Házépítés Külsőrekecsinben

 

A Szövetség tavaly vásárolt egy telket Külsőrekecsinben. A telken "Gyermekek háza" épül majd. A terveket Maczalik Arnold kolozsvári építész elkészítette, most az engedélyezési eljárás zajlik.

Külsőrekecsinben a gyermekek kétharmada, 240 gyermek tanulja a magyar nyelvet. A tanítók egy része a 4 kilométerre lévő Csíkfaluból jár át.

Itt igencsak szükség van arra, hogy házat építsünk a magyarul tanuló gyermekeknek.

A külsőrekecsini ház két nagyteremből, s négy kisebb szobából áll. Ha egy cég vagy önkormányzat egyben támogatja a megépítését, az egész házat róla nevezhetjük el, ha az egyes termek megépítését támogatja, akkor termenként más-más nevet tudunk adni.

Az építkezést 2008 tavaszán szeretnénk elkezdeni, s ha lehet, abban az évben be is fejeznénk.

Várjuk olyan magyarországi, erdélyi önkormányzatok és cégek jelentkezését, amelyek támogatnák az építkezést.

A szünidőkben a házat az építkezésben segítő önkormányzattól vagy cégtől érkező csoportok rendelkezésére bocsátjuk.

Jelentkezés:

Moldvai Csángómagyarok Szövetsége

Tel. / Fax: +40 234/543-886.

Hegyeli Attila, oktatási felelős: 0040-722-627.656, hegyeliattila@csango.ro

 

Tervek:

Területi elhelyezkedés Földszinti alaprajz Terőtéri alaprajz

Metszet 1 Metszet 2 Északi oldalnézet

Nyugati oldalnézet Déli oldalnézet Keleti oldalnézet

 

Külsőrekecsini telek fotói

vissza

---

Önkormányzatok is segíthetnek

 

Csángóföldön ma már közel harminc csángó, székely és magyarországi magyar tanár tanítja anyanyelvükön a csángó gyerekeket.

Még jónéhány faluban szeretnénk elindítani a magyar oktatást. Az oktatási program fejlesztéséhez további tanárokra lesz szükség. Jelentkezőben nincs hiány, ám a tanárok fizetését elő kell teremtenünk.

Várjuk olyan magyarországi és erdélyi önkormányzatok jelentkezését, amelyek az oktatási programot azzal támogatnák, hogy kifizetnék egy-egy Csángóföldön tanító tanár bérét.

Cserében az önkormányzattól érkező csoportok rendelkezésére bocsátjuk szünidőkben a tanítás céljára eddig felépített két "gyermekek háza" közül valamelyiket.

Jelentkezés:

Moldvai Csángómagyarok Szövetsége

Tel. / Fax: +40 234/543-886.

Hegyeli Attila, oktatási felelős: 0040-722-627.656, hegyeliattila@csango.ro

vissza

---

Új honlap

 

Megjelent a világhálón a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület honlapja a www.keresztszulok.hu címen. A formájában és tartalmában egyaránt ígényes, szép honlap elsősorban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által elindított "Legyen Ön is keresztapa, keresztanya!" program résztvevőinek, szimpatizánsainak, az iránta érdeklődőknek szól, de általánosabb információkat, aktuális felhívásokat, eseményekre meghívókat is tartalmaz, így érdemes néha meglátogatni, hiszen honlapunk mellett ez az oldal lesz a moldvai csángó ügyek egyik leghitelesebb forrása a közeljövőben.

Újdonság a világhálón az is, hogy honlapunk mostantól A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvánnyal közös akció révén elérhető a www.csango.eu címen is.

Tisztelettel kérjük mindazokat, akik az angol, német vagy román változat fordításában segíteni tudnak, jelentkezzenek honlapunk szerkesztőjénél.

vissza

---

Adventi várakozás

 

Hálás szívvel köszönjük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkészi hivatalát vezető Szűcs Balázs atyának, hogy tíz külsőrekecsini gyereknek, matematikus kollegámnak és jómagamnak megszépítette az adventi várakozás első napjait.

Balázs atya meghívására öt gyönyörű napot tölthettünk Piliscsabán, Budapesten, Szentendrén és Esztergomban, ahol karácsonyi és újesztendei népszokásokat mutattak be a gyerekek az érdeklődőknek.

A színes, igazán gyerekcentrikus programokat, a szeretetteljes törődést ezúton is szeretnénk megköszönni vendéglátóinknak, és kívánjuk ezerszeres visszafordítását a jó Istentől.

Szállásikra adja az Isten!

 

A gyerekek, Ladaru Andrei és Szász Csilla

Képek

vissza

---

Rotary Club Miskolc-Tapolca jótékonysági bálján

 

A Miskolc-Tapolcai Rotary Klub 2006. november 5-én tartotta hagyományos jótékonysági bálját. A rendezvény meglepetéseként külsőrekecsini gyerekeket hívtak meg egy kis táncos-énekes műsorral.

Ormos Tamás és Gulyás István - akik a keresztszülő program oszlopos tagjai - két napig tejben-vajban fürösztgettek bennünket akár a szó szoros értelmében is véve, hiszen a Barlang-fürdő meg kalandtúra-park is szerepelt programunkban.

A két csodálatos napot máig sokszor emlegetjük, de a novemberi Reverindában a gyerekek beszámolója remélem önmagáért beszél majd.

Hálás köszönet mindenért.

 

Szász Csilla

Képek

vissza

---

Király György "önkéntes" beszámolója

 

Hát először is, nem szeretem azt a szót, hogy "önkéntes". Ebből a szóból mindig kiérzem, hogy

Lám az én esetemben is pont fordítva történt a dolog:

Hiszem, hogy az a három hét, amit novemberben Csík faluban eltölthettem, leginkább nekem volt ajándék és én tartozom érte köszönettel.

Egy önkéntes ugyanis sok szempontból alapvetően teher: meg kell osztani vele az életterünket, belelát az életünkbe, állandóan kérdez, saját gondjaival terhel bennünket, munka címén többször bénázik, nem lehet számon kérni rajta a munkát, hiszen önkéntes és így tovább. De, mint sokszor az életben ezúttal is szerencsém volt: olyan tanárok (Szász Csilla, Bende Edit és Pajor Andi) mellé kerültem lakótársnak, akik pillanatok alatt befogadtak, akik nem csak szigorúan a munkámról beszélgettek velem, hanem beavattak az életükbe, elmondták, mi vezette őket Moldvába, minek örülnek, mi bántja őket, hogyan élnek napról-napra, megleshettem hogyan készülnek az órákra, hogyan tanítanak, hogyan próbálnak a miskoctapolcai útra. Elmondhatom, hogy végtelenül elkötelezettek a munkájukban, csak pillanatokra törnek le a gyakori "hiába csinálom megfeszülve, még sincs látványos eredménye" érzésektől, kitartóan teszik a dolgukat, szó szerint hajnaltól estig. Nagyon gyorsan rájöttem, hogy miért rajonganak értük a gyerekek. Ők nem csak elhivatott tanítók, hanem többnyire pótanyukák is. A falusi férfiak ugyanis többnyire külföldön vagy a városokban végzik munkájukat, így az asszonyokra hárul minden otthoni tevékenység: a mosás (többnyire kézzel, kútról hozott vízben), főzés, favágás, befűtés, állatok tartása, kerti munkák, mezei munkák stb. Így alig marad idejük a gyermekekkel való foglalkozásra, amit a tanítók próbálnak részben pótolni: gyöngyöt fűznek, szőnek, furulyáznak, énekelnek, táncolnak, báboznak velük (sőt úgy hallottam, Gajdárban télen síelés is lesz).
Örültem tehát, ha tehettem a tanítókért valamit: fát vághattam, udvart rendezhettem, polcokat készíthettem, számítógépes munkákba segíthettem, befűthettem, fuvarozhattam őket kocsival, hol doktorhoz, hol mérges iskolaigazgatóhoz. A fuvarozás úgy látom egy külön világ itt Moldvában, ahol tömegközlekedés csak nyomokban létezik. Pillanatokon belül elterjedt, hogy autó van a faluban és ha még maradok néhány hétig, külön járatokat szervezhettem volna. Boldog voltam, hogy a nem túl megfeszített munka mellett lehetőségem volt eljutni további 7 csángó faluba, ahol magyaroktatás folyik és megismerkedni más tanárokkal is.
A tanárok mellett mindenképpen szólnom kell a Csángószövetség bákói központjában dolgozókról. Biztosíthatok mindenkit, hogy szívügyüknek tekintik a munkájukat, ugyanolyan elkötelezettek, mint a tanárok, reggeltől-estig megfeszítve dolgoznak. Dolgoznak azon az ügyön, amit néhány évvel ezelőtt felvállaltak és ami munkájuk eredményeképpen gyorsan - talán túl gyorsan is - nagyon nagyra nőtt. Ez egyfelől öröm számukra, hiszen munkájukat dicséri, másfelől nyomasztja is őket, hiszen óriási felelősséget cipelnek napról-napra a vállukon.

Megkérdezte tőlem valaki már itthon Budapesten, hogy mi az, ami a legmélyebben ivódott belém Csángóföldön. Ez egy kép: a poros földúton szembe jön velem egy megrakott szekér, a szekeret tehén húzza, a tehenet egy csángó asszony vezeti, az asszony kezében vessző, szemében a keserűség, a keménység, a fájdalom, a szilajság és még ki tudja, mi mindennek az egyvelege.
Mély nyomokat hagyott bennem a Csík faluban eltöltött néhány hét. Kár is titkolnom: kötődésem alakult ki, megszerettem a csángókat, a tanárokat, a szövetségben dolgozókat, a különös hangulatú vidéket. Biztos, hogy még sokszor visszajövök ide, hiszen megtanultam: "kinek szüve odahúz, keze-lába odacsúsz".

És hogy mi volt a legjobb élményem Csángóföldön: leendő keresztgyermekemmel és édesanyjával huruzst vágni a mezőn hóesésben. Aki nem tudja mi az a huruzs, annak azt ajánlom, menjen ki önkéntesnek Csángóföldre, és nézzen utána.