejével közvetlen
kapcsolatba került a fűtőtesttel és felhasadt
a fejbőre mintegy 5 cm hosszúságban, elcsillapodni
látszott a társaság. Mindezt csak szerettem
volna, igazából még éjszaka 2 órakor is
ingáztam az emelet és földszint között,
mígnem mindenki megtalálta helyét és nyugovóra
tért.
Másnap egész napunkat pihenéssel töltöttük,
valamint a faluval próbáltunk ismerkedni,
hol kell templomba menni, hol lakik a
doktor néni, hol van a fotbalpálya, a
játszótér, honnan lehet fagylaltot vásárolni.
Este szentmisén vettünk részt, itt találkoztunk
tulajdonképpeni házigazdáinkkal, akiket
dr. Földes Béla szervezett be, hogy a
gyerekek kellemesen és tartalmasan tölthessék
vakációjukat. Itt ismertették velünk az
elkövetkező napok programjait is.
Szerdán a nagyváradi állatkertbe látogattak
el a csángó gyerekek, a kapuban újságírók
hada mellett Molnár Mihály fogadta őket.
Az újságírók kissé megnehezítették a látogatást,
de a Máltai Szeretetszolgálat nagyváradi
fiókjának képviseletében jelenlevő Lakó
Eszter rendületlen nyugalommal vezette
körbe a csemetéket az állatkertben. Egyetlen
hibája a dolognak az volt, hogy őméltósága
a tigris nem volt hajlandó kijönni hűvös
kuckójából, de nem adtuk föl mindaddig
míg önmagától rá nem jött, mégis jó lenne
bemutatkozni. Az állatkertből a Bihar
megyei RMDSZ központi irodájába mentünk,
ahol rövid sajtótájékoztató zajlott le,
de nem ez volt a fő cél, hanem, hogy a
gyerekek korgó gyomrába némi süteményt
is pizzát lopjanak, valamint estére egy
kis édesség-csomaggal szereljék fel. Itt
találkoztunk ismételten többi házigazdánkkal,
és azért itt, mert értesüléseink szerint
az RMDSZ vállalta ennek az autóbuszos
kirándulásnak az utazási költségeit. Estére
a bazilikába mentünk, ahol szentmisén
vettünk részt, beszélgettünk olyan családokkal
akik mostantól igyekeznek felvállalni
egy-egy gyerek patronálását, de azt hiszem
a legfontosabb pillanat az volt amikor
a gyerekek csengő hangon elénekelték a
"Mária tiszteletére…" kezdetű
vallásos éneket. Ezért jutalomképpen belépést
nyertek a bazilika kismúzeumába, valamint
a pap bácsi bőségesen ellátta őket fagylalttal.
A csütörtöki napunk szintén ígéretesnek
mutatkozott és az is volt. A városhatárban
várt Alex (Szabó József) és elkísért minket
a múzeum-látogatásra. Házigazdáink hozzáértését
tükrözte, hogy egyáltalán nem erőltették
a magyar nyelven való társalgást, a gyerekektől
románul is elfogadták a válaszokat, a
múzeumban is az előadások román nyelven
zajlottak. Hiába, hogy magyarul tanítjuk
őket, de azt hiszem, hogy ezáltal élvezhetővé
vált az őskori leletek megpillantása,
valamint a mamut csontvázának szemléltetése.
Ellenkező esetben túl sok új magyar szóval
találkoznak és értelmetlenné válik az
egész magyarázat. Innen az Orsolya-óvodába
mentünk egy kis kézimunkára és uzsonnára.
Az óvodából a Lótusz bevásárló-központba
indultunk, ahol a tulajdonos Mudura Sándor
vendégszeretetét élvezhettük. Először
a hasunkat kényeztették, majd miután értesültek,
hogy fürdő-program is lesz, mindjárt megajándékoztak
mindenkit egy fürdőruhával. Míg a zaba-party
folyt egy kedves hölgy, Vági Ildikó, több
gyereknek "lábbelit" vásárolt
egyik márkás részlegről. A gyerekek felpróbálták,
megillegték-billegték magukat a tükör
előtt, és ha rábólintottak, hogy igenis
tetszik, akkor mindjárt kifizették. Ennek
különösképp örültem, mert tudtam, hogy
a szerencsések olyan cipőt vihetnek haza,
amit maximálisan ki fognak használni,
biztosan nagy előszeretettel fogják hordani.
Mikor már mindenki jóllakott és a mellékhelyiséget
is felfedezte, bementünk a Multiplex-moziba,
ahol a most divatos "Robotok"
című rajzfilmet néztük meg, a végén együtt
szipogva. Egyértelműen elnyerte a kedves
kis rajzfilm a gyerekek tetszését. Még
akár három film erejéig is lehetett volna
maradni, ha a gyerekeket kérdezzük, de
már vártak Szentjobbon, így elbúcsúztunk
és visszaindultunk.
Pénteken Hegyköz-szentmiklósra várt Kiss
Sándor és társai, ahol termálvíz zubog
fel a föld mélyéből, majd könnyű ívet
leírva érkezik a medencébe, eközben pár
fokot veszítve a hőmérsékletéből. Még
így is maradt neki elég, olyannyira, hogy
szinte megközelíthetetlen volt. A gyerekek
még ugráltak, de mindjárt panaszkodtak
is, hogy a hőségtől fáj a fejük. No de
figyelmük hamarosan a test-festésre összpontosult,
majd a rajzolásra és a csapat-játékokra.
Négy csapat, több versenyszámban mérte
össze tudását, a bírák árgus szemei előtt.
Volt kötélhúzás, úszás, zsákban-ugrás
és különböző labdajátékok. A végén mindenki
elégedett volt, egy kedves ismeretlen
bácsi pedig mindenkit meghívott egy jégkrémre.
Szombaton Bors fele vettük az irányt,
a "Borsi Napok" rendezvény-sorozatra
hívott meg Nagy-Máté Enikő és férje Nagy-Máté
András. Itt ebédeltünk, és eredetileg
szereplésre is készültünk, de a hőség
miatt két táncosunk kényszerült pihenésre,
így lemondtuk a fellépést. A többiek jót
szórakoztak a dodzsemekkel, és az iskola
számítógép-termében halomra lövöldöztek
mindenkit. Kaptak élelmiszercsomagot,
amit mindenki hazavitt, ugyanakkor minőségi
használtruhák közül válogathattak kedvükre.
A vasárnap, az vasárnap volt. Tudom, hogy
minden nap nem vasárnap, de az a vasárnap
az olyan volt, hogy a résztvevők közül
senki nem fogja elfelejteni. 10 órakor
a nagyváradi bazilikában szentmisén vettünk
részt, majd a végén népviseletben énekeltük
a már ismert "Mária tiszteletére…"
éneket megpótolva "Ez a kis Lészped…"
kezdetű népdallal. A gyerekek anyagi támogatásban
részesültek, ebből lesznek az útlevelek,
ígérték. A szentmise lejárt, nem maradt
már hátra, mint a szórakozás. Házigazdánk,
Kiss Sándor - Bihar megye tanácselnöke,
magánvillájában fogadott minket és kisebb
földi paradicsomba invitálta a gyerekeket.
Volt ott langyos úszómedence, rengeteg
labda, selymes fű és minden mi szem-szájnak
ingere. Estére már nem tudtak vacsorázni,
annyira elteltek gyümölccsel, finom ebéddel,
üdítővel, főtt kukoricával. Habár tollasozni
is lehetett volna, vagy akár mozit nézni,
a hőség mindenkit az átlátszóan tiszta
és kellemesen langyos vízbe szorított.
Ki sem jöttek egészen estig, akkor is
csak, mert vacsorára hívtak és kellett
indulni haza. Vacsora közben visszanéztük
az aznap készült felvételeket, jókat nevettünk
egymás fintorain, majd mindenki iskolatáskát
kapott teljes felszereléssel Kiss Sándortól,
hogy ősszel gond nélkül jöhessenek iskolába
és magyarórákra. Már jó sötét volt mikor
otthagytuk aznapi házigazdáinkat, és habár
másnap már munkanap következett nekik,
még marasztalni akartak.
Hétfőn már szinte automatikusan ült fel
mindenki az autóbuszra, éreztem kezd fárasztó
lenni a mindennapos kiruccanás. Először
a Bihar megyei RMDSZ székházba mentünk,
ahol tankönyvekkel pakoltak fel, ajándékozta
Pető Csilla a Bihar megyei tanfelügyelőségtől,
majd ugyancsak itt a székházban ismét
fürge ujjak szabadultak a számítógépek
billentyűzeteire, volt aki vezetni tanult,
volt aki a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének
honlapját böngészte, ez utóbbiaknak nagy
kedvvel segítettem. Ebédre már Biharban
kellett lennünk, ahol a helyi református
lelkész fogadott és rövid történelemórát
tartott, ami a gyerekek számára is érthető
volt. Nem tömte őket évszámokkal, hanem
az érdekességekre szorítkozva tartotta
ébren a gyerekek figyelmét. Utána szemléltette
is a történelmi emlékeket, majd vacsorázni
mentünk Szentjobbra.
Kedden a nagyváradi vasutas kórház és
a fizetéses poliklinika jóvoltából a Medve-barlangba
látogattunk el, ekkor már mindenki kiránduláskedve
padlón volt, erre az autóbusz is kezdte
beadni a kulcsot. A hűtő lyukadt meg,
csak úgy kellett tölteni bele a vizet,
meg a mustárt. Utóbbi hatásosan betömte
a lyukakat, de a biztonság kedvéért nyomban
hazaindultunk. A Medve-barlang szintén
olyan látnivalót szolgáltatott, amilyent
szinte biztosan nem lesz egyhamar alkalmunk
még egyszer megnézni. Másfél kilométer
hosszúságban bámultuk az évezredes cseppköveket,
és a barlangi medvék maradványait. Megismerkedtünk
néhány érdekes cseppkő-képződménnyel,
a rakétával, a menekülni próbáló medvével
és másokkal. Ide Koncsek-Vadnai Zita a
gyermekvédelemtől és Látó Eszter a Máltától
kísértek el. Hazafele habár volt útravalónk,
hamar elfogyott, de Huszár István adománya
segített abban, hogy ne üres hassal utazzunk
egész éjszaka. Eredetileg a Mc. Donald's-ba
akart meghívni mindannyiunkat, de időszükében
erre nem volt alkalom.
Köszönet ezért dr. Földes Bélának, aki
házigazdáinkat beszervezte, és Szép Gyulának,
aki elsőként vette föl velünk a kapcsolatot
ezen kirándulás kapcsán. Sok talpig embert
ismertem meg az ott eltöltött 10 nap alatt,
és azt hiszem tartós kapcsolatot sikerül
kialakítani ezekkel a lelkes segítő emberekkel.
Isten áldja mindannyiukat!
Márton
Attila, lészpedi magyartanár
vissza
vissza
a lap tetejére
