December 6-án nagy izgalommal
vártuk a debreceni HOL-TÉR Kulturális Egyesület Sugalló Tánc
Zene-Kar csapatát és a Mikulást. Elárulhatom, hogy megérkezett
mind a kettő. A debreceni fiatalok kilencen jöttek, nagyon színvonalas
és vonzó gyerekprogramokkal. Délután négy órára volt tervezve
a program, de a gyerekek már háromkor kíváncsian gyűlekeztek
a ház előtt. A nagyobbak segítettek átrendezni a termet, előkerültek
a hangszerek, hegedű, furulya, koboz, dob, doromb, csattogó
állkapccsal érkezett egy fene nagy kecske, elkezdődött a dinom-dánom
énekléssel, zenéléssel, táncolással.
Lassan kialakultak a csoportok, ki gyöngyöt fűzött, ki karkötőt
nemezelt, ki sós gyurmából szobrot készített, ki festett, ki
vagdosott, a többiek énekeltek, táncoltak.
A nagy forgatagban láttuk, hogy előkerült egy kamera is egy
ismeretlen emberrel a végén, kérdezősködésünkre kiderült, hogy
ők a Duna TV és a RTV magyar adásának is filmező stábja. Így
aztán még inkább szerettük volna megmutatni, lássa ország-világ,
hogy milyen is a pusztinai Mikulást váró csapat.
Mintegy nyolcvan gyerek jött el a rendezvényre, kissé szűkös
is volt a hely, de azért mindenki talált valami kedvére valót.
Aztán nagy csörgéssel, zörgéssel megérkezett a láncos Mikulás.
Rigmust is mondott, s hát a tarisznyája tele volt édességgel,
jutott is minden gyereknek egy jó marékkal. Bizony már öreg
este lett, mire elkészültek a karkötők, szobrocskák, kivagdosott
ajándékok, gyöngyfűzérek, így a kicsik elindultak hazafelé,
a nagyobbak még maradtak énekelni, táncolni.
Legnagyobb örömünkre megérkezett Nisztor Ilona is, aki a zenés-táncos
foglalkozások lelke, később jöttek az idős asszonyok, a kosárfonó
bácsi, így estére a fiatalokat váltották az öregek, akik Nistor
Tinkával minden csütörtökön csendes imádkozással, vallásos énekekkel
őrizgetik a hagyományokat. Minket is körükbe invitálva sok szép
népdalt elénekelve, köszönet érte a debreceni zenészeknek is,
akik végig kísérték a nótaszót, tartalmas és emlékezetes napot
tudhattunk magunk mögött.
Az asszonyok még megleptek minket pattogtatott kukoricával,
aztán megbeszélve a másnapi programot mindenki nyugovóra tért.
Pénteken a debreceni csapat
Bákóban találkozott az MCSMSZ vezetőségével. Beszélgettek a
további együttműködésről, ígéretükhöz híven erről majd ők beszámolnak
itt a honlapon.
Délután gyermekprogramok voltak Nisztor Ilona vezetésével és
a Sugalló zenekar közreműködésével. A program ideje alatt külön
helyszínen a gyerekek egy része a kiállításra készülő képeken
végezte az utolsó simításokat Szabó Lacival, aki pedig a koboztanulást
választotta, az Nagy Szilárdtól tanulhatott.
Este közös vacsora volt a Magyar Ház ebédlőjében, érmelléki
paprikás krumpli, amit személyesen Nagy Imre főzött és tálalt,
megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat. Majd a vendégek átadták
a gyerekeknek hozott ajándékokat: egy DVD lejátszót, filmeket,
zenei CD-ket, ruhákat, könyveket, kifestős vallásos füzeteket.
Egy kis közös beszélgetés, éneklés után lepihentünk, készülve
a szombati napra és a farakásra, mert közben meghozták a fát
is, s mivel a kamion nem fért be a kapun, úgy döntöttünk, hogy
másnap bekalákázzuk a fát.
Szombaton közös tojásrántotta
után szeretettel fogadtuk a frumószaiakat, Ilonát, a férjét,
Mihályt és Sántha Attila, költőt.
A debreceni csapat, különböző asztaloknál, párhuzamosan felállította
a gyöngyfűző, nemezelő, rajzoló-vagdosó, zenei sarkot, mindenki
kedvére választhatott.
Közben a fiúk kint meggyújtották a tüzet, a legények, kicsik-nagyok
láncban adogatták kézről-kézre a fát, ami nemsokára már bent
volt a színben, készült a tűzön a pörkölt egy mesebeli nagy
üstben, a nagylányok gyúrták a tésztát a kürtőskalácsnak, volt
ének, zene, tánc.
Sántha Attila rövid előadása a költőkről és a költészetről nagyon
tetszett a gyerekeknek, főleg amikor a különböző tájszólásokat
taglalta és felolvasott egy székely verset. A gyerekek is szavaltak,
hogy megmutassák, hogy ők is tudnak egyet-mást a költészetről.
A jól sikerült író-olvasó találkozó után megragadtuk a meregetőkanalakat,
s tányérra került a laska, a pörkölt és életem legrosszabbul
sikerült rizse, aminek fele odaégett, a másik fele pedig nem
főtt meg. Ebéd után egy kis tánc, zene, aztán irány ki a tűzhöz,
megsütni a kalácsokat. Közben megérkezett Nyisztor Ilonának
egy barátnője, egy nagyon kedves svájci asszony, Gertrúd, aki
megtanított minket, hogy milyen mikulásforma süteményt készítenek
Svájcban. A gyerekek egy része gyorsan legyártott a meggyúrt
tésztából annyi Mikulást, hogy be sem fért a sütőbe, csak több
rendben.
Sajnos elérkezett lassan az az időpont, amikor a frumószai gyerekektől
búcsút kellett vennünk. Vitték a kis kürtőskalácsukat az anyukájuknak,
nem tudjuk, hazaért-e?
Lassan mindenki betelt minden lelki, szellemi és más ínyencséggel,
így aztán elkezdődött a búcsúzkodás, a kisebbek elindultak haza,
a nagyobbak még maradtak a táncházban, amit a Sugalló zenekar
tett felejthetetlenné. Éjszakába nyúlóan énekeltünk, táncoltunk.
Másnap búcsút vettünk a debreceniektől, szavukat véve, hogy
nemsokára újra eljönnek hozzánk.
Még egyszer köszönet ezért a felejthetetlen három napért először
is Nyisztor Ilonának és férjének, Mihálynak, akik megszervezték
ezt a találkozást. Köszönet a debrecenieknek, Nagy Szilárdnak,
az egyesület elnökének, Heit Lóránd zenekarvezetőnek, Acsai
Krisztina, Baboth Dóra, Balla Fruzsina, Szilágyi Szilvia, Réti
Szabó Sándor kézműves, mesélő, táncoktatóknak, László Attila
és Nagy Imre zenészeknek, Sántha Attila költőnek, Nyisztor Tinkának,
az asszonyoknak, akik segítettek, a frumószai kollégáknak, akik
felhozták a frumószai csapatot és nem utolsó sorban a gyerekeknek,
akik ilyen szép számban megjelentek és jól érezték magukat velünk
együtt.
Köszönjük.
Vajda Éva és Szabó László, pusztinai magyartanárok
Szövetségünk bákói irodájában
helyi fiókot nyitott az Angyal.
Először a Blythswood
által küldött csomagok érkeztek meg, összesen 900 darab,
melyeket szétosztottunk 19 oktatási helyszínünkön. Ezeket
az "egységcsomagokat" (cipős dobozba csomagolt
ajándékokat: higéniai szereket, játékokat, kesztyűt,
sapkát) a gyerekek akkor kapják majd kézhez, amikor
az említett helyszíneken zajlanak a karácsonyi ünnepségek.
Az Angyal elhozta még Budapestről és Tiszapüspökiből
a keresztszülők
által leadott névreszóló csomagokat is. Ezeket is bákói
irodánkból hamarosan kiszállítjuk a falvakra segítve
az Angyal munkáját és a gyerekek örömét.
Köszönjük Csiszér Balázsnak, Bálint Tibornak és Zsófinak,
a Blythswood romániai vezetőinek, hogy lehetővé tették
az angyaljárást, köszönjük a keresztszülőknek, hogy
csomagokat készítettek, és elküldték a gyerekek számára.
Ugyanakkor köszönjük a csomagok összegyűjtésében és
tárolásában segítkező Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért
Egyesületnek, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványnak,
a Szent Gellért Könyvesboltnak, valamint a tiszapüspöki
Horváth családnak, a szállításban segítkező Szanyi Jánosnak
és a mezőkövesdi Lázár családnak a segítséget. Köszönjük
továbbá a CBA magyarországi
vezetőségének felajánlását, és mindazoknak a munkáját
és jószándékú segítségét, akik színesebbé, szebbé igyekeztek
tenni a moldvai magyar gyerekek Karácsonyát.
Boldog ház, hol Krisztus lakik,
Onnan Sátán eltávozik.
Hol van a nagy keserűség,
Ott van a lelki üdvösség.
Régi szent példát követünk,
Ide es ez végre jöttünk,
Hogy mondjunk nekik szent áldást,
Nyerjünk Krisztustól bő áldást.
Régi szent példát követünk,
Ide es ez végre jöttünk,
Hogy mondjunk nekik szent áldást,
Nyerjünk Krisztustól bő áldást.
Új csillagnak új királya,
Új áldást hoz ez világra.
Ez ház ebben nagy részt vegyen,
Szent hitben állandó legyen
A lelki arany bősége,
Tömjén s mirha erőssége
Maradjon mindenkor itten
Veletek s velünk az Isten.
Ó, Jézus csillaga, fénye,
Bűnösöknek légy reménye.
Legyen ez háznak őrzője,
Minden rossznak elűzője.
Áldott Jézus, mi keresünk,
Feltalálván, hogy tiszteljünk.
Istent pólyában imádjuk,
Dicsért nevét buzgón áldjuk.
Aranytoll meseíró
emlékversenyen voltunk Nagyváradon két frumószai
kislánnyal, Andreával és Veronikával. Méltón
lehettünk büszkék rájuk, hiszen gond nélkül
beszéltek magyar nyelven, és a megadott szavakkal
történő meseírás sem okozott nagy riadalmat
körükben. Igaz, írásaikban a szilvalekvárt mindketten
leszedték a fáról, de ugye tudjuk, hogy a mesében
bármi megtörténhet...
Szívmelengető volt elnézni a lánykákat, amint
figyelnek, tanulnak az ismeretlen nagyvárosban,
és amint tökéletesen beilleszkednek az őket
befogadó Papp családba is, akiknek hálások vagyunk.
Köszönetünk a Szervezőknek, hogy lehetőséget
nyújtottak a részvételre!
Köszönetünk Leszák Ferenc, hogy rendelkezésünkre
bocsátott egy értékes kisfilmet, amely megtekinthető
ezen
a címen.
Véget ért a december
3-6 között Bákóban szervezett országos tanácskozás,
melynek témája a magyar nyelv román tannyelvű iskolákban
való oktatása volt. 19 tanfelügyelő, ez ügyben érintett
magyartanár vagy tanító képviselte az erdélyi megyéket.
A rendezvényt a Román Oktatási Minisztérium, a Bákói
Tanítók Háza és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
közösen szervezte.
Találkozásunknak kettős célja volt: felmérni az országos
helyzetet a tekintetben, hogy hány magyar diák tanul
jelenleg román tannyelvű iskolában, és közülük hányan
vesznek részt anyanyelvi órákon állami iskolájukban,
ill. célunk volt egy közös tanterv kidolgozása is, amely
a román tannyelvű iskolákban tanítandó magyar anyanyelv
tantárgyra vonatkozik majd.
A tanácskozás során kiderült, hogy bizonyos megyékben
(pl. Temes, Máramaros) ezt az oktatási formát használják
és kihasználják, de az is kiderült, hogy a legtöbb erdélyi
megyében - bár hatalmas igény volna rá - nem élnek kellőképpen
a törvény adta lehetőségekkel, így nem hivatalos adat
szerint jelenleg Romániában 80 ezerre tehető azon magyar
vagy magyarul valamilyen szinten értő, beszélő gyerekek
száma, kik semmilyen formában nem tanulhatják anyanyelvüket.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy ez az oktatási
forma semmiképpen nincs a magyar tannyelvű oktatás hátrányára,
a magyar nyelv oktatásának megszervezése román iskolákba
járó magyar gyerekek számára sürgős feladata érdekképviseleti
szervezeteinknek, a civil szférának. A szervezési kérdések
tekintetében Bákó és Máramaros megye képviselői felajánlották
segítségüket, tapasztalatuk átadását, amennyiben igény
lesz erre a különböző régiók részéről.
A csángóföldi tapasztalataink alapján egy tanterv-javaslatot
készítettünk, amely megvitatásra került és a módosító
javaslatok figyelembevételével (egy-egy megyei tanácskozást
követően), formai rendezést követően 2008 februárjában
Nagybányán szervezendő tanácskozáson szeretnénk végleges,
minden megye számára elfogadható formában az oktatási
minisztériumnak leadni jóváhagyás végett.
Az Oktatási Minisztérium részéről Bánházi Emőke vett
részt a beszélgetéseken, és ígéretet kaptunk arra, hogy
ha sikerül időben véglegesíteni a tanterv-javaslatunkat,
akkor 2008 szeptemberétől már egy új, hivatalosan is
elfogadott tanterv alapján kezdhetnek dolgozni azok
a magyartanárok, kik román tannyelvű iskolákban tanítják
a magyar nyelvet anyanyelvként. Szó esett arról is,
hogy a majdan jóváhagyott tanterv alapján szükség lesz
egy tankönyvre is, hiszen a jelenleg érvényben levő
magyar nyelv és irodalom tankönyvek csak részben használhatóak
a mi óráinkon.
December első két napján
a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban rendezték
meg a XIV. Vályi Gyula Emlékversenyt.
A szervező, Sebestyén Júlia, szeretettel meghívott minket
is Barót, Bethlen, Csíkszereda, Farkaslaka, Gyergyócsomafalva,
Kolozsvár, Medgyes, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely,
Dózsa György, Mezőmadaras és Marosvásárhely több iskolája
mellett, így Pusztinát Bartos Andrea, Sabau Anca Cristina
és Stan Andrea képviselte a vetélkedőn.
Az utazás sem telt el izgalom nélkül, nem számítottunk
a nagy havazásra, de hógolyózni nagyon jó volt. Betértünk
Csíksomlyóra, imádkoztunk egy rövidet, hogy minden jól
sikerüljön, aztán meglátogattuk a pusztinai lányokat,
akik Csíkszeredában tanulnak magyar középiskolában,
és utaztunk is tovább, át a Hargitán, hósapkás fenyők
között érintve a felhők rokolyáját.
Délután érkeztünk meg Marosvásárhelyre, meleg teával,
kávéval, kaláccsal, szendviccsel fogadtak, s mire észbekaptunk
volna, el is kezdődött a vetélkedő. Sebestyén Júlia
megnyító beszéde után két rövid, de tartalmas előadás
következett, majd megalakultak a háromtagú csapatok,
a miénk is Tázló névvel. A jól sikerült vetélkedő után
a résztvevőket elosztották az őket fogadó családok közt,
és boldogan, de fáradtan indult el mindenki a szállásra,
ugyanis másnap reggel folytatódott a megmérettetés.
Másnap verseny, városnézés, finom ebéd a Művészeti Líceum
étkezdéjében, majd következett is a díjkiosztás. A díjkiosztás
végén a pusztinai lányok énekeltek két csángó népdalt,
amivel nagy sikert arattak.
Még egy gyors hógolyócsata az udvaron, aztán búcsú a
vendéglátóktól, cím és telefonszám cserék, a nekünk
gyűjtött tankönyvek egy részét begyömöszölve a csomagtartóba
indultunk vissza Pusztinára, tele élményekkel, örömmel.
Hazáig énekeltünk igazi jókedvünkben.
Ezúton is hálásan köszönünk mindent a vendéglátóknak,
szervezőknek, tanároknak, szülőknek és a versenyzőknek.
Kívánjuk, hogy még sok ilyen tartalmas, színvonalas
versenyt rendezzenek.
A magyar nyelv anyanyelvkénti
oktatása román tannyelvű iskolákban a témája annak az országos
tanácskozásnak, amelyet a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
2007. december 4-5-6-án a román Oktatási Minisztérium kisebbségügyi
igazgatóságával közösen rendez a bákói Tanítók Házában. Úgy
tűnik, hogy a felgyűlt csángóföldi tapasztalatot az ország más
megyéiben is tudják hasznosítani a tanítók, hiszen nem csak
Moldvában tanulnak magyar gyerekek román tannyelvű iskolákban,
nem csak Csángóföldön vannak olyan tanítványok, akik beszélik,
de nem írják a magyar nyelvet vagy olyanok, akiknek nyelvi nehézségeik
vannak az asszimiláció vagy más ok miatt.
Számukra külön tantervet szeretnének
kidolgozni, amely a jelenleg érvényben lévő magyar nyelv és
irodalom tantervvel párhuzamosan létezne és a román tannyelvű
iskolákra vonatkozna. A 3533-as rendelet jelenleg is lehetővé
teszi román tannyelvű iskolákban a magyar nyelv anyanyelvkénti
oktatását (heti 3 vagy 4 órában), azonban még nincs hozzá hivatalosan
elfogadott tanterv. A moldvai oktatási programban dolgozók 4
szintes kerettanterv-javaslattal készülnek a találkozóra, ahol
minden olyan magyar oktatással rendelkező megye képviselteti
majd magát, ahol ez az oktatási forma időszerű volna. Bákóba
várnak 20, magyartanárokért felelős tanfelügyelőt is.
A résztvevők a moldvai oktatási
helyszíneken órákat is látogatnak majd, így a helyszínen láthatják
a csángó gyermekek magyar tanításának módszertanát.
Ezúton mondunk köszönetet
az önzetlen segítségért. Tisztelettel köszönjük a sok
meleg ruhát, cipőket, játékokat, könyveket, füzeteket,
írószereket, számítógépet, tűzhelyt, játékokat, táskákat,
tisztálkodási szereket, órarendeket, könyvjelzőket,
táblákat.
Adományaik megtalálják
majd azokat a helyeket, ahol sokszor a szükség diktálja
a feltételeket. Isten fizesse meg a szíves jóindulatukat.
Sri Chinmoy Alapitvány
Csaba József Általános Iskola
Községi Önkormányzati Általános Iskola
Szentpéterfa Általános Iskola
Derkovits Gyula Általános Iskola
Kanizsai Dorottya Gimnázium
Repka Sándor
Nemzeti Tankönykiadó, Magyar Tankönyvért Alapitvány
Berzsenyi Dániel Könyvtár
Apáczai Kiadó Kft.
Kriza
János Országos Balladamondó Verseny, Sepsiszentgyörgy
Az Anyanyelvápolók Erdélyi
Szövettsége 2007 november 8-9-én rendezte meg az országos
balladamondó versenyt, amely minden évben rengeteg diákot
vonz az ország különböző vidékeiről. Sepsiszentgyörgy,
Csíkszereda, Székelyudvarhely, Nagybánya, Kovászna,
Barót, Déva, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Brassó,
Kolozsvár, Székelykeresztúr 23 iskolájából 78 balladamondó
"mérkőzött" a reggel 9-től délután 5-ig tartó
versmondó maratonon.
Az idén először két moldvai résztvevő is jelentkezett:
Istók Mónika Somoskáról és Kovács Krisztián Pusztináról,
mindketten Csíkszeredában tanulnak, iskolájukat képviselve
jelentkeztek a versenyre.
A Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében zajló háromnapos
rendezvényen a balladamondás mellett szórakozásra és
kirándulásra is volt lehetőség. Hetvenkét ballada hangzott
el, szinte minden vidék népköltészetét érintve. Igazi
különlegességnek számított Mónika és Krisztián előadása,
mert a ballada világának a nyelv, viselet mellett előadásuk
természetessége is megfelelt.
Krisztián dícséretet, Mónika részvételi oklevelet szerzett.
