A lujzikalagori és gajdári iskolai
magyartanítás nehézségeiről forgatott tegnap Zsigmond Attila
gyergyói tévés az MTV Kárpát Expressz műsora számára. Interjút
készített volna minden érintettel, ám az iskolaigazgatók és
polgármesterek elfutottak előle. Állítólag elég nagy zavar volt.
A 7 perces riport a Kárpát Expressz szombat (május 19.) reggeli
műsorában (magyar idő szerint) 5.23-kor kerül adásba. Vendég:
Hegedűs Dóra, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület
elnöke, akivel az ügy hátteréről beszélgetnek. Felvétel pénteken
este 6 órakor. Talán tudunk segíteni a moldvaiaknak a figyelemmel.
Május elején részt vettem a
lourdes-i zarándokúton, betegeket kísértem. Felejthetetlen élmény
volt. Repülővel utaztunk oda-vissza Budapestről. Május 4-én
indultunk, és négy napot töltöttünk Lourdesban. Itt érdekes
programokon vehettünk részt.
Nagyon szép földalatti bazilika van itt, ilyet még nem láttam
ezidáig. Részt vehettünk a nagymisén, ahova legalább 20 püspök
jött el az egész világból. Ezen kívül volt szentségi körmenet,
gyertyás körmenet és nagyon érdekes volt a keresztútja, erre
egy hosszú és magas hegyre kellett felmenni a betegekkel együtt.
A Grottánál, ahol a Szűz Máriát látta Szent Bernadett, mindig
lehetett misét hallgatni és állandóan hangzott az "Ave
Mária" ének.
Lourdes egy kicsi város, ahol inkább idegenekkel találkozol,
nagy az ide látogató zarándokok száma. Minket a "Máltai
Lovagrend" hívott meg, és nekik köszönhetjük, hogy részesültünk
egy ilyen szép és nagy élményben.
Köszönetet mondok Demse Bibiána, Moize Krisztina és én magam
nevében is. Köszönjük szépen, Isten fizesse meg!
Magyar
nyelvi tanterem a lészpedi általános iskolában
A mese 2003-ban
kezdődött, amikor kilenc bátor kisgyerek Lészpeden
is beiratkozott az iskolai magyarórákra. Nem
volt könnyű nekik, hetente háromszor hajnali
hétkor kezdődtek ezek az órák, és bizony ez
télidőben még sötétben történt. Néha az volt
az érzésem, hogy az idő velünk van, mintegy
takar minket. Ilyenkor még az is kérdés volt
néha, hogy az iskolai magyarórára jöjjenek vagy
a hajnali misére menjenek a kis nebulók. A magyarórára
el kellett jönni, mert nyolc előtt tíz perccel
érkezett az igazgató néni, és az ajtót föltépve
gyors számolásba kezdett. Ha többen voltak,
az volt a baj, ha meg kevesebben, akkor engem
cikizett, hogy a gyerekek nem látogatják óráimat.
Telt-múlt az
idő, a csapat egyre nőtt, az iskolában lassan
megszokottá vált, hogy némely gyerekek magyarul
is tanulnak, és a 2006-2007-es tanév első félévének
végén már 46 gyereknek írhattam be a naplóba
az értékelést. Ekkor vetődött fel új és fiatal,
nem utolsó sorban megértőbb igazgatónknak köszönhetően,
hogy elég volt a hátsó ajtón ki-be surrani,
én is tartozzam a román kollégák közé, dolgozzam
velük egy csapatban azon, hogy a gyerekek ne
legyenek neveletlenek. Rendelkezésünkre is bocsátott
egy addig raktárhelyiségként használt osztálytermet,
ahol még betongerenda is volt, meg csupán néhány
ablak, de nekifoghattunk, hogy otthonossá varázsoljuk.
A takarító nénik vezényszavára egy-kettőre kiürítették
a gyerekek a termet, és megpróbáltuk csak azokat
a padokat visszahordani, amik meg is álltak
a négy lábukon. A nagyobbak kétszer-háromszor
is megpucolták a maradék ablakokat, a kisebbek
meg addig seprűnyélen lovagoltak. Már ekkor
jól éreztem magam a még kissé dohos szagot árasztó
teremben, mert még a nap is bekacagott az ablakon
a gyerekzsivajra. Úgy éreztem, ide nem is kell
semmi, elég ha a gyerekek itt vannak, máris
tele van élettel az osztály. De a takarítás
kis tündérkéi nem hagyták annyiba, minden apró
javítás, fúrás-faragás után előkapták a seprűt,
megtáncoltatták, a padokat tisztára törölték,
és mellette még tanultak is. A gyerekek anyukái
is kivették a részüket a tanterem szépítésében,
kendezőket, padravalókat, népviseleteket küldtek
és hoztak. Így a Simon Kati néni jóvoltából
az egész tantermet körbekeríthettük padravalóval,
a falakra kendezők, servétek kerültek, népviseletet
is állítottunk ki és természetesen a magyar
nyelv elsajátítását elősegítő szemléltető eszközöket.
A húsvéti vakációban
be is fejeződtek a munkálatok, a padlót szépen
lekenték olajjal, a falakra fölkerültek a fényképek,
az ablakokra a függyönyök. Úgy éreztem, itt
a hivatalos megnyitás ideje, és meghívtam az
összes tanárkollégát, akik a lészpedi iskolában
dolgoznak, hogy jöjjenek el egy eszem-iszomra,
beszélgessünk egyet. Ott is volt mindenki, aki
számít. Ámultak és bámultak (nekem gyerekek
már megsúgták, hogy ez a legszebb osztály széles
e határban) miközben jóízűen falatoztunk. Ők
jól érezték magukat, én még jobban. Szeretném,
ha ezt az előnyt meg tudnánk tartani és a magyar
nyelvi tanterem mindig a legszebb, a legjobban
fölszerelt és értékekkel, gyerekekkel telített
legyen.
Azóta úgy érzem,
nincs akadálya annak, hogy a lészpedi iskolában
magyarul tanulhasson az, aki éppen akar. Voltam
a tanítónénikhez osztályról-osztályra, volt
ahonnan az egész osztály eljött és meglátogatta
a tantermet. A tábla fölött kétnyelvű felirat
köszönti a látogatót: Isten hozta Lészpeden!
Mindenkit szeretettel várunk, aki közénk jön,
aki ide akar tartozni.
Itt tanulunk
most már írni, olvasni, táncolni, énekelni,
és itt készítjük az ünnepek alkalmával kis kézműves
meglepetéseinket. Közben míg csiszoljuk az életvidám
elméket, azon gondolkodom, hogy a tél beállta
előtt jó lenne az egyetlen pislákoló lámpát
legalább négyre bővíteni, ha nem akarok pár
év múlva kisbaglyokkal dolgozni, az ablakokat
sem ártana pótólni, mert az ősz beálltával bizony
beférkőzhet a huncut szél. A táncoló padokat
is jó lenne észre téríteni, hogy mindnégy lábukkal
a földön álljanak.
Itt a vége,
fuss el véle, és aki nem hiszi járjon utána.
Félúton
a moldvai csángó magyarok misézéséért indított zarándoklat
Félútjához érkezett a moldvai
csángó magyarok anyanyelvi misézéséért indított háromezer kilométeres
kerékpáros zarándoklat, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért
Egyesület alelnöke pénteken adta át petícióját a Vatikánban.
Ferkó Zoltán az MTI-nek telefonon elmondta, hogy a Vatikánban
fogadta Pietro Parolin, szentszéki külügyminiszter-helyettes,
akinek átadták petíciójukat.
Az alelnök közlése szerint Pietro
Parolin részletesen ismerte a helyzetet, s hangsúlyozta: elsősorban
helyi problémáról van szó. Arra bíztatta a zarándoklat résztvevőit,
hogy helyben, konfliktusok nélkül próbálják meg a kérdést rendezni.
Ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy közvetíteni fogja a kérést
a bukaresti nunciatúrára, illetve a jászvásári püspökségre.
A zarándokok találkoztak a püspöki
kongregáció hivatalnokával is, aki ígéretet tett levelük továbbítására
a püspöki kongregáció titkárságára.
Az egyesület alelnöke pozitívan
nyilatkozott a pénteki találkozókról, mint elmondta, a Vatikánban
megköszönték a tájékoztatást és várják a további információkat
a helyzet alakulásáról.
Ferkó Zoltán március 22-én indult
Budapestről, a bazilikától, a háromezer kilométeres kerékpáros
zarándokútra a moldvai csángó magyarok anyanyelvű misézéséért.
Eddig 1.570 kilométert tekert kerékpárján.
Akcióját ismertetve korábban
kitért arra, hogy jelenleg a csángómagyarok csak román nyelvű
miséket hallgathatnak lakóhelyükön.
"Ha nem sikerül az életvitelüket
alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább
részben magyarra váltani, a jelenleg 16 faluban működő oktatási
program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja
majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező
teljes nyelvváltást" - mondta el.
