2006. március 10-12 között a Moldvai Csángómagyarok
Szövetsége négy fős küldöttséggel képviseltette magát az Európai Unió
által támogatott és HID-ENCEF által szervezett kisebbségi konferencián.
A Pécsen rendezett összejövetelen több határon túli kisebbség és magyarországi
etnikai csoport képviseltette magát azzal a nem titkolt szándékkal,
hogy szövetkezve, együttes erővel, egy ernyőszervezet segítségével nyomást
gyakoroljon az európai intézményekre a kisebbségek jogainak biztosítása
érdekében, illetve a megfelelő anyagi háttér megteremtésére ahhoz, hogy
jól működhessen egy-egy nemzeti vagy etnikai kisebbség önszerveződése,
civil szervezeteink hálója. Hosszú távon ez a többségi nemzetek érdeke
is, az Unió pedig deklaráltan a kulturálisan színes Európa híve.
Íme néhány dokumentum amely a tanácskozás folytán eljutott a HID-ENCEF
vezetői által az Európai Parlament asztalára:
A sepsiszentgyörgyi búcsú, a kirakodóvásár, a több színpadon
zajló előadások, színes programok kötötték le annak az 50 moldvai gyereknek
a figyelmét, akiket szerepelni hívtak a Szent György Napok szervezői.
Külsőrekecsinből általános iskolás gyerekek, illetve a Csíkszeredában
továbbtanulók érkeztek az ünnepre, akik énekkel és tánccal szórakoztatták
a vásári színpad köré gyűlt embereket.
Ezek a napok nagyon szépek. A múlt évben is voltam,
és szerettem, azért mentem el ebben az évben is. A tavaly a moldvai
gyerekekkel és a tánccsoporttal együtt mentünk.
Ebben az évben szombaton reggel indultunk, vonattal mentünk, aztán pedig,
miután megérkeztünk, kicsit nézelődtünk, átöltöztünk szép viseletbe
és elismételtük, mit tácolunk és persze énekelünk. Aztán egy férfi azt
mondta, hogy következnek a Csíkszeredában tanuló moldvai csángó gyermekek,
felléptünk a színpadra, énekeltünk és táncoltunk, aztán sok tapsot kaptunk.
Átöltöztünk ruhába, kaptunk egy-egy csokit meg egy jelvényt. Elmentünk
ebédelni, ott lehetett találkozni a rekecsini gyermekekkel. Visszajöttünk
a parkba, fagyit ettünk, sok mindent láttunk, sokféle érdekes dolgot,
de nagyon fáradtak voltunk és azt gondoltuk, hogy jöjjünk vissza. Nagyon
jók voltak a Szent György Napok.
Pusztinai Gabriella, X. oszt. Kós Károly Szakközépiskola, Csíkszereda
Fölpezsdült az élet Pusztinán és Frumószán,
mikor 66 keszthelyi vendég érkezett a faluba 2005. április 29 és május
2 között. A Nagycsaládosok Egyesületének tagjai, a Keszthelyi Nemzeti
Kör és a Rákóczi Szövetség szervezetének tagjai falubeli családoknál
szálltak meg, és Nyisztor Ilona tanárnő segítségével színes hétvégi
program részesei lehettek mindannyian.
Keszthelyen táboroztak a tavaly nyáron a frumószai és pusztinai gyerekek,
most saját otthonaikban láthatták vendégül régi ismerőseiket, barátaikat.
Vasárnap, április 30-án már korán kellett kelni, reggel 8-kor Frumószán
a kicsi misén közösen vettek részt a keszthelyiek és vendégfogadóik.
A templom udvarán hosszasan beszélgettek, majd a faluban dologzó két
magyartanár, Horváth Dénes és Ozsvár Erzsébet számolt be munkájáról,
megmutatták a délutáni magyarórák helyszínéül szolgáló termet.
11-kor a pusztinai nagymisén vett részt mindenki, majd utána nagy volt
az öröm, hisz mindenkit lószekérrel vittek ki az erdő közelébe. Húst
sütöttek, énekeltek, táncoltak mindannyian, Ilona tanítványai megmutathatták,
mi mindent tanultak az elmúlt eszetndőben a hétvégi ének és táncórákon.
Szerencsések voltak a keszthelyi vendégek, hisz épp ezen a hétvégén
hirdették ki egy fital pár házassáhgi szándékát a templomban. A menasszony
viseletbe öltözve, pártával díszítve együttt ünnepelt a vendégekkel.
Megcsodálhatták a hagyományos pusztinai népviseletet, illetve a felkendőzést
is bemutatták az érdeklődőknek.
Hétfőn kirándulást tettek Rekecsinbe, a leendő magyar iskola helyszínén
Róka Szilvia és Salamon Adrián fogadta a vendégeket, beszélt az MCSMSZ
terveiről, munkájáról.
Külsőrekecsinbe érkezvén Szarka Felicsia mutatta meg a falut a vendégeknek,
a magyarul tanuló gyerekkel is találkozhattak a keszthelyiek.
Kedden reggel mindenkinek hullott a könnye, el kellett válni. Hazautaztak
a kedves vendégek.
Nagy az öröm most Pusztinán és Frumószán, hisz a nyári vakációban ismét
táborozni várják a gyerekekt régi ismerőseik.
Továbbtanuló
moldvai csángó gyerekek anyanyelvi tematikus szaktábora
A székelyföldi magyar líceumokban továbbtanulni
szándékozó nyolcadik osztályos diákok számára 2006. április 17 és 24
között Csíkszeredában felzárkóztató tábort szerveztünk. 19 moldvai gyerek
jelentkezett erre az intenzív programra Külsőrekecsinből, Pusztinából,
Kostelekről és Diószénből.
Három nap alatt nem lehet ugyan a több év alatt felhalmozódott hiányosságokat
pótolni, ill. minden felmerülő kérdésre választ találni, azonban sikerült
a sepsiszentgyörgyi Both Erzsébet magyartanárnő segítségével az alapvető
fogalmakat, a legfontosabb tudnivalókat átnézni magyar nyelvből és irodalomból,
én meg matematikából próbáltam útmutatót adni a nemsokára előttük álló
képességvizsgára való felkészülésben.
De mindezen túl célunk az volt, hogy a gyerekek megismerkedjenek a várossal,
ahová később iskolába fognak járni, a bentlakással, ahol lakniuk kell
majd, ha magyarul szeretnének továbbtanulni. Szembesíteni szerettük
volna őket azzal a helyzettel, hogy később ne érje őket meglepetésként,
ha nem teljesen értik azt, amit a matematikatanár vagy történelemtanár
magyaráz órán, ha teljesen idegen számukra, ami informatikaórán zajlik,
stb.
Bár 2000 óta működik Moldva több településén magyar nyelvű oktatás,
és ezek a gyerekek lehet, hogy hat éve tanulnak magyarul írni-olvasni,
tanulnak magyar irodalmat, de az állami iskolában román a tanítás nyelve,
az egyes tantárgyak szaknyelvét nem lehet heti három anyanyelvi órán
elsajátítani. Ezért tartottuk fontosnak kihozni őket Csíkszeredába,
hogy tudatosodjon bennük, mire vállalkoznak, amikor magyar tannyelvű
líceumba iratkoznak.
A felkészítő órákat a Joannes Kájoni Szakközépiskolában tartottuk délelőtt
9-13 és délután 15-18 óra között. És, mert mégiscsak vakációjukat áldozták
a tanulásra, a szórakozásra is szakítottunk egy kis időt: meglátogattuk
a város iskoláit, a műjégpályát, voltunk táncházban, cukrászdában.
Szálláshelyünk épp abban a bentlakásban volt, ahol a már továbbtanuló
moldvai diákok tanév közben laknak, így minden jelentkezőnek alkalma
nyílott megbarátkozni ezzel, a számukra még új helyzettel: hogy meg
kell osztani a szobát, tehát a mindennapokat másokkal, hogy adott program
szerint kell kelni, lefeküdni, hogy egyszerre kell étkezni, közösen
kell majd tanulni a szilencium idején.
Bízunk abban, hogy minden résztvevő diák számára hasznosnak bizonyul
majd ez az intenzív felkészítő, a közelgő képességvizsgákon, ill. a
magyar líceumi osztályban való boldogulásuk során eredményét látják
majd e közös tanulásnak, a fárasztó, ugyanakkor szórakoztató közös felkészülésnek.
Nevelőtanárként e pár nap alatt sikerült leendő diákjaimat megismernem,
tanévkezdéskor már mindannyiukat "vissza" fogom várni.
A váci Karolina Katolikus Általános
Iskola 36 diákja keresett levelezőtársat a somoskai, magyarul is tanuló
diákok közül. Nagy lelkesedéssel és izgalommal írták és rajzolták meg
válaszleveleiket a somoskai gyerekek.
Reméljük, a most elindított ismeretség,
barátság hosszútávú lesz, és mindkét iskola gyerekei számára többet
jelent majd egyszerű szövegalkotásnál.
A váci iskola tantestülete keresztgyerekül fogadott egy somoskai diákot
eképp igyekezvén a kapcsolattartást mélyíteni, személyesebbé tenni.
E nagyszerű lehetőségért köszönettel tartozunk Macska Rolandnak és édesanyjának,
reméljük mihamarabb itt, Somoskán üdvözölhetjük mindannyiukat.
