A Széchenyi Társaság díját kapta Hegyeli Attila

 

Széchenyi István születésének 216. évfordulóján, 2007. szeptember 21.én, pénteken délután a Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében a Széchenyi Társaság díját vette át Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse.

A díjátadó ünnepség előtt a Lánchíd előtt álló Széchenyi István szobornál koszorút helyezett el a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége nevében Hegyeli Attila, két magyarországi társszervezet, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány nevében pedig Hegedüs Dóra és Márkusfalvi-Tóth Ádám elnök a következő felirattal:
"A Kárpátokon túli legnagyobb magyar népcsoport a legnagyobb magyarnak."

 

Képek

forrás: http://www.keresztszulok.hu/egyesulet/szechenyi.htm

2007.09.24.

---

K. Debreceni Mihály

Tanárok kerestetnek

 

A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének nagy szüksége van támogatókra és támogatásokra. Irodája mindenki előtt nyitva áll, aki jó szándékkal lépi át küszöbét, hiszen tudják, ez a hely a magyarság egyik legkeletibb hídfője. Az MCSMSZ helyzete nehéz, anyagi és emberhiánnyal küzd. Saját erejéből az asszimilációt nem tudja feltartóztatni. Gyakorlatilag csak az anyaországi támogatásokban bízhat.
Hegyeli Attila több mint hét esztendeje foglalkozik a moldvai csángómagyar oktatás ügyével. Amikor először járt Moldvában, még csak az ifjú néprajzos szemével látta ezt a világot. Hamar rájött arra, hogy, ha a XXI. században szeretnénk Csángóföldön magyar hangot hallani, akkor sürgősen cselekedni kell, a legfőbb feladat pedig a magyar nyelvű oktatás.
- Mikor határozta el, hogy nem marad Székelyföldön, hanem a Csángóföldet választja?
- Néprajz és magyar szakot végeztem a kolozsvári egyetemen. Először úgy döntöttem, hogy Csángóföldről, amiről köztudott, hogy a néprajzosok Mekkája, majd valami nagyon okos disszertációt fogok írni. El is mentünk a feleségemmel Moldvába, tanítottunk is, de aztán nagyon hamar kiderült számunkra, hogy itt nem még egy könyvet kell írni és aztán feltenni a polcra a már meglévő hatvannyolc mellé, hanem itt missziós tevékenységre van szükség. Hamar rájöttünk, hogy Csángóföldről már nagyon sok mindent összegyűjtöttek, elvittek és itt főleg szellemi értékekre gondolok. Ezeket visszaforgatni ebbe a közösségbe, és ennek a hagyatéknak a későbbi előnyeiből valamit visszaadni a csángóknak: ez a valós feladat. Ezt senki nem művelte. A csángó oktatás ennek az egyik része, az, hogy magyarul szóba állhassunk Moldvában ötven év múlva is az emberekkel. Ennek az előfeltétele, hogy tanítsuk meg írni és olvasni őket. Ezt korábban senki sem csinálta.
- Találkozott-e olyan emberekkel, akik az ötvenes években még tanulhattak magyarul?
- Tulajdonképpen azoknak a diákoknak a nagyszülei, akiket mi is tanítunk, ők még tanulhattak és tanultak magyarul. Ez falvanként változó volt akkor is. Ez egy három, négy, maximum hat éves időszak volt, amíg lehetett magyarul tanulni. De az oktatást az ötvenes években rendeletileg megszüntették minden településen. Az elmúlt ötven évben senki sem tanulhatott magyarul írni és olvasni. A tanítványainknak a szülei sem tudnak jól olvasni magyarul.
- Amikor odakerült Csángóföldre volt-e valamilyen idealisztikus elképzelése arról a vidékről?
- Mindig vannak ilyenek. Mi Kárpát-medencei magyarok, mind erdélyiek, mind pedig magyarországiak, hajlamosak vagyunk arra, hogy úgy képzeljük el a csángókat, hogy kis kékre meszelt házaikban kis piros muskátli van az ablakban, és népdalokat dúdolgat mindenki az udvaron. A valóságban ez már réges-rég nem így van. Valójában Spanyolországban és Olaszországban dolgoznak a fiatalok és igyekeznek fiatalosan öltözködni. Rég nem a viseletet hordják. Ott is egy modernizációs folyamat van. Ezt találtuk, amikor odajutottunk. Ebben a folyamatban nekünk, a magyar értelmiségnek, nem jelen lenni bűn, mert úgyis le fog zajlani vagy velünk, vagy nélkülünk. Lesznek Csángóföldön orvosok, mérnökök és tanáremberek, csak az a kérdés, hogy milyen nemzetiségűek lesznek, és melyik kultúrához akarnak majd tartozni.
- Mennyire megosztott a csángó társadalom? Milyen arányban vannak a magyar nyelvű oktatásnak támogatói és sajnos, mert ilyen is van, ellenzői?
- A Kárpátoktól keletre eső részeken körülbelül háromszázezer katolikus él. Ezeknek a nyolcvan százaléka magyar származású, a többi német, lengyel stb. Abból a tömegből ma már csak hatvanezer beszéli a nyelvet, ezek közül pedig kilencezer iskoláskorú gyermek van, aki valamilyen szinten tud beszélni magyarul. Ebből a számból pedig ezerkétszázat sikerült az oktatási programunkba bevonni, körülbelül tíz százalékát, vagyis csak minden tizedik gyermeket tudunk tanítani. A hatvan településből, ahol magyar szót lehet hallani az utcán, mi csak tizennyolcban vagyunk jelen. A többihez nem volt pénzünk és emberünk. Hogy miként viszonyulnak ehhez a szülők? Azt kell mondanom, azokon a településen, ahol jelen vagyunk nincs a közösségekben erről vita. Az egyháznak, a helyi római katolikus püspökségnek van vitája ezzel, mindenáron azt szeretnék, ha románul tanulhatnának és csakis románul a gyerekek. Ez nem egy sikeres lobby a részükről, hiszen a szülők, ha lehetőségük van rá, akkor be fogják adni a gyermeküket magyar iskolába. Nekünk az a kötelességünk, hogy tanárokat vigyünk a falvakba és megadjuk a lehetőséget minden gyermeknek és szülőnek, hogy tanulhassanak magyarul, ha akarnak.
- Hány tanárember van Csángóföldön, aki vállalta ezt a küldetést?
- Harmincketten vagyunk tanárok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy teljes megye területén vagyunk elszórva. Itt legalább hatvan településen lenne szükség ránk ahhoz, hogy meg tudjuk oldani a magyar nyelv oktatásának az ügyét Moldvában, ott ahol még anyanyelvként beszélik a magyar nyelvet.
- Az elmúlt években hogyan alakult a támogatási rendszer? Mire számítanak a jövőben, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági megszorítások a támogatások terén is érzékelhetőek lesznek...
- Én azt remélem, hogy mind a magyarországi, mind a romániai magyarság vezetői fel fogják ismerni azt, hogy itt egy kilencezres létszám lehetne az ezerkétszázas helyett, amely nemzetpolitikailag, ha még van egyáltalán ilyen, nagyon jelentős szám. Statisztikailag csak egy összeg, de ha magunk elé képzelünk egy kilencezres gyerektömeget, akkor ez elég jelentős. Velük nem foglalkozni, az megbocsáthatatlan dolog. Az elmúlt években sikerült a támogatásokat növelni. Mind alapítványoktól, mind magánszemélyektől kapunk segítséget. Minden évben több és több támogatást kapunk tehát, de ez sajnos még mindig csak tíz százaléka annak, amire szükségünk lenne. Azt nem tudjuk megmondani, hogy meddig bírjuk ezt a munkát. Ez nagyon nyomasztó felelősség. Én, ha valamibe belerokkanok, az a közöny, amivel találkozom, az, hogy gyakran érzem: magunkra hagynak. Ott vagyunk a Kárpátoktól keletre egy nagy román tenger kellős közepén. Magyar nyelvet oktatunk több száz gyereknek, és nagyon ritkán kérdezik meg tőlünk, miben segíthetünk. Ez a misszió pedig nem egy gittegyletnek a feladata, hanem a teljes magyar értelmiségnek és politikának is érdeke lenne. Nem lehet egy civil szervezetet, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét magára hagyni, és azt mondani, hogy teremtsétek elő az alapokat, végezzétek el a szakmai munkát és harcoljátok ki a dolgokat egymagatok. Erre egyedül nem leszünk képesek. Nem tudjuk, hogy miként alakul, de ha nem kapunk segítséget, akkor biztos vagyok benne, hogy emberileg ezt a hatalmas terhelést nem lehet vállalni.
- Akkor hogyan tovább?
- Tanárokra folyamatosan szükség lenne, elsősorban magyar tanárokra, tanítói végzettséggel rendelkező pedagógusokra. Másmilyen végzettséggel is tanítanak nálunk tanáremberek. Nem árt, ha románul is tud, aki jelentkezik, de nem gond az se, ha magyarországi. Én mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg a feltételeket a www.csango.ro oldalon, hogy mire számítson, ha jön. Nem könnyű munka, de én arra bíztatnék mindenkit, hogy jöjjön és segítsen nekünk ebben a munkában.

 

Képek

2007.09.20.

---

Tanévnyitási körkép

 

Szeptember 17-én megkezdődött az új tanév a moldvai csángó falvakban is. Tanáraink visszajelzései alapján azt mondhatjuk, hogy az egyik szemünk nevet, a másik sír. Van ahol zavartalanul, sőt vidáman indult az év, és van, ahol mindent megtesznek a helyi hatóságok, hogy megakadályozzák az iskolai magyarórák bevezetését.

Frumószán Máthé Krisztina tanárnő már heti 21 órában taníthatja az iskolában gyerekeket a magyar nyelv szépségeire, és tovább zajlanak a délutáni foglalkozások Neagu Adriánnal.

Lábnyikban Orbán Attila nagy lendülettel kezdte a tanévet a gyerekekkel, akik a nyári szünet után ismét birtokukba vehették a falu legszebb házát. A napokban érkezik a faluba az új kollega, aki az iskolán kívüli órákon foglalkozik majd a gyerekekkel, és reményeink szerint ebben a tanévben egyre több óvodást is sikerül majd bevonniuk ezekbe a tevékenységekbe.

Márton Attila tanító bácsi kiköltözött Lészpedre, ahol egy együttműködő kapcsolatot sikerült kialakítania az iskola igazgatójával. Új magyar szaktermet adtak a rendelkezésükre az iskolában, ahol a délutáni órákat is minden akadály nélkül meg lehet tartani. Így a Szövetségnek nem kell külön termet, szobát bérelnie az iskolánkívüli órák helyszínéül. Az iskola vezetősége szerint viszont nincs nyoma az RMDSZ közreműködésével megszerzett, és a román kormány által kiutalt támogatásnak, amelyet az iskola felújítására szántak.

Külsőrekecsinbe két új tanár érkezett: Trunchi Péter és Trunchi Ilona, mindketten az iskolában fognak tanítani heti 21-21 órában. Nagy kihívás előtt állnak, mivel az állami iskola épületének nagyméretű újítási munkálatai miatt a gyerekek három váltásban járnak iskolába, és rövidített órák lesznek. A lelkesedés nagy, hisz ez vezette vissza Pétert a szülőfalujába.

Csíkfaluban az állami iskola nagy része lebontásra került, így tanterem hiány van. A Polgármesteri Hivatal azzal a kéréssel fordult az MCSMSZ-hez, hogy az összevont II-IV osztálynak, és az óvodásoknak biztosítson két termet a csíkfalui házában a munkálatok befejezéséig. Partnerre találtak, nagy szeretettel tettünk eleget kérésüknek, hisz ezáltal a magyarórák megtartása is könnyebbé válik, főleg az óvodások körében, és nem utolsó sorban Bende Edit tanárnő örömére. Csíkfaluba is érkezik egy új tanár, aki majd átveszi a délutáni csoportok egy részének az irányítását.

Klézsén, Budán és Somoskán még zajlik a "tárgyalás", az igazgatónő nem hajlandó elfogadni a főtanfelügyelő által jóváhagyott katedraelosztást. Az általa elképzelt órabeosztással lehetetlenné teszi a magyarórák megtartását. Istók Angéla és Fülei Mária idejük nagy részét az iskolák közti közlekedéssel töltenék, és nem a gyerekekkel való foglalkozással.

Diószénben Kiss Emese és Salak Attila folytatják az előző tanévben is végzett hatékony munkájukat. Attila továbbra is vállalja a trunki órák megtartását, ahová hetente kétszer átjár Diószénből.

Kosteleken is változatlan a helyzet, Ferencz András és Imre Éva a lehető legjobb hangulatban és körülmények közt kezdte a tanévet a gyerekekkel. Remélik, hogy munkájuk eredményeként ebben az évben Kostelekből is lesznek Csíkszeredában, magyar tannyelvű iskolában továbbtanulni vágyó gyerekek.

Pusztinára két új tanár érkezett, akik már be is költöztek a Pusztinai Közösségi Házba. Vajda Éva az iskolai órákat vette át elődjétől, Szabó László pedig az iskolán kívüli foglalkozásokat.

Magyarfaluba is új tanárok kezdték az idei tanévet: Zsigmond Réka és Borbély László. Réka az iskolában két csoporttal foglalkozik Zaharia Judit Edit tanárnő mellett, akinek hét csoportja van, és az előző tanévben is már tanított. Időközben zajlanak a munkálatok a megvásárolt telken levő ház lakhatóvá alakításáért, ahová reményeink szerint hamarosan átköltözhetnek kollegáink.

Gajdáron iskolakezdés előtt pár nappal akadályozták meg a magyar anyanyelvi iskolai órák bevezetését, így Farkas-Ferencz Gabriella és Farkas-Ferencz Endre csak iskolán kívül kezdheti el az oktatást. (részletek itt)

Lujzikalagorban hasonló a helyzet, Szász Csilla kollegánk csak az állami iskola keretein kívül kezdhette el tevékenységét.

Bákóban növekedett létszámmal indult a csoport a Ion Luca iskolában, amellyel ebben a tanévben Kovács Melánia tanárnő foglalkozik.

Két új helyszínünkön, Nagypatakon és Diószegen, zajlanak az előkészületek, és a közeljövőben elkezdődik az oktatás is, mivel a helyiek részéről nagy az érdeklődés.

A tanévkezdés nehézségei és megpróbáltatásai ellenére mindenkinek egy sikerekben és örömökben gazdag tanévet kívánunk.

 

2007.09.19.

---

Külsőrekecsini gyerekek táborozása Mándokon

 

Augusztus 15-22. között 47 külsőrekecsini gyerek táborozhatott Mándokon Radvánszki János görög katolikus pap és a mándoki Idősek Otthona munkatársai lelkes munkájának köszönhetően. Szarka Felicsia és Szász Csilla tanárnők kísérték el a gyerekeket. Mándoki és záhonyi családoknál voltak elszállásolva a gyerekek a tábor ideje alatt.
Első nap kirándultunk egy szomszédos városba, ahol a gyerekek egy csodálatos strandon lehettek egy egész napon át. Második nap a vendéglátó családok különböző, egyéni programokat szerveztek a gyerekeknek. Harmadik nap elmentünk Nyíregyházára az állatkertbe, Magyarország egyik legszebb állatkertjébe. Negyedik nap ellátogattunk Máriapolcsra, ahol híres zarándokhely van, akárcsak Csíksomlyón. A gyerekek az ötödik napot, a délelőttöt, a családokkal töltötték, majd délután táncpróbát tartottunk, készültünk a másnapi előadásra.
Augusztus 20-án a gyerekek táncos műsorral léptek fel a Mándok várossá avatásának alkalmával szervezett nagy ünnepségen. Este együtt megnéztük a tűzijátékot. 21-én kora reggel indultunk haza.
Számunkra ez a tábor egy nagyon nagy élmény volt, és köszönjük a szervezők odaadását és szeretetét.

 

Szarka Felicsia

 

2007.09.24.