2006. június 25-én reggel indult az autóbusz Klézséből Szatmárra egy egyhetes táborozásra: 41 gyermek 7 faluból (Klézse, Somoska, Buda, Külsőrekecsin, Csík, Magyarfalu, Kostelek) és 3 kísérő.

Lelkes várakozás előzte meg a hosszú utat. A forróság s a 18 órai utazás erőt próbáló volt, de a társaság türelemből, kitartásból, edzettségből jelesre vizsgázott.

Éjjel fél 2 volt, mikor a szatmári családok végre magukhoz ölelhették a csángó gyermekeket. A közel 3 órai aggódó várakozás az ő őszinte szeretetüket sem törte meg, mellyel otthonukat, szívüket nyitották meg a rájuk bízott 1-2 gyermek előtt. A 35 fokos melegnél már csak ez a melegség lehetett nagyobb...

Első nap foglalkozást tartott két tanító néni: magyar gyermekjátékok dramatizált változata tette érdekessé és élvezetessé a napot. Közben megismertük Merlás Tibor atyát és Aranyosi - Vitéz Gellért kántor urat is, akik a kezdeti gátlásosságot oldották közvetlen szavaikkal.

Kedden újra 'szaunáztunk' – ahogy a gyermekek utóbb nevezték a buszozást. Nagybánya volt a cél, de útba ejtettük Koltón a Petőfi-múzeumot is. Bányán az állatkert szomorúságát a kisvasútazás öröme oldotta. Nagy szalonnasütést rendeztünk egy erdő tisztásán. A Szent István toronyból való kilátás szédülete után újra a földön s 'hazafelé'... Igen, már mindegyik gyermek így emlegette új otthonát.

Szerdán újra szatmári tevékenység, két másik tehetséges tanító néni tanított új játékokat. De nem maradt el a verstanulás (Petőfi: Arany Lacinak), a hajtogatás, a fűzés sem. Sőt, még egy OTP-banki látogatást is megejtettünk!

A csütörtököt a szabad levegőnek s a sportnak szenteltük. Sárerdőn voltunk, ami Szatmár legközelebbi kirándulóhelye. A lányok, ha nem is egyforma ügyességgel, de ugyanakkora lelkesedéssel rúgták a labdát, mint a fiúk. Bográcsos készült ebédre s igazán, Józsi bácsiék szívüket-lelküket beletették, elismerésük jeleként, hogy milyen ügyes kis csapattal lehetnek együtt. Mert mi már azzá lettünk 3 nap alatt: 'összeolvasztott' a közeg, a közös tűrés s az edzettség, amit mindenki csodált, dicsért gyermekeinkben. No, meg a romlatlanság, amit a moldvai hegyek tövéből hoztak magukkal...

Pénteken Nagykárolyba (Szatmár megye) mentünk a strandra. Eget rengető HURRÁ! - táborozásunk 'fénynapja'. Jövet megnéztük a Károlyi grófok kastélyát s a múzeumot, ami a nagy falakon belül működik.

Szombaton a püspöki palotában s a szatmári székesegyházban gyönyörködhettünk. A bábszínházban egy nem szokványos előadás (A kis hableány) nyűgözött le, majd délben külön-külön a befogadó családok vendégei voltunk. Este fél 7-től volt táncház, amire mindenkit szeretettel vártunk: a családokat, a kedves tanító néniket s nem utolsó sorban Kónya László MADISZ - vezetőt, aki egész táborozásunkat szervezte s rendezte.

Nap mint nap elhalmozott minket jó szóval, üdítővel, fagylalttal, csokoládéval, keksszel... A lényeg: ha ő nincs, mi ezzel a gazdag és szép szatmári héttel szegényebbek lennénk most. Köszönet a türelmes klézsei sofőr bácsinak is, aki végig velünk maradt s minden segítőnek, aki lehetővé tette ezt a felejthetetlen táborozást: Hans Lindner Alapítvány, Máltai Szeretetszolgálat, az OTP igazgatósága, Római Katolikus Püspökség.

Csiszár Júlia, magyarfalusi tanárnő

vissza

Siófoki nyári tábor

Az Óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola meghívásából 20 somoskai gyerek táborozhatott 2006. július 6. és 15. között a Sóstó nyári táborban.

Az üdülő gyerekcsapatok Horvátországból, Hollandiából, Angliából, Magyarországról és Moldvából érkeztek. Egymás nyelvét ha nem is mindig értették, de a zene szeretete egy csapattá kovácsolta őket. A tíznapos tábor programját is erre alapozták a szervezők: hegedűn, gitáron, hárfán stb. együtt gyakoroltak a gyerekek, esténként koncereteket adtak.

Diákjaink a tábor nyitóestjén moldvai énekekkel és táncokkal mutatkoztak be, majd késő estig tartó táncházat tartottak táborozó társaikat is bevonva a mulatságba.

A heti program része volt a különféle kézműves technikák kipróbálása, ügyességi és sportversenyek, a mindennapos strandolás. Naponta közösen látogattak el a helyi templomba misét hallgatni.

Tisztelettel köszönjük a szervezőknek, hogy meghívták tanítványainkat, az utaztatás, szállás és étkeztetés költségeit is magukra vállalva színes és tartalmas hetet szervezetek a somoskai gyerekeknek.

Külön köszönet Kenessey Lászlónak, a Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola igazgatójának a meghívásért, Szádeczky-Kardoss Csilla volt kolleganőnknek a szervezésért, ill. mindazoknak a keresztszülőknek, akik pártfogoltjaik számára biztosították az útlevél elkészítésének költségét.

Képek

vissza

Versmondó, színjátszó és tehetséggondozó tábor

Tatbányán táboroztak 2006. június 22. és július 1. között az idei frumószai szavalóverseny díjazottjai, dicséretet kapott résztvevői.

A Magyar Művelődési Intézet és a Tatbányai Közművelődés Háza szervezésében színes programmal várták nemcsak a moldvai, hanem a kanadai, felvidéki és az anyaországi tehetséges gyerekeket is.

A táborozók délelőttönként drámapedagógiai játékok keretében szakképzett pedagógusok vezetésével fejleszthették tudátusak, tehetésgüket. Délutánonként bőven jutott idő a strandolásra, hajókázásra, az Öreg tó parti tűzijátékra, kisvonatozásra, kézműves foglalkozásokra (gyöngyfűzés, bábkészítés), és fagyizásra.

Köszönettel tartozunk a táborszervezőknek, hogy diákjainkat ilyen nagy szeretettel fogadták. Külön köszönet Halász Péternek, A MMI főtanácsosának, és Tóth Erzsébet előadóművésznek, a MMI osztályvezetőjének, aki a tatbányai versmondó, színjátszó és tehetséggondozó szaktábor vezetője volt.

Képek

vissza

Egy tehenet kapott a külsőrekecsini Boglár család

Egy keresztszülő vallomása

Keresztszülők sokszor és sokféleképpen segítenek moldvai csángó családoknak. Az éves tanítatási díj befizetésén túl, melyből Szövetségünk meg tudja szervezni a gyerekek magyar nyelvi oktatását, más plusz segítséget is gyakran adnak. Ilyen példaértékű törődést láttunk Papp Viktória és Horváth Lajos részéről, kik a külsőrekecsini Boglár Antika budapesti keresztszülei.

Isten fizesse nekik a jóságukat! Hasonlóképpen köszönjük mindazoknak a keresztszülőknek, kik több százan vannak és már harmadik éve segítik nem csak az oktatási program működését, fejlődését, hanem a jelképes módon "keresztgyerekké" fogadott gyerekeket és családjaikat is.

Kérésünkre Anti keresztszülei így írtak a történtekről:

2004. december 5-i népszavazás után (és azóta is) nagyon szomorúak voltuk. Ezért aztán amikor a Magyar Nemzetben olvastunk a keresztapa-programról, nagyon megörültünk, hogy keresztszülőként egy nemzethez tartozónak érezhetjük magunkat határainkon túl élő testvéreinkkel. A csángókat egyébként népdalaikról és történelemből ismertük, még gyermekkorunkból.

Így igazán boldogok voltunk, amikor 2005 márciusában megkaptuk keresztgyerekünk bemutatkozó levelét és rajzát. Néhány levélváltás után kiderült, hogy Antinak 10 testvére van, (4 - 24 évesek). A családban ritkán van valakinek hosszabb időre munkája, előfordul, hogy a gyerekek egy tál ételért mennek napszámba.

Világossá vált számunkra, hogy Anti családja nagyon szegény, napi megélhetési gondokkal küzdenek. Mivel pénzt különböző okokból nem akartunk küldeni, gondolkodni kezdtünk, mit tegyünk. Eszünkbe jutott egy régi mondás, hogy ha segíteni akarsz valakin, ne halat adj neki, hanem hálót, mindig elegendő élelme legyen. Úgy gondoltuk, hogy egy majdnem önellátó csángó családnak jó lenne egy tehén, ami tejet ad, sajtot biztosíthat a családnak és még igavonásra is használható.

Tavaly nyártól kerestük az alkalmat, hogy eljussunk Külsőrekecsinbe, Anti családjához.

Idén nyár elején a Csíksomlyói Búcsú után végre megérkeztünk Csángóföldre és vehettünk egy szép tehenet Anti családjának. A tehenet a család választotta ki, így mindenki nagyon örült az eseménynek.

Lehetőségeikhez mérten könnyíteni szerettünk volna a család, de főleg a még tanuló gyerekek életén, hogy idejüket tanulásra fordíthassák és jobb lehetőségekkel indulhassanak az életbe.

Képek

vissza

vissza a lap tetejére