...érkezésemkor
egy nagy kék kapun léptem be a csíki magyar iskolába. Beléptem
és aggódva léptem át a küszöböt: "te jó ég, remélem az életem
itt nem lesz ilyen bizonytalan, mint ezek a lépcsők a kék kapunál".
De nem lett, a lépcsők sem bizonytalanok már, sőt azon a nagy
kék kapun járok ki-be nap mint nap.
Kolléganőm, egy helyes hölgyemény, aki sokat segített nekem a
beintegrálásomba, igaz nem kellett aztán engem sem unszolni, ha
valahová el akart vinni. De egymagam is jól boldogultam, eljárogattam
templomba, a közösségi helyekre ami tudható, hogy itt Csík faluban
a "magazin és az Augustin bodegája", de lassan megismertem
a falu apraját nagyját és úgy érzem hogy befogadtak, reggelente
iskolába menvén a mezőre siető emberek megállnak és Istentől megáldott
jó napot kívánnak, akármilyen sietős is a dolguk, ami számomra
erőt ad az itt lévő munkámban.
A csíki I-IV osztályos iskolában is tanítok, ahol a kollégák segítőkészek
- és persze tudják azt is, hogy azért bármikor bármilyen helyzetben
számíthatnak rám meg a magyar iskolára - és ezt használják persze.
A magyar iskolában is visszajárnak hozzám az I- IV osztályos gyerekek
meg a két óvódás csoport is, a kis- és előkészítő csoportok is.
Ha lenne is szabadidőm, ugyan mire használnám? Hisz az a szépség
az egész tanításban, hogy velük is élsz, velük kelsz, fekszel,
velük jársz templomba, az életed részévé válik a falu maga. A
falu maga, nagy és kis élőlényeivel.
... velük járok be azon a nagy kék kapun, azon a pár "bizonytalan"
lépcsőn is...!
Ha
földrajzilag, és a most oly divatos navigációs rendszer adatbázisa
számára határoznánk meg Csík falu helyzetét, akkor a 25,95 hosszúsági
és a 46,25 szélességi foknál található. Ám ez nem mond el semmit,
arról a szép dombvidékről melynek ölén rejtőzködik ez a picinyke
csángó falu. Bákóból, a megyeszékhelyről ma már igazán könnyen
elérhető. A közel 30 km-es utat rendszeres autóbuszjáratokon tehetik
meg az utazók. Az út érinti Rekecsint, ami a település közigazgatási
központja is. Innen már gyalogtúrával is eljuthatunk célunkhoz,
Csík faluba.
A földutak árkon-bokron keresztül kanyarognak, páratlan látvánnyal
kápráztatva el a vállalkozó szellemű felfedezőket. A faluban élők
még ma is ezen az úton hajtják a rekecsini piacra a jószágokat.
A dombokról visszatakintve a Szeret vize csillan meg. Ez is megér
egy gyalogtúrát, Csíktól mintegy másfél-két órányi az út, nyugodt
sétatempóban haladva. A folyó és a duzzasztó vize valóságos horgászparadicsom.
A domb tetejéről belátható az egész falu, ahogy nyújtózik a hosszú
völgyön keresztül.
Közel hatszáz ember él itt, zömében
földműveléssel foglalkoznak.
A mezőn kukoricát, krumplit, zöldséget termesztenek. A család
éves borszükségletét is maguk termelik meg. A kemény munkából
a gyerekek is derekasan kiveszik a részüket. Az itt élők templomjáró,
katolikus emberek, kiknek a hit átszövi életük minden mozzanatát.
A faluban mindenki érti és használja a csángós magyar nyelvet.
A felnőttek egymás között ezt a románnal kevert nyelvet használják.
A gyermekközösségek nyelve viszont román, bár beszélik és értik
a magyart is. A magyartanítás megindulása után rohamosan nőtt
a tanulók létszáma, és egyre szebben, választékosabban beszélnek
anyáik nyelvén.
Különleges ízvilágú konyhájukat
érdemes megkóstólni, sok kruplit, káposztát, babot, kukoricát
használnak az ételeik elkészítéséhez. Fűszerezésük különleges,
hiszen
vadon termett növényeket gyűjtenek, s frissen és szárítva hasznosítják
azokat. A házakban kevés kivételtől eltekintve a villany a legnagyobb
komfort. A háztartáshoz szükséges vizet a számtalan csurgó valamelyikéről
hordják, de mosnak is itt az asszonyok. A gyerekek pedig ide hajtják
itatni a teheneket. A látogatókat kissé visszafogottan, de szeretettel
látják. Jöjjön el hozzánk, legyen része a csík falusi csángók
vendégszeretetében!
Ládi Erika tanító
2008.07.11.
"Az én szülőfalum Csík, itt
nevel az ides anyám, itt ülnek a nyámjaim. Erdő közbe lakunk,
a falun a Rákos pataka menen keresztül. Szíp csíki házakban csángó
magyarok ülnek, melik erőst dógosok. Mü katolikusok vagyunk, menünk
misére. A családokban sok kölyket tartnak. Van magyar iskolája
is. Szűvem van hezzája, nem szeretem máshun élni." írja Dávid
Velentina, aki a kezdetek óta jár a magyar órákra. És valóban,
a csíki emberek hatalmas lokálpatriotizmussal a szívükben beszélnek
a falujukról. Büszkék arra, hogy minden nehézség ellenére,a dombok
ölelte moldvai csángó faluban élhetnek.
Az itt működő magyar iskola az évek folyamán sok változáson, fejlődésen
ment keresztül.
A falu szinte minden gyermeke kapcsolatban áll a Moldvai Csángó
Magyarok Szövetsége által létre hozott oktatási programmal. Az
alsótagozatos gyermekek az iskolai oktatásban is tanulhatják anyanyelvüket,
heti három órában. A délutáni, iskolánkívüli foglalkozások tizenkét
csoportjában pedig 127 gyermek ismerkedik nyelvünk szépségeivel,
tiszteletben tartva a csángó magyar nyelvet. Kézművesség alapjai
mellett újra tanítjuk a moldvai csángók dalait, táncait. Az itt
szőtt-fűzött karkötők, kalárisok már sok örömöt adtak a gyermekeket
támogató keresztszülőknek és a hozzánk látogató vendégeknek is.
Egri fellépésünk alkalmából is a gyermekek alkotásaiból vittünk
ajándékot a bennünket meghívó polgármesternek és a felavatott
fertálymestereknek.
Ének- és tánctudásukat a rendszeresen megrendezett táncházban
kamatoztathatják tanítványaink, ahol együtt ropja a falu apraja-nagyja.
"Kisbakancsosainkkal" felfedező utakra indulunk a környéken,
egyre messzebb merészkedve a falutól. Az idei évben indult "főzőiskola"
egyre nagyobb népszerűségnek örvend a gyermekek és az asszonyok
körében is. Ez jó alkalmat teremt a két magyar konyha összevetésére,
és egy kiadós "tanácsolásra", asszonyi beszélgetésre
is. A
csíki gyermekek jól szerepelnek tantárgyi és népdalvetélkedőkön.
A versmondó versenyeken is "dobogóra állhatnak".
A keresztszülőktől kapott virágmagok elültetése, a virágoskert
gondozása szintén sok gyermeket mozgósított.
A "házimozinak" is mindig sok látogatója van. A rendszeresen
megújuló filmkészletünk változatosságot garantál ezen a területen
is.
Az idei évben is lehetőséget kaptunk magyarországi táborozásra.
A keresztszülők összefogásának eredményeként egy fényképezőgéppel
lettünk gazdagabbak, aminek segítségével programjainkról képes
beszámolókat készíthetünk. Köszönet érte!
Valentina gondolatát idézem újra "szűvem van hezzája"
szeretek itt élni, dolgozni.
Ládi Erika
2008.07.11.
Eszterkereszt
a csíki határban
Lassan gyülekeznek a gyermekek
a Magyar Ház udvarán. Aggódva szemléljük az ég alján az
egyre növekvő, egyre sötétebb "homályt". Ne félj!
- biztatnak, - már szól a harang!
Nem lesz vihar és felszentelődik a kereszt!
Így is lett, kisütött a nap és a gyereksereg neki indul
a határnak.
... Néhány hete, egy séta alkalmával találtunk egy megrongálódott
feszületet. Megpihentünk a tövében, gyönyörködtünk az alattunk
elterülő völgyek szépségében, az idelátszó csíki templomban,
és a Szeret csillogó vizében.
- Vajon ki képes megrongálni egy keresztet? Újat kéne csináltatni!
A gondolatot a gyermekek tenni akarása követte. Leszedték
a régi feszületet. Őrizd meg, nem szabad eldobni! - figyelmeztetnek.
A nagyobb fiúk lefestették a keresztet tartó vasoszlopot.
A csíksomlyói búcsúban vásároltunk egy szép keresztet, amit
a gyermekek egész nap magukkal hurcoltak és a Babba Mária
áldását is kérték rá.
Az új feszület felhelyezése nem volt egyszerű feladat, a
lelkes, bár szaktudás híján lévő csapatunknak. A faluban
élő Márkus Mihály sietett segítségünkre, így a szentelést
megelőző estére minden a helyére került.
S most itt állunk újra a dombtetőn, ragyogó napsütésben
a pap bácsira várva, a gyermekek keresztje alatt.
Julian Pascariu, a falu plébánosa jókedvűen, mosolyogva
közelít a gyerekek felé. Pillanatokra a szava is elakad,
látva a táj szépségét. Rögtönzött földrajz órát tartva hívja
fel az apróságok figyelmét szűkebb patriótájuk ismeretére,
szeretetére, megbecsülésére. Gyermekkori élményeit felelevenítve,
nevetgélve mesél kalandozásairól szülőfaluja határában.
Imára hívja a gyermekeket és megszenteli a keresztet. A
rövid szertartás alatt Isten oltalmát kéri a falu dolgos
embereire, fáradságos munkájuk gyümölcsére. Kéri az Egek
Urát, adjon a kereszt alatt álló gyermekeknek erőt, egészséget,
lehetőséget a becsületes életre. Végül annak az örömének
ad hangot, hogy Isten szabad ege alatt egy új helyen, rózsafüzérrel
a kezükben imádkozhatnak a gyermekek.
A szertartás végén a magunkkal hozott mezei virágokból kötött
csokrokkal díszítjük az Eszterkeresztet.
Pár hete még azt sem tudtam,
létezik Csík falu, most meg zavartan állok a konyha ajtóban.
Zavarban, mert egy kis leányka kiabál a megnyitott kapuban,
és nem értem, miért nem jön be. - Hát kend nem mondta,
gyűjjek bé! - hangzik a válasz.
Különös szokások, számomra ismeretlen köszöntések, eddig
nem ízlelt ételek, gyönyörű, soha nem hallott énekek,
magyar, de mégis ismeretlen szavak, kifejezések.
Az első nap telve izgalommal, tapogatózó ismerkedés, és
ezernyi kérdés.
A nevem annyira idegen az itteni fülnek, hogy a gyermekek
Rekává "keresztelnek".
Tanulok és tanítok! Minden nap egy ajándék ennyi mindig
mosolygó tanítvány között. A foglalkozások igen vidámra
sikerednek, hiszen ha nem értjük egymást, rajzolunk, mutogatunk,
és egymást néha túlkiabálva értelmezzük az elhangzott
szavakat. És persze sokat, nagyon sokat nevetünk.
Lassan megismerve őket, életüket nem is értem honnan az
erő, mely élteti derűjüket.
A falusiak szeretete, érdeklődése segítségemre volt a
beilleszkedésben. Ételeimet, magammal hozott szokásaimat
óvatos kíváncsisággal méregették. A templomban is megtaláltam
a helyem, nem nézhették "árvaságomat" és maguk
közé ültettek.
A grázsdon álló szóbát (kályhát), már közösen sikároltuk
újjá az asszonyokkal, hogy helye legyen az együttes főzéseinknek,
ők csángósul, én magyarosan készítem az ételeket. Hiszem
ez közelebb hoz egymáshoz bennünket, és felfedezhetjük
közös gyökereinket.
A gyermekekkel sétálgatva a faluban megtapasztalom lokálpatriotizmusnak
olyan természetes megkötő erejét, melyet eddig soha sehol
nem láttam.
Mindennapjaink lassan, de nem eseménytelenül telnek. Mindig
van mit tenni, hol levelet fordítani, írni, verset, éneket
tanulni, vagy csak egyszerűen beszélgetni, tanácsolni.
Hamarosan ránk köszönt a tél, vajon mit hoz számunkra!?
Csík faluban a 2005/2006-os tanítási
év biztatóan indult, a falubeliek kedvesen fogadtak minket, új
magyartanárokat. A gyerekek nagy lelkesedéssel kezdtek neki az
új tanévnek tele reménységgel és kíváncsisággal, vajon az az új
tanév, új tanítók mit rejtegetnek számukra.
2005 szeptemberétől az állami iskolában is megkezdődtek a magyar
anyanyelvórák 22 gyerekkel (ebből nyolc IV. osztályos és tizennégy
III. osztályos). Egy kicsit nehezen indult minden, hisz egy alsó
tagozatos diáknak nem könnyű reggel fél 7-kor felkelni.
Nem kis meglepetésünkre egyre több gyerek iratkozik be magyarórára,
a gyereklétszám folyamatosan gyarapszik, ami nem kis dolog egy
olyan eldugott kis faluban, mint Csík. Jelneleg nagyjából 80 gyerek
jár heti három alkalommal anyanyelvi foglalkozásokra iskolában
és iskolán kívül, azaz délutáni fakultatív órákra, melyet kolleganőmmel,
Szádeczky-Kardoss Csillával felváltva tartunk.
A faluban nagyon szépen beszélgetnek magyarul, első találkozáskor
még egy kicsit bizonytalanok, de amikor meghallják, hogy magyarul
beszélünk, barátságosabbak, kíváncsibbak lesznek az emberek.
Nekünk, tanítónőknek csak jó tapasztalataink vannak a gyerekekkel
való foglalkozás tekintetében, meg a faluval való kapcsolatunkban
is.
Nagyon reméljük, hogy nem csak a kezdet, hanem a folytatás is
ilyen pozitív lesz, és a tanév végén lesz mivel büszkélkednünk.
Adja Isten, hogy így legyen.
Bende Edit, Csík falusi tanítónő
A
Csík falusi oktatási program háza
* * *
Csík egész pontosan
a 25,95 hosszúsági és 46,25 szélességi foknál található. Lakossága
a 1992-ős népszámlálás adatai szerint, 493 főt számlált, ebből
492 volt katolikus. Csík mintegy 20 percnyi járásra van Klézsétől,
és mintegy félórányi menetelésre a Szeret folyótól. Persze ösvényeken,
árkon-bokron keresztül.
Dél fele a legközelebbi község Külsőrekecsin. A két falu egymás
fele nyújtózkodik, Csík felső végéből Külsőrekecsin alsó szegletéig
10 percet tesz meg gyalog az ember, de Csík alsó szegletéből Külsőrekecsin
felső végéig másfél órát is kell kutyagolni.
Adminisztratív szempontból Csík Nagyrekecsin községhez tartozik.
Rekecsin - Bákó 27 km, a két helységet a nagyon jó minőségű E
85-ös út köti össze.
Csíkból Bákóba jutni kétféleképpen lehet. A Mokányok völgyéből
induló földúton át Dózsába (Gheorghe Doja), onnan alkalmival lehet
bemenni a városba. Nagyrekecsin község fele az ember átmegy Berengyesten
és Gâşteni-en (ez utóbbi zömében cigányok lakta falucska). Ez
az út aszfaltozott és nem is olyan szörnyű. És ha az ember már
kitért szerencsésen az E 85-ösre, akkor felszusszanhat, a kocsija
megúszta.
A falu egy csodaszép völgyben fekszik. Gödörben, ahogy a helybeliek
mondják. Van villany, de semmi egyéb komfort. Az emberek földműveléssel
foglakoznak, a kertben termesztett zöldségeken kívül főleg szőlőt
és kukoricát honosítottak meg.
Csík a székelyes csángó falvak jellegzetességeit viseli. A magyart
a gyerekeken kívül mindenki beszéli és használja, tehát a felnőttek
egymás között magyarul, a gyerekekkel már románul beszélnek. A
gyerekek értik a csángó dialektust, de nem használják.
2004 őszétől indult iskolánkívüli magyar oktatás a faluban. A
gyereklétszám 70 körül mozgott.
A csíkiak is részt vettek a csíksomlyói búcsún, a rekecsini Regina
Pacis iskolaközpont alapkőletételén. A gyerekek számára kirándulást
szerveztünk Brassóba; útközben megtekintettük a kézdivásárhelyi
múzeumot, Brassóban felmentünk a Cenkre, körbejártuk a várost
és vasárnap a Szent Kereszt templom úrnapi körmenetén vettünk
részt. E templom főleg a brassói csángók erőfeszítéseiből épült
fel.