Önkéntesként Moldvában
2006 nyarán

 

A nyár folyamán önkéntesek segítették munkánkat. Fehér Tamás és barátai a csíki ház felújításában nyújtottak nagy segítséget.

Pajor Andrea Budapestről érkezett és két hónapig segítkezett a gyerekkel való táboroztatásban, irodai munkában, de a Szövetség kis raktárát is rendbehozta. Aztán meg gondolt egyet és elszegődött tanárnak... szintén Moldvába, Csík faluban és Külsőrekecsinben fog dolgozni az oktatásban.
És végül Gerencsér Ádám nevét is meg kell említenünk, aki Angliában végzi egyetemi tanulmányait, de azért néhány hétre hozzánk szegődött, dolgozott, segített a Szövetség munkájában. Az ő személyes élményeit, beszámolóját olvashatják alább.
Isten fizesse jóságukat, visszavárjuk őket jövőre is!

vissza

---

Gerencsér Ádám "önkéntes" beszámolója...

 

Ezidén elhatároztam, hogy a nyári szünidömet valami olyan tevékenységgel szeretném tölteni, ami mind embertársaimnak hasznos, mind a magam részére tanúlságos. A Jóisten kegyelméből Moldvába vezetett utam; júliusban bő két hetet töltöttem Csángóföldön. Az interneten akadtam rá a Csángó Szövetség weboldalára és villámpostán ('email'-en) jelentkeztem a Szövetség bákói irodájába 'önkéntesnek'. A pozitív visszajelzés bátorítóan hatott és valóban nagy szeretettel fogadtak, mikor július 2-án, hosszú vonatozás után megérkeztem... Brassóba, ahonnan aztán autóval vittek tovább a Kárpátokon túlra.
Bákó, avagy Bacau, ahogy románul hívják, különös város, ahol a szocialista várostervezés és a Balkán hangulata vegyül valami sajátosan román életérzéssel. Vendéglátóim, Hegyeli Attila, a csángó oktatási program felelöse, és felesége Melinda, a keresztszülö program koordinátora, bákói bérlakásukban biztosítottak számomra szállást. Lakhelyük karaktere megadta az alaphangot, a lakás elsődleges funkciója ugyanis otthont adni az utazóknak. Ottlétem alatt volt alkalmam éjszakázni szinte minden helységben; megszálltak ott tanárok a csángó falvakból, munkatársak, és állandó lakótársam, a szintén 'önkéntes' (bár nem kedveli ezt a megnevezést) Pajor Andi Budapeströl. Ő azóta visszatért Csángóföldre és a hely szelleme úgy tűnik hosszabb távra ott tartja őt. (Elmondása szerint először érezte azt valahol, hogy elégedett az életével és hasznos tud lenni. Kívánom, erősödj tovább ebben az érzésedben!)
Hétköznapjaim nagy részét a Szövetség belvárosi irodájában töltöttem, nagyrészt angol illetve német fordításokat készítettem a www.csango.ro weboldal számára, és a szervezet idegen nyelvű levelezését intéztem, többek között - nagy örömömre - a Harvard egyetem csángó népzene iránt érdeklődő akadémikusával. A Szövetség munkatársai igazán lelkiismeretesen dolgoznak, sokszor nehéz körülmények között. Bár személyesen a román átlagemberek részéről ellenséges magatartást sosem tapasztaltam, a helyi politika igyekszik akadályozni a Szövetség munkáját, főként a magyar nyelvű oktatás ügyét. Rendszeresen jelenik meg a sajtóban a Szövetséget lejáratni szándékozó cikk, internetes levelező rendszerét többször feltörték már, sőt ottlétem alatt ismeretlen rosszakarók elloptak az irodából egy bizalmas adatokat tartalmazó számítógépet is. Mindemellett a munkatársak, tanárok derűsek és bizakodók; a kevés pénzt, amiből gazdálkodnak, igyekeznek úgy beosztani, hogy mindenre jusson.
Elszakadva a városi munkától, a két közbeeső hétvégén lehetöségem adódott bejárni a környező csángó falvakat, bár koránt sem jutottam el mindenhová. Azonban a csángó családok otthonaiban töltött néhány nap alatt is volt alkalmam tapasztalni ama vendég iránti tiszteletet, az "Istenhozottság" érzését, amelyben Moldvában mindvégig részem volt. A laktató, súlyos helyi ételekhez nehéz volt hozzászokni, főleg az asztalra kerülő meglepően nagy mennyiségben - hamar megértettem, miért állandó kelléke a főétkezéseknek az emésztést serkentö házi pálinka. Nem dúskálnak az anyagiakban, de a bőkezűség, az adni akarás mindannyiuk közös tulajdonsága - összebarátkoztam egy Andrei nevű csángó fiatalemberrel, akit például nem lehetett arról lebeszélni, hogy egy értékes, jellegzetes moldvai tányért vegyen nekem szuvenír gyanánt. Szintén szép élmény volt a hagyományos öltözékeket, kézzel hímzett ünneplőket büszkén bemutató klézsei csángó anyuka, és a kisleányai által rögtönzött népi divatbemutató. Somoska faluban pedig nagyon meghatódtam, mikor az odalátogató keresztszülők köszöntésére, távol az anyaországtól, nemzeti viseletbe öltözött gyermekek ajkáról magyarul szólt az ének.
A csángó oktatás helyzetéről nem szükséges írnom, a moldvai magyar oktatás jelenéről és jövendő lehetőségeiről a valóságot híven tükrözően szól Hegyeli Attila a Szövetség weboldalán található írásában. Moldvában világossá vált számomra, hogy a Csángó Szövetség a huszonegyedik századi magyar kultúra egyik frontvonalát képezi. Nagyon fontos munkát végeznek és szükséges megértenünk, milyen súly nehezedik a vállukra. Attila mesélte, hogy néha megilletődik, mikor belegondol, hogy amit munkatársaival elkezdett, már nem szabad, nem lehet abbahagyni. Ha minden lelkesedés és erőfeszítés ellenére elveszíti az oktatási program a lendületét, a falvakban becsapva fogják érezni magukat a családok, akik gyakran nem kis kockázatot vállalnak azzal, hogy magyarul tanítatják gyermekeiket. Ők az utolsó nemzedék, akiknek élnek még magyarul beszélő rokonaik (általában a nagyszüleik). Nincs tehát megállás, mert ha most nem, többé már soha nem lesz magyar nyelvű oktatás Csángóföldön.
Végezetül említést kell tennem a többségi népcsoport részéről tapasztalt segítőkészségről is, melynek iskolapéldája egy számomra addig teljesen ismeretlen, kedves román család. A Bákóból Brassóba tartó buszon franciát és angolt vegyítve sikerült elbeszélgetnem egy fiatal hölggyel, aki aztán készségesen eligazított a brassói vasútállomáson. Mint kiderült, nyolc órát kellett várnom a Budapestre induló vonatra. Ezt hallván elillant, majd visszatért családja kíséretében, akik felajánlották, hogy elvisznek magukkal kirándulni. Bejártuk a Bran kastélyt és a Brassó környéki hegyeket (természetesen nem hagytak semmiért sem fizetni), megvacsoráztattak, majd visszavittek az állomásra, vonatom indulása előtt 15 perccel. Ennyit az előítéletekről!
Összességében nagy áldásnak tartom, hogy megadatott nekem ez a moldvai út. Rengeteget tanultam a nagyszerű emberektől, akikkel találkoztam: kitartást, elhivatottságot és a számomra eleinte egészen meglepő, de számukra természetes nagylelkűséget.

vissza

---

Véget ért a VIII. Csángó Oktatás-módszertani Tábor

2006. augusztus 19-25.

 

A csángó oktatási program történetében már nyolcadik alkalommal szerveztük meg oktatás-módszertani táborunkat, idén Szovátán. A táborban részt vett valamennyi az elmúlt tanévben az MCSMSZ oktatási programjában részt vevő pedagógus, illetve az újonnan jelentkezettek is. A tanárok mellett minden helyszínről 3-3 diák is velünk volt a táborban, így a tábori összlétszám megközelítette a 80 főt.
A tanárok és a gyerekek részére egyaránt tartalmas programok voltak.
A gyerekek egész héten hat véletlenszerűen kialakított csoportban versenyezhettek egymással a legkülönfélébb versenyszámok által: volt itt kötélhúzás, olvasásverseny, de naponta magyar nyelvi feladatlapokat is meg kellett oldani. Mégis a legérdekesebb a tanárokkal közösen szervezett kincskeresés, lóti-futi (összetett ügyességi játék), tanár-diák focimeccs voltak. Persze nem hiányzott a programból a sós tóban való fürdés sem.
A tanárok számára magyar nyelvi, irodalmi és módszertani felkészítő volt a napi program, de terítékre került az új csángó gyerekeknek szánt tankönyv elemzése is (vendégünk volt Csicsó Antal), előadást hallhattunk az EU oktatáspolitikájáról, eu-s programokról (a pécsi ENCEF jóvoltából), illetve a karácsonyhoz és a húsvéthoz kapcsolódó kézműves tevékenységek megtartásának módszertanával ismerkedhettünk (a Guzsalyas játszóház révén).
A módszertani kérdéseken túl a táborban az új tanévvel kapcsolatos szervezési kérdéseket is megvitattuk, így jelenleg úgy tűnik, hogy az új tanévben a következő lesz a tanári kar összetétele:

1. Magyarfalu - Kovács Melánia
2. Lábnik - Orbán Attila
3. Lábnik - Sütő Zsuzsa
4. Külsőrekecsin - Szász Csilla
5. Külsőrekecsin - Szarka Felicsia
6. Külsőrekecsin - Pajor Andrea
7. Külsőrekecsin - Ignat Monica
8. Csík falu - Bende Edit
9. Somoska - Benke Laura
10. Somoska - Benke Paulina
11. Klézse - Both Bernadette
12. Klézse - Istók Angéla
13. Buda - Botezatu Viktória
14. Trunk - Salak Attila
15. Dioszén - Kiss Emese
16. Lészped - Márton Attila
17. Pusztina - Rosu Anna
18. Pusztina - Barnat Szimóna
19. Pusztina - Nyisztor Ilona
20. Frumósza - Máté Krisztina
21. Frumósza - Neagu Adrian
22. Gajdár - Farkas-Ferencz Endre
23. Gajdár - Farkas-Ferencz Gabriella
24. Kostelek - Ferencz András
25. Kostelek - Imre Éva
26. Lujzikalagor - Lajos Veronika
27. Bákó város - Hegyeli Attila

28. Továbbtanulók Csíkszereda - Ferencz Éva
29. Továbbtanulók Csíkszereda - Ferencz Lilla

 

Tábori képek

* * *

Ismét vége van egy tábornak, az MCSMSZ évi nagytáborának, mely Szovátán rendeződött több mint harminc felnőtt és 41 gyerek számára. A környezet mesés, megfelelő helyszínt nyújtva a hasonló élményeknek. Nemcsak a magam nevében, hanem a gyerekek nevében is kijelenthetem ezt nyugodtan, azt hiszem.

Nagyon nagy volt a pörgés olyan szempontból, hogy több új ember, érdeklődő, leendő tanár jelentkezett. Amennyiben ez a tábor elsősorban a tanárokról szólt, nem elhanyagolandó ez a szempont. A régiek átadhatták tapasztalataikat az újaknak, és a gyerekek révén bepillantást nyerhettek a moldvai csángó oktatás különlegességébe.

A tanárok többségének programját a közeledő versenyvizsgára való készülődés töltötte ki, míg másik részük a gyerekek figyelmét igyekezett lekötni ez idő alatt. Minden faluból 3-3 gyerek érkezett, akik egész héten át véletlenszerű csoportokba verődve mérték össze tudásukat, ügyességüket. Nyelvi vetélkedőket, ügyességi és sportversenyeket szerveztünk, kézműves foglalkozásokon különféle technikákat tanulhattak diákok és tanáraik közösen. Az esti tábortüzeknél és a táncházban együtt szórakozott a nagycsapat. Mindenki örömére a parajdi sóbányába is ellátogathatunk. A tanár-diák focimeccs a tanárok győzelmével zárult. A gyerekcsapatok közti egész hetes versenyt végül a "lóti-futi" játék zárta. A feladatokat hihetetlen gyorsasággal végezték, s minden kívánságuk teljesült, mire péntekre - utolsó napra - végre felderült az ég, és fürödhettek a sós vízben.

Ismerkedésre és barátkozásra is maradt idő, ezt bizonyítják a búcsúkönnyek is, de ez azt hiszem elmaradhatatlan velejárója egy-egy ilyen tábornak.

Sok új élménnyel, ismerőssel, ismerettel gazdagabban térhettünk haza, és ez csak erősíti azt a tényt, hogy számunkra, tanárok számára is hasznos a táborozás, érdemes energiát fekteteni bele.

A versenyvizsgázó tanárok számára igen hasznosnak bizonyult az Ida néni által tartott felkészítő újraélesztve bennünk, hogy milyen "szuper" - ahogy ő mondaná mindent és mindenkit átható lelkesedésével – ez a magyar irodalom. Továbbgondolásra is késztet, jó lenne, ha ennek az ízelítőnek folytatása is következne, remélem még lesz alkalmam diákként hallgatni őt.

Volt néhány más jellegű előadás is. Csicsó Antal személyesen mutatta be "Bokréta" című könyvét, melyet a moldvai csángó gyerekeknek, ill. magyarul tanulni vágyóknak szánt. Eljött Dáné Szilárd, a hargita megyei magyar szakos tanfelügyelő is, hogy összegezze korábban tett moldvai látogatásának élményeit, észrevételeit.

Szinte nehéz volt ennyifele szakadni, de megérte a fáradságot.

 

Imre Éva, kosteleki magyartanár

vissza

---

Továbbtanulók a Válaszúti Tánctáborban

2006. aug. 6-13.

 

Mikor megérkeztünk Válaszúton a szálláshelyre, nagyon jól fogadtak bennünket. Nekünk nagyon tetszett ez a tábor, mert sok népdalt lehetett tanulni, és emellett több mezőségi táncot is.

A pénteki nap szabad volt, és ott a táborban megismert személyekkel kirándulni mentünk Boncidára a kastélyba, melyet most próbálnak felújítani. Onnan mentünk Székre, ahol népviseletet néztünk, meg templomot. Itt nagyon jól fogadtak bennünket, sőt ebédet is kaptunk.

Nagyon tetszett a tábor, és jövőre is szeretnénk menni, ha lehet.

 

Istók Anti és Péter, Csíkszeredában továbbtanuló diákok

vissza

---

Guzsalyas tábor Előpatakon

2006.07.30-08.06.

 

Az egyhetes táborba hét frumószai gyerekkel érkeztem. Tudtuk, hogy milyen jellegű tevékenységekre számíthatunk, és ez segített abban, hogy elképzeljük, megérezzük a hangulatot. Mondhatom, szegényesnek bizonyult a fantáziánk!

A változatos, igényes, jól szervezett tevékenységek minden várakozásunkat felülmúlták. De ami ennél lélekemelőbb volt, és egész hetünket bearanyozta: a táborvezetők lelki nyitottsága, szellemi gazdagsága. Azt gondolom, a gyerekek is érezték a törődést, érdeklődést, ami feléjük irányult.

A tábori program elsősorban a nemezelés technikájának minél alaposabb megtanulására összpontosított, emellett megleshettük az ötvösművészet és a fazekasság csínját-bínját is. Hasznos és szórakoztató hetet tölthettünk együtt az erdélyi diákokkal, reméljük jövőre is együtt fogyasztjuk majd a komatál finomságait.

Köszönjük, hogy ott lehettünk!

 

Ozsvár Erzsébet, frumószai magyartanár

Képek

vissza

---

Eredmények a Balassi Bálint Intézetnél

 

Az évente szokásos 10 csángó helyre idén is lezajlott a felvételi vizsga. A 13 érettségivel rendelkező jelentkező közül 10 diákot vett föl a volt Nemzetközi Előkészítő Intézet, a mai Balassi Bálint Intézet. A felvett diákok nulladik éven kezdhetik tanulmányaikat Budapesten magyar állami ösztöndíjjal.
Lista

vissza

---

Somoskai néptánctábor
2006. augusztus 6-12.

 

A somoskai néptánctábor szervezői idén is lehetővé tették, hogy a magyar oktatási programban részt vevő más falvakból is érkezzenek gyermekek. Ebben az évben Magyarfaluból, Diószénből, Csíkból és Gajdárból érkeztek gyerekek 23-an, akik bekapcsolódhattak a tánctábor egy hetes programjába.
A családoknál elszállásolt gyerekekkel minden nap közös foglalkozásokon vettünk részt. Délelőttönként kézműveskedtünk, gyönggyel, agyaggal, viasszal dolgoztunk. Délutánonként a gyerekekkel is bekapcsolódtunk a moldvai táncok tanulásába a helyi táncmesterektől ellesve a lépéseket. A bátrabbak (és akik erőt éreztek még magukban) az esti mulatságokon próbálgathatták a tanultakat. Nagy öröm volt apró tanítványaikkal együtt táncolni a szebbnél szebb moldvai táncokat.

A somoskai napok hamar elszaladtak, ezúton is köszönjük a meghívást és a sok jó mulatságot!

 

Farkas-Ferencz Endre – magyartanár Gajdár

Képek

 

Augusztus 7-12, között volt a 3. Klézsei Gyermektábor, amelyen vendégül láttunk 25 gyermeket több faluból: Gajdár - 9, Diószén - 5, Csíkfalu - 5, Magyarfalu - 4, Trunk - 2. Ezek a gyermekek családoknál voltak elszállásolva és együtt a családok gyerekeivel vettek részt a különböző programokban. Mindenki azt választotta, ami szívének legkedvesebb volt (gyöngyfűzés, agyagozás, gyertyakészítés, népdaloktatás, mesehallgatás, néptáncoktatás, táncház, stb.).

Öröm volt látni, hogy a gyerekek milyen jól összebarátkoztak, különböző falvakból egymásra találtak táncban, énekben, játékban egyaránt.

Reméljük, hogy a jövőben ennek az együtt átélt élménynek ismételten részesei lehetünk.

 

Istók Angéla, Klézse