A honlapunk

működtetését a

és a

Magyar Emberi Jogok Alapítvány - HHRF támogatja


Click for Bacau, Romania Forecast


Médiapartnerek:

 


 

Created by

Bartha András

 

Copyright © AMCM,

2004-2008

 

 

 

Erdélyi Top 10 - web statisztika, látogatottság mérés

 

ClickLink.ro

 

Szavazás honlapunkra

 

 

IP

16. Péchy Blanka anyanyelvi tábor

Balatonboglár, 2007. július 22-28.

 

Július 22-28. között Balatonbogláron vett részt öt lészpedi gyerek a 16. Péchy Blanka anyanyelvi táborban. Bárdás Andrea-Alexandra, Csorba Kármen, Simon Krisztina, Simon Lőrinc-Dániel és Zsitár Péter kiselőadással készültek a táborra és egyik este táncházat is tartottak, ahol a többi táborozó gyerek megtanulhatta az ördög útja, a brasoveánka és a szerba nevezetű táncokat.
A gyerekek minden nap előadáson vettek részt, ahol a helyesírást gyakorolták, valamint különböző nyelvi játékokkal tették érdekesebbé az olyan előadók, mint Kerekes Barnabás, Karsainé Horváth Klára vagy Petkes Csaba. Természetesen, ha már a Balaton csak pár lépérnyire volt, minden délután fürdés szerepelt a programban, sőt egyszer még éjszakai fürdőzés is. Ez volt ám az igazi kaland! A valamikori Magyarország majd minden sarkából összesereglett gyerekeket csapatokba sorolták, összerázták, majd tábor végén egy rövid színházat mutatott be minden csapat a kiosztott balatoni mondákból. Csütörtökön egész napos kirándulással kényeztették a gyerekeket, Fenékpuszta-Keszthely-Balatonszentgyörgy útvonalon ismerkedtek a Fekete István állathőseivel, emlékszobájával, a Matula kunyhóval és a Csillagvárral, többek között.

Köszönet a szervezőknek, Szendrődyné Botka Krisztinának és a támogatóknak: az Anyanyelvápolók Szövetségének, Balatonboglár Városi Önkormányzatának és a Boglári Általános Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek.

 

Képek

2007.09.26.


Gödöllőn nyaralt 18 lészpedi gyerek

2007. július 8-15.

 

Július 8-15 között Gödöllőn nyaralt 18 lészpedi gyerek. No, nem kell megijedni, nem moldvai csángó szóhasználatban kell érteni és arra gondolni, hogy mit is csinálhatott 18 fiú ott, hogy nem kerültek be az esti hírekbe csínytevéseikkel. Nem, nem, csupa öt legényke volt a csapatban, a többi 13 (most látom miért is volt annyi baj velük...) mind lány volt, igaz nem kevesebb problémával, mint a fiúk.
A tábor szervezését a Gödöllőn lakó Bütner házaspár, Sarolta és György, kezdeményezték, külön alapítványt is létrehozva erre a célra. Teljesen a nulláról kezdték szervezni, előre nem is tudva, hogy mekkora önrészt kell majd vállalniuk a táborozás költségeiből. Sarolta néniék előzetesen már voltak a moldvai csángómagyarokhoz látogatóba, Lészpeden minket is fölkerestek és néhány napot itt töltöttek. Ám a tábor ötlete csak későbben fogalmazódott meg bennük, szinte egy év múlva, ekkor érezték úgy, hogy az oktatási program nem csak szalmaláng, a lészpedi gyerekek is nem kimaradnak a magyar órákról, hanem lassan, de biztosan gyarapodik a létszámuk évről-évre. Ebben a létszámbővítésben szerettek volna segítséget nyújtani, mintegy motiválni az újabb beiratkozókat és jutalmazva azokat akik az elmúlt tanévben kiemelkedő eredményeket értek el, mind a tanulásban, mind a tanév közben megszervezett különböző vetélkedőkön (tantárgyverseny, szavalóverseny, népdalvetélkedő, stb.)
A szervezés olyannyira részletekbemenő volt és előkészített, hogy nekünk nem maradt más dolgunk, mint kiválasztani a szerencsés, de ugyanakkor legeszesebb kölköket és felülni az autóbuszra. Vasárnap reggel már meg is érkezett a csapat Gödöllőre, miután egész éjszaka utaztunk, ám egyeseket ez nem zavart abban, hogy a határ átlépése után minden magyar nyelvű feliratot félhangosan felolvassanak, lelkesen. Ketteseket ez kissé zavart, nem a magyar nyelv lelkes használata miatt, hanem, mert zavarta a pihenésben. Mindenesetre a reggeli érkezés és a Premontrei Gimnázium kollégiumában levő szállás elfoglalása után már megcsendesedtek a kis papagájok, a Máriabesnyőn meghallgatott szentmisén már nem ugráltak. A mise végén tiszta szívből elénekelték a "Mária tiszteletére..." kezdetű vallásos éneket, majd visszatértünk a szálláshelyünkre és mindenki lepihent. Gondoltam én és nem hitték ők. Elkezdődtek a próbálkozások, kit-mivel-hogyan-mikor lehet megtréfálni jelszóval.
Hétfőn egész nap Budapesten falta szemünk az újabbnál-újabb élményeket, legelső útunk az Országházba vezetett, ahol a gödöllői polgármester, Gémesi György, közismerten jobboldali polgármester rendelkezésére, megkaptuk a VIP-idegenvezetést, így kifejezetten fontosnak éreztük magunkat. A gyerekek még soha nem jártak az Országházban és jó érzéssel töltött el, hogy igazi országházukat megtekinthették. A román parlamentet eddig sem látták, és azt hiszem ezután sem fogják soha. Innen a Margit-szigetre sétáltunk át, ahol a zenélő szökőkút biztosította a legsikerültebb fotók hátterét, majd győzelmes csatakiáltásokkal megtámadták a gyerekek a közeli játszóteret. Szegény magyarországi gyerekek, akik éppen csendesen ott foglalatoskodtak, elképzelni sem tudták mi történt, honnan tört rájuk ez a csapat bennszülött és még sok víznek kell lefolynia a Dunán mire megértik, honnan ez a mérhetetlen öröm azoknak a gyerekeknek akik az utolsó hírmondói a Kárpátok bölcsőjéből kiesett magyaroknak. A kaland hajókázással folytatódott, majd a Petőfi térről séta vezetett a belvárosba, metróval kisegítve értük el a Fővárosi Állatkertet. Na, itt aztán mindenki kisebb csoportokra oszlott és mindenki a számára legszimpatikusabb rokonát csodálhatta hosszabb ideig. Egyesek elvesztek, de megkerültek, és közben azt hitték, hogy a másikok vesztek el és tulajdonképpen ők keresik az elveszetteket. Röviden, mindenki figyelt a társaira, így a megegyezett időpontban mindenki a kijáratnál várakozott, távozásra készen. Senkit nem evett meg a medve.
Kedden reggeli után mindenki eljátszotta, hogy még soha életében nem látott vizet és a szemerkélő eső ellenére birtokba vették a közeli strandot. Nem egyszerű dolog ám egy ilyen jól karbantartott strandon megmártózni, mindenféle butaságot kértek tölük az úszómesterek. Először tusolni kell, majd papucsot letenni, és mielőtt a vízbe csobbanna az ember még klóros oldatban kell lábat mosni. A gyerekeknek furcsa volt én meg elgondoltam, milyen szerencse, hogy nem egy Hold-utazásra fizettek be Sarolta néniék. Délkor kimásztunk a vízből és a gödöllői Grassalkowich-kastély fele vettük az irányt. Itt csak a kastély elhagyása után jutottunk szóhoz az ámulattól. A polgármester már várt minket, ezért igyekeztünk, nem illik késni egy ilyen fontos találkozóról. Dr. Gémesi György laza öltözetben és pogácsával várta a gyerekeket, nem szerette volna elijeszteni a lurkókat a hivatalos megjelenéssel. Hosszan érdeklődőtt a lészpedi oktatás felől, meg az egész moldvai magyar okatatási programról. Biztatta a gyerekeket, hogy tanuljanak "eléfelé", mert a középiskola elvégzése után, akár Gödöllőn is lehet továbbtanulni az arra érdemeseknek. Megígérte, hogy ez a kapcsolat állandó lesz, így jövőre is elmehetnek nyaralni a legjobban tanulók, a legeszesebbek. A polgármester ajándékot is osztott a gyerekeknek, már sokukon láttam azóta a Gödöllő címerével díszített trikót. Mi lészpedi szőttessel köszöntük meg szíves vendéglátását.
- A könyvtárba megyünk - hangzott el az újabb úticél.
- Bibliotéka - súgtam meg nekik, mire, mint a kicsi csacsi vetette meg lábát a gyereksereg. Mondom, nem doktor meg injekció, de láttam a szemükben, hogy az sem lehet sokkal rosszabb. Ezért volt aztán hatalmas a meglepetés! A könyvtárban pizza várt az asztalon meg üdítő. Majd zenét hallgattunk, mindenki külön fülhallgatóval. Az először hallott Nox ritmusára felszabadultan bulizott mindeni, néhányuk majdhogynem leugrott a székéről. Majd a seprűs-tánc mindenkiből kiseperte a zártság utolsó nyomait is, nagy kacagás jelezte egy-egy táncos kiesését a versenyből. Emlékezetes volt, kár, hogy még én sem láttam ilyen könyvtárat életemben. Igazi premier volt számomra is, követendő példa. Benéztünk még a városi múzeumba, de igazából már mindenki arra gondolt, hogy vajon mennyit eshetett a strandon a víz hőmérséklete. Este még egy kis műsort adtunk a Damjanich iskola udvarán, hisz az iskola igazgatónője, Szűcsné Zsóka lelkes segítője volt a szervezésben és a lebonyolításban Sarolta néniéknek. Szóba került a testvériskola kapcsolat is, reméljük közös erővel sikertörténetet írhatunk majd arról is, mint erről a semmiből elkezdett és megteremtett szuper-nyaralásról. Ilyen emberekkel a háttérben már nem is olyan nehéz Moldvában magyart tanítani!
Szerda volt a nagy nap, amikor a is csapat leutazott a "Balcsira". Nekem is egész úton csak az járt az eszemben, hogy "Ülünk a vonaton, irány a Balaton...". Balatonlellén vártak minket a Gödöllői Önkormányzat gyermeküdüllőjében és felhők ide vagy oda, még a parton végigseprő szél sem gátolt meg abban, hogy mindjárt az érkezés után ne lubickoljunk egyet a Balaton hullámaiban. Na, ennyi vizet aztán már mi sem tudtunk szétpancsolni, pedig hősiesen próbálkoztunk. Másnap újra mgtámadtuk és harmadnap sem akartuk feladni, sőt negyednap is folytattuk a harcot, csak akkor a jó időre kigyűlt többi nyaraló igazából nem segített ebben, inkább hátráltatott. Ezért inkább az élményfürdőt támadtuk meg, ott is a legnagyobb csúszdát! Sorozatosan kikapott a csúszda, mindenki lecsúszott rajta, még a szárnyaszegett kis Catalin is bátran meghódította, pedig már el volt törve a keze, csak éppen mi nem tudtuk, abban a hitben hoztuk haza, hogy csak megütötte. Mondjuk nem ő volt az egyetlen háborús veszteség, néhány kisasszony a legfinomabb falatokra is csak fintorokkal válaszolt, és folyton hasábburgonyáról meg csirkehúsról álmodoztak. Hiába ajánlottuk nekik a legfinomabb gyümölcsleveseket, nem ismerős ízek, ezért nem kedvelték. Na de vasárnap ebédre a minden kérésünket és óhajunkat teljesítő dzsini-szervezők ezt is megoldották, így mindenki kibékítette a belügyminisztériumát hazaindulás előtt. Vasárnap lévén, templomba is mentünk, itt is kitettek a gyerekek magukért, mind a szentmisén, mind utána énekeltek a kedvesen mosolygó néniknek, bácsiknak. Itt derült ki, hogy a hívek között vannak, akik zeneiskolát végeznek és ismernek moldvai csángó népdalokat, így közös éneklés lett a vége.
Na de nem csak itt volt közös program, a Balatonlellei táborban egyik este szereplés és közös éneklés volt a többi tábozoró gyerekkel, másik este meg táncház, ahol a legapróbbak is megtanulták az Ördög útját, a Zdrobuleánklát és a Brasoveánkát járni. Egyik este a Gömbkilátót kerestük fel Balatonbogláron és végigénekeltük az egész repertoárt, minden moldvai népdalt ami csak eszünkbe jutott. És ne feledkezzünk meg a diszkóról sem, az volt aztán a buli! Mint a nagyok, és vagy tízszer jobban tudtak bulizni a kicsik! Nem hiába produkáltuk magunkat, reméljük jövőre is ott lehetünk és sokat-sokat fürödhetünk a Balaton lágy habjaiban.
Nehéz volt a búcsú, mindenki megkedvelte Sarolta nénit, a gyerekek azóta is minden héten megkérdezik vagy százszor, hogy beszéltem-e vele, mit csinálnak. Nem felejtik el, hogy indulás előtt meghívott saját otthonába is, süteménnyel és tortával kedveskedett minden gyereknek, mi meg énekkel köszöntük meg fáradozását, önfeláldozó munkáját. Mikor ott voltunk akkor volt a születésnapja is, kívánjuk neki most is, mint akkor mondtuk, éljen sokáig, akár százesztendős koráig!

 

Szép kirándulásunk Magyarföldön, Gödöllőn

A Gödöllőn nagyon szép volt, meglátogattuk a könyvtárt, elvoltunk fürödni is, még aztán elvoltunk a Parlamentbe és jól éreztük magunkat. Meglátogattuk az állatkertet is, sokféle állatot láttunk itt is. Megnéztük az Erzsébet királyné kastélyát is.
Pahoncea Andrea, Fehér Szilvia

 

Mink Lészpedről elindultunk egy hosszú útra, ez bajos volt. Mikor odaértünk a Békás-szorosba, erőst szép volt. A vámnál mindenki mondta, hogy "igen". Mikor bementünk Magyarországba, a gyermekek neztek ki az ablakon.
Antal Krisztina

 

Én nagyon erőst szerettem a táborban, mert mentünk a városban és láttunk mindenfélét. Megláttunk egy kastélyt is, nagyon szép volt. Nagyon szerettem a Parlametben is, szép dolgokat láttunk, régi koronát. Én gondolom, hogy a papbácsi szerette amit énekeltünk és a népviseletet. Nagyon erőst szerettem még amikor mentünk hajóval. Még szép volt a strandnál, mert meleg volt és a víz hideg volt egy kicsit. A mi szobánk volt a legszépebb.
Én nagyon erőst szerettem a táborban és még szeretném, hogy legyen így tábor Gödöllőben.
Simon Ankuca

 

Tábor a Magyarföldön, Gödöllőn

A Gödöllőn nagyon szép volt, mi egy gimnáziumnál laktunk. Gödöllőn megtalálkoztunk a bíróval (polgármester, az én megjegyzésem, Márton Attila), aki megajándékozott egy-egy blúzzal. Aztán egy nap elmentünk Budapestre, ahol elvoltunk a Parlamenthez. Gödöllőn elmentünk a könyvtárba, ahol ettünk pizzát és táncoltattuk a seprűt. Elvoltunk az állatkerthez is, sokféle állatot láttunk. Erzsébet királynő kastélyát is láttuk, nagyon jól éreztük magunkat. Egyik nap elmentünk a Balatonhoz és nagyon sokat fürödtünk.
Én nagyon jól éreztem magam Magyarföldön.
Ónódi Andrea

 

Gödöllői tábor

Mi elindultunk szombat este 18:30-kor. Vasárnap délután Gödöllőre érkeztünk és ott vártak. Ebédeltünk és utána elmentünk sétálni. Gödöllőn voltunk a könyvtárba ahol vártak ebéddel, ez nagyon finom volt. Itt játszottunk egy játékot ami nagyon tetszett nekem. Egyik nap elvoltunk vonattal Budapestre és meglátogattuk a Parlamentet. Utána elmentünk hajókázni, majd elmentünk az állatkertbe is.
Egyik este előadást tartottunk Gödöllőn, ahol sok ember volt. A gödöllői kastélyba is ellátogattunk, sőt a polgármesterhez is.
Sarolta néni azt szervezte, hogy nem csak Gödöllőn legyünk. Azt akarta, hogy Balatonlellére menjünk és fürödjünk a Balatonban. Nem volt nagyon meleg a víz. Esténként mentünk sétálni, egyik este elvoltunk Balatonboglárra a Gömbkilátóhoz. Balatonlellén is szerepeltünk és nagyon tetszett a gyermekeknek a műsorunk. Az utolsó nap Balatonlellén elvoltunk a strandra és voltunk a csúszdán. Mikor Gödöllőre értünk Sarolta néni ott várt és nagyon örült, hogy meglátott megint. Vasárnap még voltunk strandra és csak utána pakoltunk, hogy menjünk haza. Előtte még elmentünk Sarolta nénihez, aki adott tortát.
Nagyon jól éreztem magam Gödöllőn. Remélem jövőre is fogunk menni.
Simon Krisztina

 

A Gödöllői és Balatoni tábor

Ez a tábornak én nagyon örültem, mert nekem ez volt az első tábor Magyarországon. Mi egy szombat délután indultunk el Lészpedről. Az utazás jó volt és jól kiértünk Magyarországra. Mikor kiértünk nagyon fáradtak voltunk. Az első nap jó volt, mert pihentünk és este elvoltunk a misére. A többi napok nagyon szépek voltak, mert elvoltunk a strandra, a hajóval sétáltunk a városban. Gödöllőn három napot voltunk.
A negyedik napon elmentünk Balatonlellére. Ott minden nap fürödtünk a Balatonban, nagyon szép volt, csak egy kicsit hideg. Balatonlellén négy napot voltunk. Négy nap után visszamentünk Gödöllőre. Gödöllőn elvoltunk a misére, a mise után a strandra és a strandolás után pakoltunk. Még voltunk Sarolta nénihez haza és onnan utaztunk hazafele.
Nekem ebben a táborban a legjobban az tetszett, hogy majd minden nap voltunk fürödni a Balatonba. Ez volt a Gödöllői és a Balatoni tábor
Csorba Madalina

 

A gödöllői tábor

Mi Lészpedről elindultunk szombaton délután 18:30-kor. Az utazás jó volt, azonkívül, hogy örökké kellett kiabáljunk Zsitár Krisztiánnak és Kompót Biankának, hogy legyenek csendben, mert egyfolytában tanácskoztak (beszélgettek). Jól odaértünk (Gödöllőre), ott vártak Sarolat néni és Zsóka néni. Lepakoltunk, tusoltunk (zuhanyoztunk) és reggeliztünk.
A reggeli után elmentünk egyet sétálni a városba. Este elmentünk misére és erőst (nagyon) el voltunk fáradva, nem éppen akartunk menni a templomba. A misén egyet énekeltünk. Nem is volt olyan rossz. A mise után hzamentünk, vacsoráztunk és lefeküdtünk. Ez a tábor nagyon szép volt, elvoltunk a strandra is. Nem éppen olyan jó volt az idő, mert esett, de mi mindcsak elvoltunk fürödni. Kellett szerepeljünk is! Hideg volt, de jól sikerült minden. Elvoltunk az állatkertbe és ott sok állatot láttunk, pédául: tigris, zsiráf, majom, medve és még mások. Még voltunk a palotába. Három napot voltunk Gödöllőn és négy napot Balatonlellén. Ott minden nap fürödtünk. Pénteken este volt diszkó és szombaton táncház, nagyon szép volt. Szombaton délután utaztunk vissza Gödöllőre. Vasárnap reggel elvoltunk a misére és mise után a strandra, nagyon jó volt. A strandolás után pakoltunk és eljött az autóbusz. Elmentünk Sarolta néniékhez haza, ott ettünk tésztát (süteményt) és énekeltünk. Aztán elindultunk hazafelé.
Hazafele az utazás jó volt. Mit még tudok mondani, az a legfontosabb, hogy szép volt.
Csorba Kármen

 

A táborban

Egy szombat este elindultunk a busszal Magyarországra. Mentünk egy nap az úton.
Utána álltunk meg Gödöllőn. Ott mentünk a Premontrei Gimnáziumba. Volt egy strand és ott "feredtünk". Az étel finom volt. Nagyon tetszett nekem, mikor Gödöllőre értünk, volt egy nagy kutya, Toby volt a neve.
Csütörtökön elindultunk Balatonlellére. Ott szerepeltünk és mentünk egy este diszkóba. Mink tanítottunk más gyerekeknek csángó táncokat. Mentünk egy este látni egy nagy labdát, melyiken volt sok csillag (Gömbkilátó). Nagyon szép volt!
Szombaton mentünk vissza Gödöllőre, ettünk pizzát és csináltunk gyöngyöket. Reggel mikor mentünk haza, adtak csomagot. Értem haza és meséltem mindenkinek, hogy volt.
Még akarok menni ott, mert van sok barát!
Kompót Biánka

 

Képek

2007.09.26.


"Mink szeretjük Kendteket!" - Csángómagyar gyermekek Vácrátóton

2007. augusztus 6-14.

 

"Mink szeretjük Kendteket!" - mondta nekem az egyik kislány néhány nappal ideérkezésük után úgy estefelé.

Augusztus 6-án, hétfőn reggel többszöri időpontmódosítást és 1100 kilométeres utazást követően végre megérkezett Lészpedről, a Kárpátokon túli Moldovából (Romániából) kísérőivel tíz kislány és két fiúcska: Antal Krisztina, Balázs Albert, Balázs Damian, Csorba Kármen, Csorba Madalina, Fehér Szilvia, Kompót Bianka, Ónodi Andrea, Pahoncea Andrea, Simon Ankuca, Simon Krisztina és Tóth Szilvia.

Januárban jótékonysági műsor-sorozatot szerveztünk, hogy a lészpedi gyerekek most néhány röpke napot (nyolc napot) az anyaországban tölthessenek és gyakorolhassák a magyar nyelvet - hiszen otthon a misét is csak románul hallgathatják...  Úgy szerveztük programjukat, hogy minden este hallgathassanak misét is. Így Vácrátóton kívül Püspökszilágyon, Vácbottyánban, Sződön, Vácott (Deákváron), Vácdukán, Fóton és Veresegyházon voltak szentmisén.

Érkezésük napján, hétfő délután, amikor már kissé kipihenték az utazás fáradalmait, átmentünk Őrbottyánba, ahol Gombos Miklós harangöntő mester bepillantást engedett a harangöntés titkaiba. Nagyon érdekes dolgokat láttunk-hallottunk tőle.
Kedden Vácra mentünk, ahol a püspöki palotát és a székesegyházat mutatta be nekünk Laci bácsi (ő kicsoda?), majd meglátogattuk Flock Istvánné Julika néni cukrászüzemét, ahol a sok néznivaló mellett sokféle finomságot is kóstolhattunk!

Szerdán meglátogattuk a botanikus kertet - közelebbről a Berkenyeházat is -, majd megcsodáltuk a mocsári ciprus sejtelmes légzőgyökereit, és gyönyörködtünk az üvegházak pompás délszaki növényeiben.
Csütörtökön Budapestre utaztunk a Csodák Palotájába. A sok-sok látnivalót leírni sem lehet, oda el kell menni és kipróbálni, megcsodálni a tudomány és technika vívmányait - órákat lehet itt eltölteni, a sok újdonsággal nem lehet betelni.

Másnap hajókirándulást tettünk Visegrádra. Megnéztük Mátyás király egykori palotáját, mely még romjaiban is csodálatosan szép, azután "felmásztunk" a Fellegvárba, ahol a kilátás gyönyörű. A Panoptikumban találkozhattunk Mátyás királlyal és az akkori szomszédos országok uralkodóival, és bepillanthattunk az ottani udvari életbe is. A bob-pályán várt az igazi élvezet! Száguldhattunk a téli és a nyári bobpályán is! S eljött a szombat: a Planetáriumban ismerkedtünk a csillagokkal - megnéztük A Nap családja című előadást. A gyerekek közül még senki sem járt planetáriumban.

S bizony,alig vettük észre, s máris vasárnapra ébredtünk. Fóton a reggeli mise után megcsodálhattuk a gyönyörű Szeplőtelen Fogantatás Templomát, melyet Ybl Miklós tervezett egészen fiatalon. Néhány utcával odébb pedig Németh Kálmán szépséges fafaragványait láthattuk.

Ebéd után fél négykor kezdődött a jótékonysági műsorunk a Gárdonyi Géza Művelődési Házban, Vácrátóton "Lészpedi guzsalyas" címmel, amit Márton Attila tanító bácsi rendezett. Garamszegi Géza polgármester és Kovács József plébános úr köszöntője után a tanító úr is elmondott néhány tudnivalót Lészpedről és az ottani életről. A műsorban közreműködtek még: Vankó Anna és unokatestvére furulyaműsorral, Káplár Sára  az Őrbottyáni Amatőr Színjátszócsoport leánytagjai Kifor Dánielné Katóka vezetésével. Műsorunk a csángó himnusz hangjaival ért véget. Itt köszönjük meg Kedves Mindnyájuknak, akik a januári első műsortól az utolsó alkalomig akár a legkisebb dologban is segítségünkre voltak! Az összefogás csodákra képes, és íme, a csoda most létrejött! KÖSZÖNJÜK MÉGEGYSZER MINDENKINEK!!! A Guzsalyas előadása után 80.300 forint volt a dobozban, melyet Lészpeden a magyar iskola céljaira fordítunk.

Végül elérkezett az utolsó nap: Veresegyházon a Medvemenhely lakóinál jártunk, majd pedig Dr.Hajdi László jóvoltából lovaglás következett mindenki örömére. A búcsúebéd után pihentünk, majd délután hat órakor ismét ezeregyszáz kilométeres utazás vette kezdetét - hazafelé.

A tájház vendégkönyvébe ezt írta Kompót Bianka: "Még szeretnim itt maradni, mert sok csuda dolog lehet látni. Jó volt, mert minden nap mentünk úszni és mentünk templomba." Kedves Bianka és kedves Mindnyájatok, adja az ég, hogy máskor is részetek lehessen ezekben a jókban, hogy jövőre is vendégül láthassunk Benneteket!


Vácrátót, 2007. augusztus 14. 
Baksza Pál és Bakszáné Békési Zsuzsanna (szervezők)

 

Képek

2007.09.26.