Továbbtanulók
tanévkezdése
Elkezdődött
az új tanév azon moldvai diákok számára
is, akik magyar középiskolákban tanulnak.
A kilencedikesek ismerkednek az új környezettel,
az új életkörülményekkel. Tanulják, hogy
hogyan kell tanulni.
Csíkszeredában, bár nem olyan jellegű
gondokkal indult a tanév, mint néhány
moldvai faluban, de azért itt sem volt
minden zökkenőmentes. A lányok szobáinak
meszelését három héttel az iskola megkezdése
után sikerült befejezniük az illetékeseknek,
de például a hétvégi egyszeri melegvízszolgáltatás
biztosítása még megoldásra vár. Október
elejétől az egyik középiskola jóvoltából
szilenciumot is tartunk, biztosítottak
számunkra termet, ahol együtt tanulunk
minden délután.
Székelyudvarhelyen, három kilencedikes
diák kezdte ezt a tanévet. Nekik kissé
nehezebb dolguk van, mert kevesen vannak,
nincsen, aki bevezesse őket a diákélet
rejtelmeibe, mint Csíkszeredában, ahol
minden gólyára három nagy vigyáz. A két
bentlakás, ahol laknak nem biztosít számukra
meleg ételt hétvégére, ezért egy harmadik
bentlakásban sikerült ezt számukra megoldani.
Gyimesfelsőlokon nagyon zárt közösséget
alkotnak a diákok, az iskola tanulói többnyire
bentlakók, egy osztály tanulói együtt
is laknak, egy helyen van az iskola, a
bentlakás, az étkezde, ezért nem jelent
akkora nehézséget a beilleszkedés számukra.
A bukaresti diákoknak maradt minden a
régiben, sajnos. Kevesebben vannak.Mint
egy nagy család, vigyáznak egymásra, együtt
laknak Bukarest egyik külvárosában, egy
egyetemista kollégiumban, ahol csak szimbolikusan
van nevelő, és ahonnan több mint egy óra
tömegközlekedés után jutnak el iskolába.
Hétvégén nekik is máshová kell eljárniuk
enni, ami ugyancsak több óra buszozást
jelent.
Ferencz Éva
vissza
Továbbtanulók
A
moldvai csángók közül a 60-as évektől
kevesen tanulhattak magyarul, de románul
sem sokan, ezért nem volt értelmiségi
rétege a moldvai magyarságnak.
1990 óta több erdélyi városba mentek csángó
gyerekek Moldvából, hogy magyar iskolában
tanulhassanak. A tizenöt év alatt közel
1200 moldvai csángó fiatal részesült magyar
nyelvű oktatásban.
Eleinte, mivel Moldvában nem volt semmilyen
szintű magyar nyelvű oktatás, kisebb V-VI.
osztályos gyerekek is jöttek, hogy legyen
idejük felzárkózni, és sikeresen részt
vehessenek a felvételiken. Így például
Csíkszeredában a József Attila Általános
Iskolában külön, csak csángó gyerekekből
álló osztályok voltak. 1992-ben létrejött
a Domokos Pál Péter Alapítvány, amely
adományokból biztosította a gyerekek költségeit.
2003-tól a Romániai Magyar Pedagógusok
Szövetsége és a Moldvai Csángómagyarok
Szövetsége Csángómagyar Pedagógusok Testülete
vállalta - pályázat útján szerzett támogatásokból
- a továbbtanuló diákok költségeit, de
továbbra is segít a Domokos Pál Péter
Alapítvány is. A moldvai csángó oktatási
program már egységesen kezeli a benti,
moldvai és a továbbtanuló programot, azok
a diákok jönnek ma már ki tanulni erdélyi
középiskolákba, akik otthon eljártak a
magyarórákra, lett légyen az iskolán kívüli
vagy az iskolai oktatás, már megtanultak
írni-olvasni magyarul.
Ma hat helyszínen, Csíkszeredában, Bukarestben,
Gyimesfelsőlokon, Székelyudvarhelyen,
Gyulafehérváron és Kolozsváron, különböző
líceumokban, szakközépiskolákban, szakiskolákban,
egyetemeken tanulnak moldvai fiatalok.
Már otthon, az iskolában vagy iskolán
kívüli oktatásban szerzett ismeretekkel
jönnek, ami még mindig nem elég, de már
jó eséllyel felzárkózhatnak erdélyi társaikhoz,
így nem szükséges, hogy kiskorban - 15
éves koruk előtt - elszakadjanak a családtól.
A nagy távolságok miatt ezek a diákok
csak ritkán mehetnek haza, tehát megpróbálunk
hétvégére is programokat, kirándulásokat
szervezni számukra. A 99 fiatal Moldva
különböző falvaiból származik, és ha más-más
városban tanulnak, esélyük sincsen, hogy
megismerjék egymást, és később otthon
egy erős, tevékeny értelmiségi réteget
képezzenek. Ezért közös programokat is
szervezünk, hogy megismerhessék egymás
nehézségeit, sikereit, örömeit, hiszen
függetlenül attól, hogy melyik város,
melyik középiskolájába jutottak be, ugyanazzal
a szituációval találják magukat szembe.
A moldvai iskolákban románul folyik az
oktatás. Ezek a gyerekek tehát, bár általában
heti három órában tanulták otthon a magyart,
mint anyanyelvet, a többi tantárgyat románul
tanították nekik, a szakkifejezéseket
csak románul ismerik. Minden jó jegy az
első évben egy hőstettnek számít, hiszen
addig, míg társaiknak egy új lecke csak
néhány új fogalmat jelent, addig a moldvai
kilencedikesnek az csupa, számára ismeretlen
szavat tartalmaz. És ezt a hátrányukat
úgy kell behozniuk, hogy négy év múlva
székelyföldi társaikkal együtt mérettetnek
meg az érettségi vizsgákon.
Moldvai csángó oktatási
program keretében továbbtanuló diákok
névsora
vissza
Az
MCSMSZ és az Európai Kisebbségi Keretegyezmény
Konzultatív Tanácsának találkozása
A
Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2005.október
3-án találkozott az Európa Tanács információs
irodájában az Európai Kisebbségi Keretegyezmény
Konzultatív Tanácsának tagjaival. A találkozót
Athanasia Spiliopoulou Akermark, a bizottság
alelnöke vezette, részt vett Marju Lauristin,
a bizottság tagja is, a találkozás célja
pedig a bizottság moldvai csángómagyarok
helyzetéről való információgyűjtése volt.
A találkozón jelen voltak a Dumitru Martinas
Egyesület képviselői is: Gheorghe Bejan
és Anton Cosa, az MCSMSZ-t Benke Pál alelnök
képviselte.
Ismeretes a nemzetközi fórumok érdeklődése
a csángó kérdés iránt, érdeklődés, mely
2001-ben az ET 1521-es ajánlása formájában
kimondta a csángó kisebbség védelmének
szükségességét. Hasonlóképpen a Kisebbségi
Keretegyezmény is tárgyalja a moldvai
csángók helyzetét kihangsúlyozva ezek
történelmi jelenlétét a vidéken, valamint
jellegzetes identitástudatukat is, de
megemlítve egyes hatóságok azon törekvését
is, hogy ezt a népcsoportot ne etnikai
kisebbségként kezeljék.
A találkozás fő célja az Konzultatív Tanács
információszerzése volt, érdeklődtek a
szövetség által képviselt csángómagyar
közösség ügyeinek előrehaladása felöl
jogalkalmazási, oktatási és kulturális
téren.
Benke Pál egy rövid beszámolót tartott
a jelenlegi helyzetről, megemlítve a pozitív
előrelépéseket meg a kevésbé jó híreket
is. A pozitívumok közt említette a magyar
nyelv anyanyelvként való oktatását 12
moldvai település román tannyelvű iskolájában
összesen 725 diák részvételével. Említette
szövetségünk azon törekvéseit, melyek
a közösség tagjainak informálására irányulnak
főként az oktatási törvének által előírt
jogok tekintetében. Kihangsúlyozta, hogy
nem sikerült az iskolák képviselőivel
(igazgatók, tanárok) együttműködni e tájékoztató
munkában. Az iskolák álláspontja a helyi
sajtó ellnekampányával összhangban sokszor
romboló pszichológiai hatást váltott ki
a helyi közösségekben, ugyanis a szövetség
tevékenységeinek legitimitását kérdőjelezik
ezek meg.
Benke Pál kihangsúlyozta, hogy nem sikerült
kapcsolatot teremteni a moldvai katolikus
egyházzal, nem sikerült érvényt szerezni
azoknak a kérvényeknek, melyek a magyar
mise bevezetésére irányultak. Megemlítette
az egyház rosszalló hozzáállását mindazokhoz
a tevékenységekhez, melyeket szövetségünk
folytat a nyelv és a hayományok megőrzése
céljából.
Ami a Dumitru Martinas egyesület képviselőinek
a találkozón kifejtett álláspontját illeti,
ezek azt állították, hogy a moldvai csángómagyarok
asszimilációja egy természetes folyamat,
kiemelték a román eredet teóriáját, valamint
azt, hogy nagyon kevés személy vallotta
magát magyar nemzetiségűnek a legutóbbi
népszámlálás alkalmával. A tárgyalás során
nyilvánvalóan kiderült, hogy a felek álláspontja
továbbra sem egyezik, az MCSMSZ a moldvai
magyarság képviseletében emelt szót, míg
a Dumitru Martinas Egyesület a moldvai
katolikusokat óhajtja képviselni anélkül,
hogy beismerné: ez egy etnikai kisebbség.
A mi álláspontunk e tekintetben változatlan:
az asszimilációt nem szebad természetes
folyamatként értelmezni, az asszimilációnak
útját kell állni, és bátorítani kell mindazon
személyeket, akik ezt a kisebbségi kultúrát
fölvállalják.
Örömmel fogadtuk az Európai Kisebbségi
Keretegyezmény Konzultatív Tanácsának
érdeklődését a romániai kisebbségek helyzete
iránt, mely reményeink szerint periodikusan
ismétlődni fog, és kérjük, hogy monitorizálják
a hatóságok azon törekvéseit, melyek a
román törvények kisebbségekre vontakozó
paragrafusainak gyakorlatba ültetésére
vonatkoznak.
A találkozó alkalmával szövetségünk a
bizotság részére átnyújtott egy beszámolót,
amely tartalmazza, hogy megitélésünk szerint
az 1521-es számú ET ajánlás megjelenése
óta e kisebbség helyzete milyen irányba
változott.
vissza
vissza
a lap tetejére
