Segítségkérés
a diószegi Gyerekek Házának felújítására
A diószegi Gyermekek Házát július folyamán
fel szeretnénk újítani. A legfontosabb tennivalók közé tartozik, hogy
a beázásokat megszüntessük, és szigeteljük az ablakokat. Ebben a munkában
a tatai Fehér Tamás keresztszülő és csapata lesz segítségünkre, akik
már az elmúlt két év nyarán önkéntes munkát végeztek egyik oktatási
helyszínünkön, Csík faluban, ahol az ottani Gyerekek Házát újították
fel.
A munkálatokat közösen végezzük, de az alapanyag beszerzéséhez segítségre,
a támogatásukra van szükségünk.
A következő munkálatok várhatóak az idén, és ehhez szükségesek a következő
alapanyagok:
- tetőjavítás (új cserepek, lécezés)
- ablakcserék és szigetelés (ablakok és szigeteléshez szükséges anyagok)
- járdakészítés (betonozáshoz szükséges alapanyagok)
- apróbb renoválás kívül-belül (festék, mész, homok, cement stb.)
Kérünk mindenkit, ha bármilyen formában a segítségünkre tud lenni ez
ügyben, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Köszönettel, a diószegi tanárok.
Diószegi
Gyerekek Háza Házat vásároltunk Diószegen
Diószeg (Tuta) az egyik olyan
moldvai csángó falu, ahol a falu gyerekeinek és felnőtteinek nyelvállapota
szerint indokolt, hogy Szövetségünk saját tulajdonában levő közösségi
házat hozzon létre, olyan házat amelyben helyet kaphat a naponta
zajló oktatási program, illetve amely felnőttekkel való találkozási
hellyé alakulhat.
Nagy örömünkre szolgál, hogy nemrég sikerült megvásárolni ebben
a faluban is egy közösségi házként működtethető ingatlant. Jelenleg
itt zajlik az oktatás, illetve itt kaptak szolgálati lakást Diószegen
tanító kollegáink is.
A ház megvásárlása előtt szomorú
események tanúi lehettünk. Ezek sajnos máig hatással vannak
tevékenységeinkre.
A ház megvásárlása óta többször próbáltunk a helyi római katolikus
plébánossal ismét beszélni, de csak a húsvéti ünnepek után sikerült.
Az álláspontja változatlan, "nem engedélyezi" a működésünket
és továbbra is írásos papírokat vár a püspökségről. Elmondta,
hogy tevékenységeinket úgy ítéli meg, hogy azok ártanak a falunak,
a gyermekeknek; ő ezt nem engedheti meg, mert neki az a dolga,
hogy vigyázzon a "családjára".
Mi továbbra is folytatjuk a munkát,
tucatnyi gyermek azóta is jár hozzánk, a többiek - kik a botrányos templomi
kirohanás és iskolai retorziók előtt rendszeresen jártak - sajnos, a
"papi áldást" várják, mert félnek.
Egy biztos: a pap ezzel a viselkedéssel nem megóvja a falu gyermekeit,
hanem számtalan lehetőséget vesz el tőlük.
Közösségi házunk pedig meggyőződésünk szerint jobb időkben is szolgálni
fog Diószegen, hiszen szövetségünk hosszú távú működést tervez folytatni
ezen a településen.
2007. augusztusában költöztünk
Diószegre, miután kalandos úton sikerült kibérelni egy viszonylag
nagy házat. Önerőből és a keresztszülők hozzájárulásából nekilátunk
szépítgetni a kibérelt házat, melyben két tanterem is kialakítható
volt. A felújítási munkálatok, az elénk gördülő akadályok és természeti
csapások miatt elhúzódtak december közepéig, de az angyaljárás
előtt végre mi is nekiláthatunk annak a munkának, amiért Csángóföldre
jöttünk. 2008. januárjában, már 55 gyermek iratkozott be hozzánk,
akiket csoportokra osztva hetente háromszor vártunk az órákra.
Az első két hétben lelkesen és stabilan jött mintegy 30 gyermek,
amikor is egyik hétfői napon igencsak kevesen (2-3 fő) jöttek
el az órarend szerinti órára. Nem értettük, hogy mi történt, de
hamarosan kiderült, hogy a helyi iskola tanárai fenyegették meg
a gyermekeket, hogy ne járjanak hozzánk magyar órára. Elmondták
a szülőknek, hogy a gyermekek számára a magyar nyelv tanulása
nem tesz jót, hisz így a román nyelvet nem tudják kellőképpen
elsajátítani, valamint a délutáni magyar órák miatt nem tanulják
meg a házi feladatot. A gyermekeket azzal fenyegették, hogy ha
továbbra is hozzánk járnak, akkor a félévi átlagukon fog meglátszani
az eredmény. Elmentünk néhány szülőhöz családlátogatásra, ahol
olyan híreket is hallhatunk, hogy a tanárok megfigyeltetik a kapunkat,
és amelyik gyermek mégis eljön hozzánk, másnap azonnal megrovásba
részesül, valamint jóval több házi feladatot kap, mint egyébként
szokás. Az is kiderült, hogy sok szülő nem is ment el az iskolai
szülői értekezletre, mert attól féltek, hogy kitámadják őket.
Ennek ellenére 15-16 gyermek továbbra is jött az órákra, folyt
a tanítás tovább.
Egészen 2008. március 6-ig. Ekkor kaptuk
a hírt, hogy a helyi templomban, a római katolikus pap, a szerda délutáni
misén kihirdette, hogy többet senkinek keresnivalója a magyar iskolában
nincs.
A misén a következőket mondta híveknek:
ő most kellett, hogy meghallja, hisz mostanáig nem tudta, hogy a faluban,
a tavalyi év decemberre óta, magyar nyelvű fogalkozások vannak. "Ki
tudja, hogy milyen szekta ez? Az idegenek jöjjenek fel hozzám, hogy
beszéljek velük, nehogy arról kapjunk hírt, hogy a vallásunktól el akarnak
tiltani.
Azt is hallottam, hogy a gyermekeknek könyveket adtak, azt is hozzák
ide, hogy olvassam el mit ír benne. Mégha nem is tudok magyarul olvasni,
lefordítatom xy-nal. Xy házát akarják megvenni és nem lehet tudni, hogy
mi folyik ott, milyen szekta működik. A gyermekeket csalják cukorkával,
üdítővel és 2000 eurót is ígértek nekik – ezt a gyermekektől hallottam.
Tehát, nehogy egy gyermeket is megfogjak, hogy megy a magyar iskolába!"-
méltatlankodott az oltárról.
(Magyarázat a papi szöveghez: A könyv, amiről a pap beszélt a Reverinda
című újság, mely Szövetségünk ingyenes gyereklapja. A 2000 euró a magyar
állam 20.000. Ft-os támogatása, melyben részesülhet minden Romániában
tanuló gyermek, aki magyar nyelven tanul.)
Jó szomszédjaink még szerda este bejöttek hozzánk, hogy tudjuk meg,
holnaptól nem lesz gyermek, aki hozzánk jöjjön, és hogy a pap azt üzente
jelenjünk meg nála, igazoljuk magunkat, vigyünk aktákat, hogy kik vagyunk
és magyarázzuk meg mit miért csinálunk. Elmesélték a misén hallottakat
és, hogy a pap háromszor is felszólította a gyermekeket és szülőket,
hogy ne jöjjenek hozzánk.
Csütörtök délután felmentünk a paphoz, aki udvariasan fogadott bennünket.
Beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy számon kért minket, hogy amikor
ide jöttünk, miért nem mentünk el a polgármesterhez, a rendőrségre,
és hozzá, hogy számoljunk be arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk
és mit akarunk. Hol van az engedélyünk arra a tevékenységre, amit itt
akarunk folytatni? Ő, hogy a faluban tevékenykedjünk, azt nem fogja
megengedni. Nem fogja megengedni, hogy a falut ketté válasszuk, nem
fogja megengedni, hogy a hitüket, a vallásukat megrontsuk. S mindezt
azért mondta, mert tudomása van arról, hogy ahova a Szövetségünk a lábát
betette ott abból csak baj származott, csak rosszat tett a falunak,
és a falu „kettévált”. Különböző példákkal jött, 10 évvel ezelőtti dolgokról
mesélt, amihez a Szövetség nevét kötötte. (Klézse 1995 stb.) Mikor rákérdeztünk,
arra, hogy miért jelentette ki a szószékről, hogy mi szektások vagyunk,
ezt a választ kaptuk: ő úgy értette ezt, hogy minden olyan személy,
vagy szervezet, aki beköltözik és tevékenységet folytat (csoportokat
gyűjt maga köré) a faluba, anélkül, hogy bárkit is megkérdezzen, vagy
engedélyt kérjen, azt nevezi ő szektának, szektásnak. Azt mondta, hogy
menjünk el minden olyan helyszínre, ahol a Csángószövetség keretein
belül magyar oktatás folyik. Ott is elsősorban a helybeli papokhoz és
kérjünk tőlük, egy lepecsételt papírt, amiben az áll, hogy az egyháznak
nem volt soha semmi gondja a faluban működő magyar oktatási pontokkal.
Mert ő tudja, hogy sok helyen gond van, vagy volt és a mi tevékenységünk
sokat árt a falvaknak, amikről a mi feletteseink nem is számolnak be
nekünk, tanároknak. Felkért, hogy azokban a falvakban ahol gondok vannak
és voltak, (amióta a Csángószövetség ott tevékenykedik) azokat tisztázzuk
és tegyük jóvá, hogy ne legyenek ellentétek. Csak ezután, - miután minden,
mindenhol jól működik, és nincsenek gondok - jöjjünk vissza, és ekkor
fogja engedélyezni itt is a foglalkozásokat a gyerekekkel. Elmondta
még azt is, hogy ő, be kell számoljon a püspöknek, hogy kik vagyunk
és mit akarunk. Szerinte a püspök engedélyére is szükség lesz, hisz
ő arra esküdött, hogy azt teszi, amit a püspökség mond. Ha a püspök
azt válaszolja, hogy folytathatjuk a tevékenységünket, akkor ezt kihirdeti
a templomban is. Még hozzátette, hogy a papnak a nép előtt, a keresztények
előtt egy ösvénye van, egy lépéssel előbbre van, ezért kell ő mindent
tudjon és mindent engedélyezzen. Elmondta, hogy sem a magyar s még a
csángó nyelv sem tesz jót a gyermekeknek, mert még az egyetemen sem
tudnak helyesen írni, gondolkodni románul, mert keverik a két nyelvet.
Megnyugtatott, hogy a csángó nyelvjárás max. 40 éven belül úgyis ki
fog halni, és hogy ameddig ő nem engedi, hozzánk senki nem fog jönni.
Csütörtök este is rólunk beszélt a pap a délutáni misén. Beszámolt a
híveknek arról, hogy elmentünk hozzá, és szépen beszélgetünk. Elmondta,
hogy várja az írásos igazolásokat a többi papoktól, de addig senki ne
jöjjön hozzánk.
Helyzetkép: csütörtökön 1 gyermek, péntek délelőtt 2 gyermek, majd délután
már 8.
S hogy miért épp most történik mindez?
A magyarázat egyszerű: Szövetségünk a jövő hét folyamán köti meg az
adásvételi szerződést a diószegi házra és emiatt indultak be a támadások,
hisz számukra is valósággá vált, hogy nem csak egy átmeneti állapotról
van szó és nem áll szándékunkban kicsit itt lenni, majd elmenni innen.
A ház megvételét azért látjuk fontosnak, mert Diószegen a nyelvállapot
nagyon jó, ahogy a környékbeli falvakban is (Szitás, Szőlőhegy, Újfalú,
Bahána stb.), és szándékunkban áll egy bázist kiépíteni itt, hogy ebben
a régióban is beindulhassanak a foglalkozások és még több helyszínen
lehetővé tegyük a magyar nyelvtanítást.
Szövetségünk határozottan elutasítja
a moldvai katolikus egyház ezen középkorias beavatkozását a civil szervezetek
jogos és törvényes tevékenységeibe. Sajnos ez esetben sem maradt távol
a történtektől az állami iskola és a helyi önkormányzat sem, bátorították
a magyarellenes hangulat kialakulását.
Diószeg, 2008. március 7-én
Nemes Anna Borbála és Bogos Zoltán
diószegi magyartanárok
Nemrég felhívást tettünk közre, hogy nagy
szükségünk lenne egy fénymásolóra és kézműves óráinkhoz különböző alapanyagokra.
A segítség nagyon hamar megérkezett Gombás Kornél, Iván Balázs és Papp
László Uraktól. Nagyon köszönjük nekik!
2008.03.07.
Diószegi
hírek
Decemberben az Angyaljárás előtt végre
mi is elkezdhetünk a gyermekekkel foglalkozni, magunk mögött tudva a
hosszas házfelújítást.
A vakáció után már csoportokra osztottuk a gyermekeket, akik lelkesen
jöttek, hogy a szép új termekben magyarul tanulhassanak. Jelenleg 52
gyermek iratkozott be hozzánk, és több mint a fele rendszeresen jön
is az órákra. Egy gyermek számára hetente kétszer tartunk órát, de nem
csak ekkor jöhet el hozzánk. Bevezettük az ún. számítógépes órákat is,
ami azt jelenti, hogy a Beszédmester szoftver segítségével a
gyermekek a helyes magyar kiejtést gyakorolhatják a számítógépen. Ez
a program, mely nagyon ötletesen és a gyermekek számára élvezetesen
van elkészítve, nagy segítség a helyes kiejtés gyakorlásában. A nagyobbacskákkal
is kipróbáltattuk, és azt mondhatjuk, hogy még ők is élvezik. Péntekenként
kézműves órákat tartunk, ahol különböző technikák kipróbálásával próbáljuk
fejleszteni a gyermekek kézügyességét.
Összegezve: ha a kezdet oly nehéz is volt, a folytatás korántsem ígérkezik
annak, hogyha csak a gyermekek hozzáállásán múlik.
Számítunk a segítségre
Napról napra egyre több gyermek iratkozik
fel hozzánk, ezért nagy szükségünk lenne egy fénymásolóra, hogy mindenki
kezébe tudjuk adni az aznapi tananyagot, vagy kifestőt stb. Emellett
a kézműves órákra bármilyen felhasználható anyagot (üvegfesték, tempera,
szalag, gipszöntéshez formák, lufik, ragasztó, olló, ecsetek, gyurma
stb.), vagy ötletekkel teli kiadványokat várunk, melyet felhasználhatunk
a pénteki órákon.
Diószeg (Tuta) falu a Tatros folyó jobb
oldalán, Tatrosvásártól délkeletre fekszik. Lakói székelyes jellegű
csángó nyelvjárást beszélnek. A leírások szerint valószínűleg a XIX.
század elején keletkezett, bár van olyan föltevés is, hogy lakosai a
XVII. század második felétől a XIX. század közepéig érkeztek ide. 1842-ben
említik a feljegyzések először. A lakók a mai napig magyarul elég jól
beszélnek, katolikus vallásúak.
2007 augusztusába költöztünk Diószegre,
miután kalandos úton sikerült kibérelni egy viszonylag nagy házat. Azóta
folynak a felújítási munkálatok, hisz a ház teljesen üresen, víz és
fűtési lehetőség nélkül áll a rendelkezésünkre. A házban van két nagyobb
szoba, melyet szeretnénk a tanításra felhasználni, ez is felújításra
szorul. A fűtés és vízszerelés már jó úton halad, látjuk a végét, hisz
a munkálatok nyolcvan százalékban készen vannak. Közben festünk, takarítunk,
szépítgetünk, vagyis nagy erőkkel készülünk a gyermekek fogadására.
Csak sajnos még mindig sok dolog van hátra, hogy végre elkezdhessünk
foglalkozni a gyermekekkel, akik igen szép számban vannak a faluban.
A nyelvállapot sem rossz, hisz szüleik elég jól beszélik a magyar nyelvet.
Felméréseink szerint min. 500 fő körül lehet az iskoláskorú gyermekek
száma a faluban.
Ahhoz, hogy elindulhasson a hatékony
munka, szükséges még:
- padló az osztálytermekbe (kb. 50 m2)
- jelenleg beton van
- padló a lakóhelyiségbe (kb. 30 m2)
- jelenleg vert föld és beton van
- vízcsapok
- kagyló, vécécsésze
- bojler - melegvízhez
- ablakszemek - jelenleg töröttek, vagy
csak szimpla nyílón vannak
- tetőcserépre - több helyen törött,
a víz befolyik.
