Táborozás Tiszadobon

 

2006. június 28. és július 9. között húsz gyermeknek voltam kísérője Tiszadobon. A gyermekek legtöbben somoskaiak voltak (kilencen), a többi meg klézsei, budai és trunki. Az elején nem ismerték egymást, de közben jól megbarátkoztak.

Úgy volt a program, hogy minden nap délelőtt volt moldvai néptánc, népzene és énektanítás, klézsei és külsőrekecsini énekek és táncok, és minden délután a gyermekek alig várták, hogy menjenek úszni három-négy órát a strandra. Ez volt nekik a nagy örömük, hogy fürödhetnek és játszhatnak kedvük után a vízbe. Igaz, hogy nagyon meleg is volt, és este felé sok volt a szunyog, ezért muszáj volt befújjuk magunkat szunyogok ellen.

Nagyon jó volt a hangulat. Minden este táncház volt, a somoskai és a budai gyermekek tánccsoportosok voltak, a tácok többségit szívesen táncolták, mert tudták, mindig büszkén bemutatták azoknak, akik tanulni akarták, és ha volt még egy-két tánc, amit nem ismertek, azt megtanulták.

Pénteken este volt a táborzáró tábortűz; jó volt mert elóször volt éneklés, táncolás a tábortűznél, utána meg szalona, kukorica és kolbászsütés, úgyhogy mindenkinek jó volt.

Nagyon szép volt a hely is, ahol voltunk, mert az Andrássy kastélynál zsjlott le minden: a táncolás, a gyöngyfűzés és mindenféle játék a kastélyba zajlott le vagy a hatalmas parkba, ami körülvette azt. Nagy-nagy park és gondozott, kellemes volt ott lenni.

A gyermekek sok új barátot szereztekmaguknak, egymás közt is nagyon megbarátkoztak, mert 12-15 éves korúak voltak mind, a kis Abit kivéve, aki hat és fél éves, de nagyon jól elvolt ő is, és mindenkit meglepett, amikor az előadásokon jókat énekelt és a legtöbb tapsot kpta.

Köszönjük Tündik Tamásnak és a főszervezőnek, a Napraforgó együttes tagjainak, akik mindig a mi gyermekeinkkel táncoltak, játszodtak, strandoltak és jó barátok voltak a mieinknek. Ez volt a tizedik tiszadobi tábor; reméljük, hogy a jövőre is lesz, és még részvevői lehetünk.

 

Botezatu Viktori

vissza

---

"Válaszúti csárdában..."

 

Június 2-án délben találkozam a gyarekekkel és elmentünk a tábor helyére. A tábor már meg volt kezdve.

Mikor odaértünk rengeteg ismeretlen arccal találkoztunk, akik a tábor végéig ismerőssé váltak. Délután megkezdődött a tevékenység. Ott elmondták nekünk is a tábor szabályait. Első nap még egy félénk nap volt. Ezen a napon mindenki ismerkedni kezdett, akart.A következő nap táncoltunk, énekeltünk, kézműveskedtünk, mindenki már bátrabb volt, a gyerekek is jobban érezték magukat. Ekkor találkoztunk a Miskolcról érkezett fiatalokkal és kísérőikkel, akikkel esténként énekeltünk, beszélgettünkés imádkoztunk. Ezt így folytattuk minden nap. Csütörtökön készültünk táncolni, ahol eldöntöttük - mi a csángó csoport (10-en) -, hogy a pénteki táncháznál meglepjük a táborban lévőket és bemutatunk nekik a táborban még nem tanult moldvai táncokat. Ez nagyon meglepett mindenkit, és örvendtek annak, hogy így működtünk velük.

Pénteken volt a népdalvetélkedő, amelyen Patrasc Paul Eduard somoskai fiú vett részt, aki nagyon szépen énekelt és akit még a gálaestén is megkértek, hogy énekeljen. A miskolci csoporttal közösen elénekeltük a Csángó Himnuszt, amely meglepetés volt mindenki számára, mivel nem tudták, hogy mit készítettünk.

A gálaestén táncoltunk, Patrasc Paul énekelt, és mindenki a csángó csoportból népviseletben volt. Kallós Zoltánnak nagyon tetszettek a meglepetések, annyira, hogy amikor énekeltünk, könnyezett.

Ebben a táborban a gyerekek összebarátkoztak hazai és külföldi gyerekekkel, és több kísérő tanárral is.

Ez egy nagyon szép tábor volt, tanulságos, meg nagyon felszabadult volt a légör.

 

Botezatu Victorita-Oana, Klézse

vissza

---

Lábnyikiak Válaszúton

 

Az idén kilenc lábnyiki gyereknek nagyon jól kezdődött a vakáció. A pénteki évzáró után már csak kettőt kellett aludni a várva várt napig, hisz vasárnap, július 18-án reggel indultunk Válaszútra, a szórványban élő gyerekeknek szervezett táborba. Reggel hétkor a megbeszélt helyen találkoztunk, a mikrobusz is idejében megérkezett. Az út hosszú volt és fárasztó, végül mégis szerencsésen megérkeztünk Válaszútra. Szép lassan a többi résztvevő is megérkezett, több mint 60 gyerek gyűlt össze.
Másnap ismertették velünk a programot. A gyerekeket korosztály szerint négy csoportra osztották, így a kisebb csoportokkal jobban tudtak foglalkozni az oktatók. A gyerekek tanultak agyagozni, nemezelni, gyöngyöt fűzni, de a legnépszerűbb foglalkozások a tánc és az énektanulás voltak. Összesen tíz népdalt tanultak, ebből 5 mezőségi és 5 moldvai volt.
Csütörtökön meglátogattak a szamosújvári tábor résztvevői, ezen a napon egy érdekes csapatversenyt szerveztek mindkét tábor résztvevői számára.
Pénteken délután énekverseny volt. Részt vett három lábnyiki lány is, közülük Blebeán Déliának volt a legnagyobb sikere. A legjobb énekesek felléptek a szombat esti záróünnepségen is.
Vasárnap elmentünk misére is. Sajnos a gyerekek nem igazán tudták követni a magyar nyelvű szertartást, de nagyon boldogak voltak, hogy a Miatyánkot együtt tudták mondani a gyülekezettel, ezt még otthon megtanulták a magyarórákon.
Hétfőn reggel indultunk vissza, útközben megnéztük a kolozsvári Szent Mihály templomot és ellátogattunk a parajdi sóbányába is.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat, de már nagyon várták, hogy hazaérjenek, hisz legtöbbjüknek ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú ideig voltak távol a szüleiktől.
A hazafelé vezető úton a gyerekek végig énekeltek és mondókákat mondtak. Ennek nagyon örültem, mert megmutatták, hogy tényleg sokat tanultak a táborban.

Orbán Attila, lábnyiki tanár

 

A gyerekek így írtak erről a táborról:

A válaszúti tábor erőst szép volt. Mikor jöttünk, az út hosszú volt.
Szép helyen voltunk. Itt a tanító nénik és tanító bácsik tanítottak mindenfélét. A héten csináltunk labdákot, madárt, fűztünk gyöngyöt, agyagoztunk, tanultunk énekeket, táncokat, játszottunk. Én legjobban szerettem táncolni és gyöngyöt fűzni.
Zoli bácsi nagy gazdag ember.
Lukács Rozina, 3. osztály

 

Én szerettem a táborba. Az út hosszú volt.
Reggel felkeltünk, megmosódtunk, ettünk, tanultunk délig. Aztán ebéd, s megint tanultunk.
Én legjobban szerettem az énekeket.
Bot Roxána Alina, 2. osztály

 

Én szerettem a táborban, minden nap sokat tanultunk. Szép helyen voltunk. Sok éneket tanultunk. És sok játékot. Fűztünk gyöngyöt, csináltunk nemezt, táncoltunk. Én legjobban az énekeket szerettem. Jártunk misére. A buszban sokat énekeltünk.
Pogar Ancuţa, 3. osztály

 

A tábor erőst szép, csak sokat kellett jönni. A Zoli bácsi háza szép, gazdag ember.
Itt tanultunk gyöngyöt fűzni, énekeket, táncokat. Csináltunk agyagból kicsi kannákat és nemezeltünk gyapjúból.
Minden szép és jó volt, de alig vártam, hogy menjek haza.
Nisztor Marianna, 3. osztály

 

Szerettem a táborban. Erőst szép a ház. Szerettem tanulni énekeket, sétálni, gyöngyöt fűzni.
Sokat játszottunk a labdával. Szedtünk kopsát a kertben. Versenyeztünk. Sok mindent tanultunk.
Nisztor Florin, 2. osztály

 

A táborba szép mesinnel jöttünk. Az út hosszú volt. Itt minden szép. Van két kutya. A ház nagy. Tanultunk énekelni, táncolni, gyöngy fűzni, nemezelni. Legjobban szerettem táncolni és gyöngy fűzni. Szerettem, hogy sok gyermekkel tudtam játszodni. Minden jó volt.
Bot Marian, 4. osztály

 

Erőst szép volt a táborban. Zoli bácsinak szép háza és nagy kertje van.
Hosszú héten táncoltunk, énekeltünk, tanultunk gyöngyöt fűzni, agyagozni, nemezelni.
Az út is szép volt, csak hosszú. Zoli bácsi s a tanítók jók voltak. Jártunk misére. Versenyeztünk.
Én legjobban énekelni szerettem, a legszebb énekek, amiket tanultunk: Kertbe virágot szedtem, Este vagyon a faluba és Válaszúti csárdába.
Minden szép és jó volt.
Nisztor Szimona, 4. osztály

 

Szerettem a táborban. Minden reggel felkeltünk, megmosódtunk, ettünk, és mentünk tanulni.
Zoli bácsi gazdag, mert nagy háza és kertje van. De jó, hogy hívja a gyermekeket ide. Sok mindent kaptunk tőle.
Tanultunk énekeket, táncokat. Csináltunk labdát gyapjúból, fűztünk gyöngyöt. Tíz éneket tanultunk, a legszebbek: Kertbe virágot szedtem, este vagyon a faluba, Magas a dézsi temető.
Szép volt, de alig vártam, hogy menjek haza, mert doriltam a nepotomat.
Bot Irina, 4. osztály

 

Én erőst szeretem a táborban. Minden nap tanulunk. Miután megmosódunk és eszünk, kezdődik a tanulás. Tanultunk táncokat és játékokat. Még tanultunk énekeket, nemezeltünk, gyöngyöt fűztünk, agyagoztunk. Versenyeztünk is. A záróünnepség is szép volt. Ma van az utolsó nap, és megyünk misére. Már alig várom. De még jobban várom, hogy menjünk haza, mert kívánom látni a testvéremet , édesanyámat és édesapámat.
Blebeán Délia, 4. osztály

vissza