Július 22-28. között Balatonbogláron
vett részt öt lészpedi gyerek a 16. Péchy Blanka anyanyelvi
táborban. Bárdás Andrea-Alexandra, Csorba Kármen, Simon Krisztina,
Simon Lőrinc-Dániel és Zsitár Péter kiselőadással készültek
a táborra és egyik este táncházat is tartottak, ahol a többi
táborozó gyerek megtanulhatta az ördög útja, a brasoveánka és
a szerba nevezetű táncokat.
A gyerekek minden nap előadáson vettek részt, ahol a helyesírást
gyakorolták, valamint különböző nyelvi játékokkal tették érdekesebbé
az olyan előadók, mint Kerekes Barnabás, Karsainé Horváth Klára
vagy Petkes Csaba. Természetesen, ha már a Balaton csak pár
lépérnyire volt, minden délután fürdés szerepelt a programban,
sőt egyszer még éjszakai fürdőzés is. Ez volt ám az igazi kaland!
A valamikori Magyarország majd minden sarkából összesereglett
gyerekeket csapatokba sorolták, összerázták, majd tábor végén
egy rövid színházat mutatott be minden csapat a kiosztott balatoni
mondákból. Csütörtökön egész napos kirándulással kényeztették
a gyerekeket, Fenékpuszta-Keszthely-Balatonszentgyörgy útvonalon
ismerkedtek a Fekete István állathőseivel, emlékszobájával,
a Matula kunyhóval és a Csillagvárral, többek között.
Köszönet a szervezőknek, Szendrődyné
Botka Krisztinának és a támogatóknak: az Anyanyelvápolók Szövetségének,
Balatonboglár Városi Önkormányzatának és a Boglári Általános
Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek.
Képek
2007.09.26.
Gödöllőn
nyaralt 18 lészpedi gyerek
2007. július 8-15.
Július 8-15 között Gödöllőn
nyaralt 18 lészpedi gyerek. No, nem kell megijedni, nem moldvai
csángó szóhasználatban kell érteni és arra gondolni, hogy mit
is csinálhatott 18 fiú ott, hogy nem kerültek be az esti hírekbe
csínytevéseikkel. Nem, nem, csupa öt legényke volt a csapatban,
a többi 13 (most látom miért is volt annyi baj velük...) mind
lány volt, igaz nem kevesebb problémával, mint a fiúk.
A tábor szervezését a Gödöllőn lakó Bütner házaspár, Sarolta
és György, kezdeményezték, külön alapítványt is létrehozva erre
a célra. Teljesen a nulláról kezdték szervezni, előre nem is
tudva, hogy mekkora önrészt kell majd vállalniuk a táborozás
költségeiből. Sarolta néniék előzetesen már voltak a moldvai
csángómagyarokhoz látogatóba, Lészpeden minket is fölkerestek
és néhány napot itt töltöttek. Ám a tábor ötlete csak későbben
fogalmazódott meg bennük, szinte egy év múlva, ekkor érezték
úgy, hogy az oktatási program nem csak szalmaláng, a lészpedi
gyerekek is nem kimaradnak a magyar órákról, hanem lassan, de
biztosan gyarapodik a létszámuk évről-évre. Ebben a létszámbővítésben
szerettek volna segítséget nyújtani, mintegy motiválni az újabb
beiratkozókat és jutalmazva azokat akik az elmúlt tanévben kiemelkedő
eredményeket értek el, mind a tanulásban, mind a tanév közben
megszervezett különböző vetélkedőkön (tantárgyverseny, szavalóverseny,
népdalvetélkedő, stb.)
A szervezés olyannyira részletekbemenő volt és előkészített,
hogy nekünk nem maradt más dolgunk, mint kiválasztani a szerencsés,
de ugyanakkor legeszesebb kölköket és felülni az autóbuszra.
Vasárnap reggel már meg is érkezett a csapat Gödöllőre, miután
egész éjszaka utaztunk, ám egyeseket ez nem zavart abban, hogy
a határ átlépése után minden magyar nyelvű feliratot félhangosan
felolvassanak, lelkesen. Ketteseket ez kissé zavart, nem a magyar
nyelv lelkes használata miatt, hanem, mert zavarta a pihenésben.
Mindenesetre a reggeli érkezés és a Premontrei Gimnázium kollégiumában
levő szállás elfoglalása után már megcsendesedtek a kis papagájok,
a Máriabesnyőn meghallgatott szentmisén már nem ugráltak. A
mise végén tiszta szívből elénekelték a "Mária tiszteletére..."
kezdetű vallásos éneket, majd visszatértünk a szálláshelyünkre
és mindenki lepihent. Gondoltam én és nem hitték ők. Elkezdődtek
a próbálkozások, kit-mivel-hogyan-mikor lehet megtréfálni jelszóval.
Hétfőn egész nap Budapesten falta szemünk az újabbnál-újabb
élményeket, legelső útunk az Országházba vezetett, ahol a gödöllői
polgármester, Gémesi György, közismerten jobboldali polgármester
rendelkezésére, megkaptuk a VIP-idegenvezetést, így kifejezetten
fontosnak éreztük magunkat. A gyerekek még soha nem jártak az
Országházban és jó érzéssel töltött el, hogy igazi országházukat
megtekinthették. A román parlamentet eddig sem látták, és azt
hiszem ezután sem fogják soha. Innen a Margit-szigetre sétáltunk
át, ahol a zenélő szökőkút biztosította a legsikerültebb fotók
hátterét, majd győzelmes csatakiáltásokkal megtámadták a gyerekek
a közeli játszóteret. Szegény magyarországi gyerekek, akik éppen
csendesen ott foglalatoskodtak, elképzelni sem tudták mi történt,
honnan tört rájuk ez a csapat bennszülött és még sok víznek
kell lefolynia a Dunán mire megértik, honnan ez a mérhetetlen
öröm azoknak a gyerekeknek akik az utolsó hírmondói a Kárpátok
bölcsőjéből kiesett magyaroknak. A kaland hajókázással folytatódott,
majd a Petőfi térről séta vezetett a belvárosba, metróval kisegítve
értük el a Fővárosi Állatkertet. Na, itt aztán mindenki kisebb
csoportokra oszlott és mindenki a számára legszimpatikusabb
rokonát csodálhatta hosszabb ideig. Egyesek elvesztek, de megkerültek,
és közben azt hitték, hogy a másikok vesztek el és tulajdonképpen
ők keresik az elveszetteket. Röviden, mindenki figyelt a társaira,
így a megegyezett időpontban mindenki a kijáratnál várakozott,
távozásra készen. Senkit nem evett meg a medve.
Kedden reggeli után mindenki eljátszotta, hogy még soha életében
nem látott vizet és a szemerkélő eső ellenére birtokba vették
a közeli strandot. Nem egyszerű dolog ám egy ilyen jól karbantartott
strandon megmártózni, mindenféle butaságot kértek tölük az úszómesterek.
Először tusolni kell, majd papucsot letenni, és mielőtt a vízbe
csobbanna az ember még klóros oldatban kell lábat mosni. A gyerekeknek
furcsa volt én meg elgondoltam, milyen szerencse, hogy nem egy
Hold-utazásra fizettek be Sarolta néniék. Délkor kimásztunk
a vízből és a gödöllői Grassalkowich-kastély fele vettük az
irányt. Itt csak a kastély elhagyása után jutottunk szóhoz az
ámulattól. A polgármester már várt minket, ezért igyekeztünk,
nem illik késni egy ilyen fontos találkozóról. Dr. Gémesi György
laza öltözetben és pogácsával várta a gyerekeket, nem szerette
volna elijeszteni a lurkókat a hivatalos megjelenéssel. Hosszan
érdeklődőtt a lészpedi oktatás felől, meg az egész moldvai magyar
okatatási programról. Biztatta a gyerekeket, hogy tanuljanak
"eléfelé", mert a középiskola elvégzése után, akár
Gödöllőn is lehet továbbtanulni az arra érdemeseknek. Megígérte,
hogy ez a kapcsolat állandó lesz, így jövőre is elmehetnek nyaralni
a legjobban tanulók, a legeszesebbek. A polgármester ajándékot
is osztott a gyerekeknek, már sokukon láttam azóta a Gödöllő
címerével díszített trikót. Mi lészpedi szőttessel köszöntük
meg szíves vendéglátását.
- A könyvtárba megyünk - hangzott el az újabb úticél.
- Bibliotéka - súgtam meg nekik, mire, mint a kicsi csacsi vetette
meg lábát a gyereksereg. Mondom, nem doktor meg injekció, de
láttam a szemükben, hogy az sem lehet sokkal rosszabb. Ezért
volt aztán hatalmas a meglepetés! A könyvtárban pizza várt az
asztalon meg üdítő. Majd zenét hallgattunk, mindenki külön fülhallgatóval.
Az először hallott Nox ritmusára felszabadultan bulizott mindeni,
néhányuk majdhogynem leugrott a székéről. Majd a seprűs-tánc
mindenkiből kiseperte a zártság utolsó nyomait is, nagy kacagás
jelezte egy-egy táncos kiesését a versenyből. Emlékezetes volt,
kár, hogy még én sem láttam ilyen könyvtárat életemben. Igazi
premier volt számomra is, követendő példa. Benéztünk még a városi
múzeumba, de igazából már mindenki arra gondolt, hogy vajon
mennyit eshetett a strandon a víz hőmérséklete. Este még egy
kis műsort adtunk a Damjanich iskola udvarán, hisz az iskola
igazgatónője, Szűcsné Zsóka lelkes segítője volt a szervezésben
és a lebonyolításban Sarolta néniéknek. Szóba került a testvériskola
kapcsolat is, reméljük közös erővel sikertörténetet írhatunk
majd arról is, mint erről a semmiből elkezdett és megteremtett
szuper-nyaralásról. Ilyen emberekkel a háttérben már nem is
olyan nehéz Moldvában magyart tanítani!
Szerda volt a nagy nap, amikor a is csapat leutazott a "Balcsira".
Nekem is egész úton csak az járt az eszemben, hogy "Ülünk
a vonaton, irány a Balaton...". Balatonlellén vártak minket
a Gödöllői Önkormányzat gyermeküdüllőjében és felhők ide vagy
oda, még a parton végigseprő szél sem gátolt meg abban, hogy
mindjárt az érkezés után ne lubickoljunk egyet a Balaton hullámaiban.
Na, ennyi vizet aztán már mi sem tudtunk szétpancsolni, pedig
hősiesen próbálkoztunk. Másnap újra mgtámadtuk és harmadnap
sem akartuk feladni, sőt negyednap is folytattuk a harcot, csak
akkor a jó időre kigyűlt többi nyaraló igazából nem segített
ebben, inkább hátráltatott. Ezért inkább az élményfürdőt támadtuk
meg, ott is a legnagyobb csúszdát! Sorozatosan kikapott a csúszda,
mindenki lecsúszott rajta, még a szárnyaszegett kis Catalin
is bátran meghódította, pedig már el volt törve a keze, csak
éppen mi nem tudtuk, abban a hitben hoztuk haza, hogy csak megütötte.
Mondjuk nem ő volt az egyetlen háborús veszteség, néhány kisasszony
a legfinomabb falatokra is csak fintorokkal válaszolt, és folyton
hasábburgonyáról meg csirkehúsról álmodoztak. Hiába ajánlottuk
nekik a legfinomabb gyümölcsleveseket, nem ismerős ízek, ezért
nem kedvelték. Na de vasárnap ebédre a minden kérésünket és
óhajunkat teljesítő dzsini-szervezők ezt is megoldották, így
mindenki kibékítette a belügyminisztériumát hazaindulás előtt.
Vasárnap lévén, templomba is mentünk, itt is kitettek a gyerekek
magukért, mind a szentmisén, mind utána énekeltek a kedvesen
mosolygó néniknek, bácsiknak. Itt derült ki, hogy a hívek között
vannak, akik zeneiskolát végeznek és ismernek moldvai csángó
népdalokat, így közös éneklés lett a vége.
Na de nem csak itt volt közös program, a Balatonlellei táborban
egyik este szereplés és közös éneklés volt a többi tábozoró
gyerekkel, másik este meg táncház, ahol a legapróbbak is megtanulták
az Ördög útját, a Zdrobuleánklát és a Brasoveánkát járni. Egyik
este a Gömbkilátót kerestük fel Balatonbogláron és végigénekeltük
az egész repertoárt, minden moldvai népdalt ami csak eszünkbe
jutott. És ne feledkezzünk meg a diszkóról sem, az volt aztán
a buli! Mint a nagyok, és vagy tízszer jobban tudtak bulizni
a kicsik! Nem hiába produkáltuk magunkat, reméljük jövőre is
ott lehetünk és sokat-sokat fürödhetünk a Balaton lágy habjaiban.
Nehéz volt a búcsú, mindenki megkedvelte Sarolta nénit, a gyerekek
azóta is minden héten megkérdezik vagy százszor, hogy beszéltem-e
vele, mit csinálnak. Nem felejtik el, hogy indulás előtt meghívott
saját otthonába is, süteménnyel és tortával kedveskedett minden
gyereknek, mi meg énekkel köszöntük meg fáradozását, önfeláldozó
munkáját. Mikor ott voltunk akkor volt a születésnapja is, kívánjuk
neki most is, mint akkor mondtuk, éljen sokáig, akár százesztendős
koráig!
Szép kirándulásunk Magyarföldön,
Gödöllőn
A Gödöllőn nagyon szép volt,
meglátogattuk a könyvtárt, elvoltunk fürödni is, még aztán elvoltunk
a Parlamentbe és jól éreztük magunkat. Meglátogattuk az állatkertet
is, sokféle állatot láttunk itt is. Megnéztük az Erzsébet királyné
kastélyát is.
Pahoncea Andrea, Fehér Szilvia
Mink Lészpedről elindultunk
egy hosszú útra, ez bajos volt. Mikor odaértünk a Békás-szorosba,
erőst szép volt. A vámnál mindenki mondta, hogy "igen".
Mikor bementünk Magyarországba, a gyermekek neztek ki az ablakon.
Antal Krisztina
Én nagyon erőst szerettem a
táborban, mert mentünk a városban és láttunk mindenfélét. Megláttunk
egy kastélyt is, nagyon szép volt. Nagyon szerettem a Parlametben
is, szép dolgokat láttunk, régi koronát. Én gondolom, hogy a
papbácsi szerette amit énekeltünk és a népviseletet. Nagyon
erőst szerettem még amikor mentünk hajóval. Még szép volt a
strandnál, mert meleg volt és a víz hideg volt egy kicsit. A
mi szobánk volt a legszépebb.
Én nagyon erőst szerettem a táborban és még szeretném, hogy
legyen így tábor Gödöllőben.
Simon Ankuca
Tábor a Magyarföldön, Gödöllőn
A Gödöllőn nagyon szép volt,
mi egy gimnáziumnál laktunk. Gödöllőn megtalálkoztunk a bíróval
(polgármester, az én megjegyzésem, Márton Attila), aki megajándékozott
egy-egy blúzzal. Aztán egy nap elmentünk Budapestre, ahol elvoltunk
a Parlamenthez. Gödöllőn elmentünk a könyvtárba, ahol ettünk
pizzát és táncoltattuk a seprűt. Elvoltunk az állatkerthez is,
sokféle állatot láttunk. Erzsébet királynő kastélyát is láttuk,
nagyon jól éreztük magunkat. Egyik nap elmentünk a Balatonhoz
és nagyon sokat fürödtünk.
Én nagyon jól éreztem magam Magyarföldön.
Ónódi Andrea
Gödöllői tábor
Mi elindultunk szombat este
18:30-kor. Vasárnap délután Gödöllőre érkeztünk és ott vártak.
Ebédeltünk és utána elmentünk sétálni. Gödöllőn voltunk a könyvtárba
ahol vártak ebéddel, ez nagyon finom volt. Itt játszottunk egy
játékot ami nagyon tetszett nekem. Egyik nap elvoltunk vonattal
Budapestre és meglátogattuk a Parlamentet. Utána elmentünk hajókázni,
majd elmentünk az állatkertbe is.
Egyik este előadást tartottunk Gödöllőn, ahol sok ember volt.
A gödöllői kastélyba is ellátogattunk, sőt a polgármesterhez
is.
Sarolta néni azt szervezte, hogy nem csak Gödöllőn legyünk.
Azt akarta, hogy Balatonlellére menjünk és fürödjünk a Balatonban.
Nem volt nagyon meleg a víz. Esténként mentünk sétálni, egyik
este elvoltunk Balatonboglárra a Gömbkilátóhoz. Balatonlellén
is szerepeltünk és nagyon tetszett a gyermekeknek a műsorunk.
Az utolsó nap Balatonlellén elvoltunk a strandra és voltunk
a csúszdán. Mikor Gödöllőre értünk Sarolta néni ott várt és
nagyon örült, hogy meglátott megint. Vasárnap még voltunk strandra
és csak utána pakoltunk, hogy menjünk haza. Előtte még elmentünk
Sarolta nénihez, aki adott tortát.
Nagyon jól éreztem magam Gödöllőn. Remélem jövőre is fogunk
menni.
Simon Krisztina
A Gödöllői és Balatoni tábor
Ez a tábornak én nagyon örültem,
mert nekem ez volt az első tábor Magyarországon. Mi egy szombat
délután indultunk el Lészpedről. Az utazás jó volt és jól kiértünk
Magyarországra. Mikor kiértünk nagyon fáradtak voltunk. Az első
nap jó volt, mert pihentünk és este elvoltunk a misére. A többi
napok nagyon szépek voltak, mert elvoltunk a strandra, a hajóval
sétáltunk a városban. Gödöllőn három napot voltunk.
A negyedik napon elmentünk Balatonlellére. Ott minden nap fürödtünk
a Balatonban, nagyon szép volt, csak egy kicsit hideg. Balatonlellén
négy napot voltunk. Négy nap után visszamentünk Gödöllőre. Gödöllőn
elvoltunk a misére, a mise után a strandra és a strandolás után
pakoltunk. Még voltunk Sarolta nénihez haza és onnan utaztunk
hazafele.
Nekem ebben a táborban a legjobban az tetszett, hogy majd minden
nap voltunk fürödni a Balatonba. Ez volt a Gödöllői és a Balatoni
tábor
Csorba Madalina
A gödöllői tábor
Mi Lészpedről elindultunk szombaton
délután 18:30-kor. Az utazás jó volt, azonkívül, hogy örökké
kellett kiabáljunk Zsitár Krisztiánnak és Kompót Biankának,
hogy legyenek csendben, mert egyfolytában tanácskoztak (beszélgettek).
Jól odaértünk (Gödöllőre), ott vártak Sarolat néni és Zsóka
néni. Lepakoltunk, tusoltunk (zuhanyoztunk) és reggeliztünk.
A reggeli után elmentünk egyet sétálni a városba. Este elmentünk
misére és erőst (nagyon) el voltunk fáradva, nem éppen akartunk
menni a templomba. A misén egyet énekeltünk. Nem is volt olyan
rossz. A mise után hzamentünk, vacsoráztunk és lefeküdtünk.
Ez a tábor nagyon szép volt, elvoltunk a strandra is. Nem éppen
olyan jó volt az idő, mert esett, de mi mindcsak elvoltunk fürödni.
Kellett szerepeljünk is! Hideg volt, de jól sikerült minden.
Elvoltunk az állatkertbe és ott sok állatot láttunk, pédául:
tigris, zsiráf, majom, medve és még mások. Még voltunk a palotába.
Három napot voltunk Gödöllőn és négy napot Balatonlellén. Ott
minden nap fürödtünk. Pénteken este volt diszkó és szombaton
táncház, nagyon szép volt. Szombaton délután utaztunk vissza
Gödöllőre. Vasárnap reggel elvoltunk a misére és mise után a
strandra, nagyon jó volt. A strandolás után pakoltunk és eljött
az autóbusz. Elmentünk Sarolta néniékhez haza, ott ettünk tésztát
(süteményt) és énekeltünk. Aztán elindultunk hazafelé.
Hazafele az utazás jó volt. Mit még tudok mondani, az a legfontosabb,
hogy szép volt.
Csorba Kármen
A táborban
Egy szombat este elindultunk
a busszal Magyarországra. Mentünk egy nap az úton.
Utána álltunk meg Gödöllőn. Ott mentünk a Premontrei Gimnáziumba.
Volt egy strand és ott "feredtünk". Az étel finom
volt. Nagyon tetszett nekem, mikor Gödöllőre értünk, volt egy
nagy kutya, Toby volt a neve.
Csütörtökön elindultunk Balatonlellére. Ott szerepeltünk és
mentünk egy este diszkóba. Mink tanítottunk más gyerekeknek
csángó táncokat. Mentünk egy este látni egy nagy labdát, melyiken
volt sok csillag (Gömbkilátó). Nagyon szép volt!
Szombaton mentünk vissza Gödöllőre, ettünk pizzát és csináltunk
gyöngyöket. Reggel mikor mentünk haza, adtak csomagot. Értem
haza és meséltem mindenkinek, hogy volt.
Még akarok menni ott, mert van sok barát!
Kompót Biánka
Képek
2007.09.26.
"Mink
szeretjük Kendteket!" - Csángómagyar gyermekek Vácrátóton
2007. augusztus 6-14.
"Mink szeretjük Kendteket!"
- mondta nekem az egyik kislány néhány nappal ideérkezésük után
úgy estefelé.
Augusztus 6-án, hétfőn reggel
többszöri időpontmódosítást és 1100 kilométeres utazást követően
végre megérkezett Lészpedről, a Kárpátokon túli Moldovából (Romániából)
kísérőivel tíz kislány és két fiúcska: Antal Krisztina, Balázs
Albert, Balázs Damian, Csorba Kármen, Csorba Madalina, Fehér
Szilvia, Kompót Bianka, Ónodi Andrea, Pahoncea Andrea, Simon
Ankuca, Simon Krisztina és Tóth Szilvia.
Januárban jótékonysági műsor-sorozatot
szerveztünk, hogy a lészpedi gyerekek most néhány röpke napot
(nyolc napot) az anyaországban tölthessenek és gyakorolhassák
a magyar nyelvet - hiszen otthon a misét is csak románul hallgathatják...
Úgy szerveztük programjukat, hogy minden este hallgathassanak
misét is. Így Vácrátóton kívül Püspökszilágyon, Vácbottyánban,
Sződön, Vácott (Deákváron), Vácdukán, Fóton és Veresegyházon
voltak szentmisén.
Érkezésük napján, hétfő délután,
amikor már kissé kipihenték az utazás fáradalmait, átmentünk
Őrbottyánba, ahol Gombos Miklós harangöntő mester bepillantást
engedett a harangöntés titkaiba. Nagyon érdekes dolgokat láttunk-hallottunk
tőle.
Kedden Vácra mentünk, ahol a püspöki palotát és a székesegyházat
mutatta be nekünk Laci bácsi (ő kicsoda?), majd meglátogattuk
Flock Istvánné Julika néni cukrászüzemét, ahol a sok néznivaló
mellett sokféle finomságot is kóstolhattunk!
Szerdán meglátogattuk a botanikus
kertet - közelebbről a Berkenyeházat is -, majd megcsodáltuk
a mocsári ciprus sejtelmes légzőgyökereit, és gyönyörködtünk
az üvegházak pompás délszaki növényeiben.
Csütörtökön Budapestre utaztunk a Csodák Palotájába. A sok-sok
látnivalót leírni sem lehet, oda el kell menni és kipróbálni,
megcsodálni a tudomány és technika vívmányait - órákat lehet
itt eltölteni, a sok újdonsággal nem lehet betelni.
Másnap hajókirándulást tettünk
Visegrádra. Megnéztük Mátyás király egykori palotáját, mely
még romjaiban is csodálatosan szép, azután "felmásztunk"
a Fellegvárba, ahol a kilátás gyönyörű. A Panoptikumban találkozhattunk
Mátyás királlyal és az akkori szomszédos országok uralkodóival,
és bepillanthattunk az ottani udvari életbe is. A bob-pályán
várt az igazi élvezet! Száguldhattunk a téli és a nyári bobpályán
is! S eljött a szombat: a Planetáriumban ismerkedtünk a csillagokkal
- megnéztük A Nap családja című előadást. A gyerekek közül még
senki sem járt planetáriumban.
S bizony,alig vettük észre,
s máris vasárnapra ébredtünk. Fóton a reggeli mise után megcsodálhattuk
a gyönyörű Szeplőtelen Fogantatás Templomát, melyet Ybl Miklós
tervezett egészen fiatalon. Néhány utcával odébb pedig Németh
Kálmán szépséges fafaragványait láthattuk.
Ebéd után fél négykor kezdődött
a jótékonysági műsorunk a Gárdonyi Géza Művelődési Házban, Vácrátóton
"Lészpedi guzsalyas" címmel, amit Márton Attila tanító
bácsi rendezett. Garamszegi Géza polgármester és Kovács József
plébános úr köszöntője után a tanító úr is elmondott néhány
tudnivalót Lészpedről és az ottani életről. A műsorban közreműködtek
még: Vankó Anna és unokatestvére furulyaműsorral, Káplár Sára
az Őrbottyáni Amatőr Színjátszócsoport leánytagjai Kifor Dánielné
Katóka vezetésével. Műsorunk a csángó himnusz hangjaival ért
véget. Itt köszönjük meg Kedves Mindnyájuknak, akik a januári
első műsortól az utolsó alkalomig akár a legkisebb dologban
is segítségünkre voltak! Az összefogás csodákra képes, és íme,
a csoda most létrejött! KÖSZÖNJÜK MÉGEGYSZER MINDENKINEK!!!
A Guzsalyas előadása után 80.300 forint volt a dobozban, melyet
Lészpeden a magyar iskola céljaira fordítunk.
Végül elérkezett az utolsó nap:
Veresegyházon a Medvemenhely lakóinál jártunk, majd pedig Dr.Hajdi
László jóvoltából lovaglás következett mindenki örömére. A búcsúebéd
után pihentünk, majd délután hat órakor ismét ezeregyszáz kilométeres
utazás vette kezdetét - hazafelé.
A tájház vendégkönyvébe ezt
írta Kompót Bianka: "Még szeretnim itt maradni, mert sok
csuda dolog lehet látni. Jó volt, mert minden nap mentünk úszni
és mentünk templomba." Kedves Bianka és kedves Mindnyájatok,
adja az ég, hogy máskor is részetek lehessen ezekben a jókban,
hogy jövőre is vendégül láthassunk Benneteket!
Vácrátót, 2007. augusztus 14.
Baksza Pál és Bakszáné Békési Zsuzsanna (szervezők)
Képek
2007.09.26.
