Diószén
- Gioseni
Hétvégi
üvegfestés Diószénben
|
Hétvégi foglakozást tartott
Szabó László, pusztinai tanár, itt Diószénben, október 25-én,
szombaton. Több csoportba hívtuk a gyerekeket, délelőtt
a nagy gyerekek voltak, délután pedig, a kicsik. Reggel
9 órától délután 5- ig zajlottak a foglalkozások. Ezen a
napon tanulhatták ki az üvegfestés rejtelmeit, ismerkedhettek
meg ezzel a számukra új technikával.
A gyerekek az általuk lerajzolt témát festették az üveglapokra,
de volt olyan is, aki a könnyebb utat választotta és a már
előre magrajzolt ábrát festette az üveglapra.
Nagyon érdeklődőek és aktívak voltak a gyerekek, hisz ilyen
foglalkozás még eddig nem volt a diószéni gyerekek számára.
A legjobban sikerült munkákból Szabó László művész és egyben
tanár kollegánk kiválasztott néhányat, melyek egy kiállításon
lesznek majd láthatók.
Köszönetünket szeretnénk kifejezni kollegánknak építő jellegű
munkájáért, hisz e hétvége által új ismeretekkel és élményekkel
gazdagodhattak diákjaink.
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Salak Attila és Emese
2008.10.31.
vissza
Újabb
tanévkezdés, újabb magyar ház
A 2008-2009-es tanévet szeptember
15-én 12 órától nyitottuk meg a magyar háznál, ahol a gyerekekkel
énekeltünk, beszélgettünk a nyári táborokról és élményeikről.
Egy hét eltelte után, úgy döntöttünk,
hogy átköltözünk egy másik, nagyobb házba. Ez jónak bizonyult,
mivel így nagyobb lett a tantermünk, aminek a gyerekek is nagyon
örültek.
Örömmel látjuk, hogy a gyerekek boldogan és kíváncsian jönnek
az új magyar házba magyarórára, tanulni és játszani. (Ami a játékot
illeti, eddig a tanteremben nem volt rá lehetőség a hely kicsisége
miatt.)
Új házban, új tanteremben és egyre több érdeklődő gyerekkel folynak
a magyarórák itt, Diószénben.
Salak Attila és Emese
Kis
Vakond Tábor Nyíregyháza - Sóstógyógyfürdőn
A Kis Vakond 1991- ben alakult
meg Kis Vakond Matematika Tanodája néven. 17. éve minden nyáron
gyermektáborokat szerveznek, ahova néhány száz kisiskolás érkezik
az ország minden pontjáról. Az idén nem csak Magyarországról,
hanem Csángóföldről, Diószénből is érkezett a Kis Vakond táborba
26 Csángó diák.
A felajánlás Almássyné Vali keresztanyától
érkezett a diószéni tanárokhoz. A két tanár Emese és Attila szívesen
elfogadták a meghívást, így július 13-20-ra szervezték meg a Magyarországi
tábort.
A gyermekek úgy gondolták, egy
rövid bemutatkozó guzsalyos műsorral kedveskednek a táborszervezőknek,
amelyre egy hónapot készültek.
Az utazás nehézségekkel ért véget.
A hosszú út és a rosszlét ellenére hétfő hajnalra, Nyíregyházára
értek a diószéniek, ahol nagy szeretettel várta Ili néni és Zoli
bácsi. Varázslatosnak látszott minden. Kis faházak, otthonos berendezés
és nagy szeretet vette körül a fáradt gyermekeket.
Vasvári Zoltánné táborvezető jóvoltából
a csángó gyermekek részt vehettek a már elkezdődött tábor bármelyik
programjában. Volt, aki rajzolt, gyöngyöt fűzött, sportolt, táncolt,
üveget festett és különféle versenyeken vettek részt. Minden napra
strandolás és tanulás volt a fő program.
A hét folyamán nagy szeretettel
köszöntötte a diószéni csoport a táborban lévő gyermekeket, valamint
a szervezőket egy guzsalyos műsorral.
Július 19-én pedig a belvárosban
a nyíregyháziaknak 11:30-kor kerítettek volna sort a Kossuth téren,
ám az idő sajnos nem kedvezett számukra. Így a zuhogó eső elől
a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárba vonultak, ahol Nagy
László, a Nyíregyháza Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte
őket, majd a diószéni tanárok és a Kisvakond Tanoda táborvezetője
vette át a szót.
A 26 kisdiák a nyíregyházi önkormányzat
és a Kis Vakond Tanoda támogatásával tölthetett el Sóstófürdőn
egy hetet, mely alatt jártak az állatparkban, a Múzeumfaluban,
az Élményfürdőben, Tokajban, és egymás kultúrájával is ismerkedtek.
A felejthetetlen napokról többek között a két tanár Emese és Attila
valamint Vasvári Zoltánné és fia Zoltán táborvezető gondoskodtak.
Köszönetünket fejezzük ki Vasvári
Zoltánnénak, Vasvári Zoltánnak, a tábor vezetőinek és Nagy Lászlónak,
a Nyíregyháza Megyei Jogú Város alpolgármesterének, úgy a magunk,
mint a gyerekek nevében, a sok fáradozásukért, munkájukért és
szeretetükért, amely révén egy felejthetetlen és élményekben gazdag
hetet tölthettünk el a Kis Vakond Táborban.
2008.10.10.
Balatoni
nyaralás
2008. augusztus 24-31.
|
Hosszú szervezés, agyagi
gyűjtés és millió telefon után végre összejött. Köszönet
a keresztszülőknek, és Bokker Marikának - a panzió tulajdonosának,
aki felajánlotta a szobákat. Szép kulturált panzióban laktunk,
öt percre a Balatontól. A korai érkezés után elfoglaltuk
a szobákat. Az előre elküldött szobatárs lista és alvásrend
sokat segített. Már aznap délután fürödtünk a Balatonban.
Igaz nagyon hideg volt, de ez a gyerekeket nem zavarta.
Szerencsénk volt, mert egész héten sütött a nap, így legtöbb
időt a víz mellett tölthettük. De azért sok mást is csináltunk.
Meglátogattuk a Tihanyi Apátságot hajóval. A templomban
a gyerekek egy dalcsokorral köszönték meg az ingyenes belepőt.
Voltunk vásárolni, mindenki talált valamit magának. Fülbevalót,
nyakláncot, ruhát, iskolai szereket vagy játékot, ki mire
akarta elkölteni a kapott zsebpénzét. Volt bográcsban főzött
csirkepörkölt, amit a Pisti bácsi főzött, a csirkét, a süteményt
és a gyümölcsöt egy másik keresztszülőtől kaptuk. Volt ebédre
PIZZA, amit egy igazi olasz étteremből rendelt Ton. Festettünk
üvegpoharakat, füztünk gyöngyöt, rendeztünk ugrálókötél-versenyt,
kipróbáltuk a hullahopkarikat. Én sajnos nem tudtam megtanulni,
még a fiúk is lepipáltak. Minden reggel volt szobavizit,
ahol pontoztuk a szobák tisztaságát. A gyerekek fantasztikusak
voltak, még a szálloda tulajdonos is azt mondta, hogy a
vendégek sem szokták ilyen tisztán hagyni a szobákat. A
strandon fociztunk, a lányok igazi tehetségek. Kosaraztunk
s néha a legkisebbek voltak a legeredményesebbek. A röplabdázás
már nehezebben ment, mert a háló nagyon magasan volt. Ettünk
dinnyét, lángost, palacsintát és hamburgert, természetesen
sokat fagyiztunk. A fénypont, a szombat délutáni búcsú DISCO
volt. Feldíszítettük a kertet lufikkal, volt csipsz, pattogatott
kukorica, sütemény, mogyoró, sok-sok ajándék, amit meg lehetett
nyerni. Mindenki táncolt, még Ton bácsi is. S eljött a búcsú
ideje, sok-sok igérettel, öleléssel, puszival, s persze
könnyekkel.
Most mindenki azt hiszi,
hogy minden tökéletes és hibátlan volt. Azért egy-két apró
hiba becsúszott, pl., elveszett egy szoba kulcsa, vagy hogy
betört egy ablak üvege, de erre már senki soha nem fog emlékezni.
Szóval köszönjük Király Lajosnak és feleségének, hogy megszervezte
nekünk ezt a tábort, a keresztszülőknek hogy anyagilag lehetővé
tették. Dupla köszönet azoknak, akik több gyerek utazását
is fizették, Kovács Istvánnak, Csíkos Csabánénak, s nem
utolsó sorban Misinek, aki elkísérte a buszon a gyerekeket.
A sok játékot, a plusz pénzt a Szentendrei MDF szervezetétől.
Ez a tábor másképpen nem jöhetett volna létre, s megígértek
nekem többen hogy jövőre is készségesen segítenek. Hazudnék,
ha azt mondanám, hogy nem fáradtam el, de minden percét
megérte. Hozzájárultunk tizennyolc gyerek boldog nyaraltatásához,
remélve azt, hogy egy kicsit magyarul is tanultak. A legjobb
befektetés az életben a gyerekek oktatása, s együtt csodákra
vagyunk képesek.
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Köszönettel,
Jolanda Willemse - Keresztanya
2008.10.10.

Diószéni
keresztszülők találkozója
2008. február 9-én délelőtt Király
Lajos meghívásának eleget téve utaztunk Szentendrére, hogy egy
szűk körű beszélgetés keretében találkozhassunk diószéni tanítványaink
keresztszüleivel.
Személyesen nem ismerték egymást a résztvevők, de tettekben mindenki
mindenkit ismert, keresztszülői vállalásuk ismeretlenül is összekötötte
őket.
A ház, ahova megérkeztünk, szeretetet árasztott, s e napon az
utcát jelölő felirat mellett ott virított a "Diószén"
felirat is. Büszkén haladtunk a megbeszélt hely fele.
Pár órát tölthettünk együtt, ez mégis elegendő volt, hogy egy
erős kötődés teremtődjék köztünk. Ez volt az az alkalom, amikor
egy teljes képet kapott a magyarországi keresztszülő mindarról,
hogy hogyan és milyen körülmények között zajlik a magyar oktatás
Diószénben, milyen az infrastruktúra, és hogyan telik egy nap
Csángóföldön.
Sokan azt gondolták, hogy segíteni csak gyerekjáték, az évtizedek
vagy évszázadok érdektelenségét egy kézmozdulattal vissza lehet
varázsolni.
"Amit erő és hatalom elvesz,
azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja, de mire a Nemzet
félve a szenvedésektől Önmaga lemondott, annak visszaszerzése
mindig nehéz és mindig kétséges." ("Igazán szeretni"
Kárpátia)
Salak Attila és Emese - diószéni
magyartanárok
2008.04.02.
vissza
2007-2008-as tanévkezdés
Diószénben
Mint minden más iskolában, nálunk
is volt egy-két változás ez új tanévkezdetén!
A nagy változás nem okozott nagyobb gondot, de érezni lehetett
egy enyhe fájdalmat azon diákjaink iránt, akik a hanyagságuk vagy
éretlenségük miatt nem folytatták tanulmányikat a VIII. osztály
befejezése után. Voltak közöttük olyan tanítványaink, akik jelenleg
már magyar órára sem járnak, hiszen e faluban még mindig él a
hagyomány: bőven elegendő a gyermeknek annyi, hogy le tudja írni
a nevét, s ha leány, akkor a házkörül forogjon, majd férjhez megy,
s ha fiú, akkor menjen, keresse meg a mindennapi kenyerét!
Mint az előző tanév, a mostani is hozott kellemes meglepetéseket.
E tanévtől már nem akadt probléma a tanügyben, hiszen közös megegyezés
alapján a magyarórára járó gyermekeknek is van tantermük. Az I-IV
osztályos tanítványaink 12 órától, míg az V-VIII. osztályosak
17 órától vesznek részt a magyarórákon.
Ebben a tanévben 10 elemistánk tanul az iskolai magyarórákon és
19 középiskolás.
A délutáni vagy nevezzük iskola utáni oktatás a 3 és 10 év közöttieknek
12 órától 17 óráig tart, valamint a nagyobbak 11 évtől 18 évig
18-tól egészen 20, illetve 21 óráig gyarapítják anyanyelvi hiányosságukat.
Salak Attila, diószéni magyar
tanár
A Szeretmenti Népdalvetélkedő
előestje
Október közepén a népdalversenyre
vágyó gyerekek hetente két, majd később négy alkalommal is plusz,
azaz pótórákra jártak ahhoz, hogy az új népdalokat megtanulhassák,
és versenyre állhassanak vele!
A kicsikék alig hárman tudtak részt venni az elődöntőn, míg a
nagyok heten.
Sose hittem volna, hogy ennyire békésen fog lezajlani az elődöntő,
hiszen a tavaly civakodással és sírással ért véget a 2006-os Szeretmenti
Népdalvetélkedő elődöntője!
Az idén a kicsik közül Budau Madalina III.o. nyerte meg az elődöntő
I. helyét, míg a nagyok közül az V.o. Patrasc Alexandra.
2007 karácsonya
Sok átveréssel néztem szembe életemben, nyilván
tucatnyi is volt közöttük, ami nem érintett szíven. Szóval ez
az élet rendje.
Alkonyodott, s a hópelyhek mosolyra késztették szájamat, szívemben
a boldogság ordítása, melyet legszívesebben szabadon eresztettem
volna, ha nem lennék a falu polgármesteri hivatala előtt.
*
Advent első hete volt. Ilyenkor
az emberek szívét a szeretet, a béke, a várakozás tölti el. Hát
valahogy így volt ez a polgármesterrel is.
Két óraközti szünetben elhatározott kopogással törtem meg a hivatalban
uralkodó csendet.
Amint beléptem, mindenki rám vetette szemét, de köszönésem bájos
mosolyt követelt mindannyiuktól. Az ottlétem a megszokott! Valamit
kérni szeretnék, mint szokásom szerint. Mindezt tudta a takarítónő,
de tudta a polgármester is. Csak nem akarták megkérdezni, hogy
mit akar ez a magyar itt! Magabiztos de egyben szerény jelenlétem
eredményesnek tűnt.
Végre sikerült megérnünk azt is, hogy a kultúrotthonba tartsuk
meg a gyerekek karácsonyi műsorát!
*
Minden egyes magyarórát a boldogság
ölelte át, s a gyerekek mesebeli karácsonyi műsorról álmodtak,
amit aztán velem is elhitettek, s már én is ebben keltem és feküdtem.
Telt múlt az idő, mindenki lelkét a béke és a szeretet uralta.
*
December 19. volt. Mint ahogy
illik, újra beléptem az ígéretes polgármesterhez, hogy akkor a
holnapra ígért kultúrotthont rendelkezésemre bocsátja-e, amint
ígérte, vagy nem?
Szájukból szó nem esett ki, csak
mutattak, mint süketembernek szokás. Csak azt nem értettem, hogy
nekem mutogatnak-e, vagy másnak.
*
De most, hogy eltelt egy hónap
az óta, már tudom, hogy elborult az elmém és hallani semmit sem
hallottam, de látni láttam, ahogy a munkások, mint falkavezér
parancsára, úgy hordták a falunak adott világító karácsonyi lámpákat
a nekem ígért kultúrotthonba. Vége!
Itt van a világvége. Lábaim mintha gyökeret vertek volna, szívverésem
lassan halkulni kezdett magabiztos dobogásából, s lelkem mélyéből
most nem öröm ordítása vágyakozott ki, hanem egy halk szelíd szó:"
Légy csendes szívvel és békével!"
Ha gyermek lennék nem szégyelltem, volna, szemeimet könny lepte
el, s csak arra várnak a könny patakok, hogy egy sóhajtással parancsot
adjak az indulásuknak! Szó nélkül elindultam, mint kivetett koldus,
és hazáig nem álltam meg, nem köszöntem, nem hallottam csak néztem
az utat, mely most valahogy nehezebbnek, hosszabbnak tűnt, mint
máskor, de pislogni sem mertem attól a féltségtől, hogy a szemeimből
kicsordulnak a könnyek!
*
A ház, amely csak akkora, mint
amekkorát egy kollektivista kis asszony felépíthetett két keze
erejéből. Szerény, kicsi és melegséget árasztó. Ennek a háznak
ajtajában várt a kedvesem, mint ahogy hűséges asszonynak azt illik,
de szó nem jött ki a száján, csak nézett, s egy halk sóhajtás
hívta magára a figyelmet.
*
Közeledett az este. Valamennyire
kezdett helyre állni lelkiállapotom, s amint a gyermekek szájából
a nevemet hallottam, mindent elfelejtettem. Lelkemet a szeretet
és béke töltötte be, de a torkomban, mint egy kő úgy feszült az
idegesség, a harag ordítása!
Nem tudtam, hogyan közöljem velük azt, ami engem szíven szúrt,
de valahogy sikerült megtalálnom a hangnemet, s elmondani nekik,
hogy a karácsonyi műsor, amire annyira készültünk, nem a kultúrotthonban,
hanem nálunk lesz megtartva kinn az udvaron!
Lassan a nap alkonyulatával a szülők is kezdtek érkezni, s mindenki
szemében a düh, a harag, az értetlenség tört elő, mint világító
gyertya fénye, a szerénység és a béke helyett.
Hangzavarrá torkolódott a szeretet ünnepének műsora, hiábavaló
volt a szavam, hiábavaló a magyarázkodásom, hogy a kultúrotthon
tele van ezzel, azzal, mert az ember érzi, amikor valaki levegőnek,
vagy éppen semminek nézik. Mindenki a polgármestert kezdte szidni.
De amikor a "Betlehemi királyok" című éneket elkezdtük
énekelni a gyermekekkel, síri csend, halk mozdulatok és valahonnan
a tömegből egy öregedő ember szájából halk sóhajtás emelkedett
fel a csillagokig és onnan nézett szerte minden egyes csángó falura
és hirdette a békét és a megbocsátást.
Gyermeknap
Az MCSMSZ- nek köszönhetően, a diószéni gyermekek
az idén is bőséges ajándékokkal voltak elhalmozva a "gyermekek
napja" alkalmából.
A tanárok úgy tervezték, hogy mind a 93 gyermek részt fog venni
június másodikán az általuk megszervezett gyermeknapi kiránduláson.
A sors nem így akarta! Nem péntekre tervezték a kirándulást, azért,
hogy ne ütközzön a tanügyi kirándulással, hanem a rákövetkező
napra, szombatra. A nagy gyermekek egy része azért nem tudott
eljönni, mert kapálni kellett menni, a másik része mert a "sora"
nővér kirándulást szervezett Jászvásár mellé. Így a gyermekek
száma lecsökkent felére. Olyan is volt, hogy a kapálást ott hagyta
a gyermek, és eljött a kiránduló csoporthoz!
A gyermekek felügyelésére két szülő is jelentkezett, akik példaadó
viselkedéssel és minden játékban, versenyben részt vettek. Reggel
10 órától egészen 16 óráig tartott a gyermeknapi kirándulás. A
kicsik, meg a csomagok ló szekérrel voltak leszállítva az erdő
szélére. A kirándulás programja labdázással, rajzversennyel, fürdéssel,
énekléssel, hússütéssel, volt elfeledhetetlen élménnyé téve.
Keresztszülők,
avagy őrző angyalok?
Ha álom nehezedik szemeidre, lassan
lehunyod, és álomba merülsz, de az őrzőangyalod sohasem hagy el,
ő vigyáz rád, és nem engedi, hogy a gonosz rád törjön! Ezt szoktuk
mondogatni a kisgyerekeknek.
De vajon most mi történt? Február közepén még úgy festett, hogy
a diószéni gyerekek nem fognak részt venni a csíksomlyói búcsún.
Anyagi okokból kifolyólag, nem lehetett megszervezni a várva-várt
szent alkalmat. De a csodák nem szűnnek meg! A komáromi keresztszülők
lelkes utána járásának és fáradozásának köszönhetően, valamint
minden egyes diószéni keresztszülő hozzájárulásával, Diószénnek
a Húsvéti nyuszi egy nagy ajándékot hozott! Megkapta azt az ajándékot,
amire oly vágyott és óhajtozott! A csíksomlyói búcsút! Egy héttel
a búcsú előtt, nagyjából összeállt a műsor! Amint teltek a napok,
úgy hosszabbodott és bővült a műsor is. Péntek estére valahogy
sikerült a műsort összeállítani.
Hajnal 2, 30 órakor, már mindenki a megbeszélt találkahelyen volt.
Az út hosszú volt Csiksomlyóig.
A Szentmise, valamint ezt követő csángómise után a gyermekek szereplésére
került a sor! Mindezt a keresztszülőknek akarták ajándékul adni,
cserébe, hogy ők a búcsút ajándékozták. Nem volt sok keresztszülő
jelen, de voltak más vendégek, valamint szülők, akik nagy szeretettel
hallgatták végig az alig félórás műsort.
Műsor
1. Köszöntőbeszéd
2. Kicsik éneke - Az Úr Istent magasztalom
- Fölkelek én jó regvel hajnalban
3. Vers - Ady Endre - Mi mindig mindenről lekésünk!
4. Ének - (Ghimes) - Duna partján...
5. Népmese
6. Ének - (Kormorán) - Volt valamikor...
7. Novella
8. Ének - (Kormorán) - Tudod, a fáj
9. Néptánc
"Ha egyetlen szívet, egyetlen
gondolkozó főt, csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam,
ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert
tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem."
[Domokos Pál Péter Csíksomlyó,
1931. június 23.]
A csíksomlyói búcsú
Május 26. volt a csíksomlyói búcsú.
Nem csak mások, hanem a diószéni gyermekek és emberek is várták
e gyönyörű ünnepet. 500.000 ember volt ott, mert ez az ünnep nagyon
fontos.
Mi a diószéniek voltunk a katedrálisban is, majd elindultunk a
nagymisére, de mert be kellett várni a pusztinaiakat, így megálltunk
az út szélén, és nagyon sokan a vendégek közül fényképeztek, kérdezősködtek
irántunk, és meg is ajándékoztak különböző dolgokkal.
Nagyon sütött a nap és így melegünk volt. A tanító bácsi bevitt
az erdőbe és ott hallgattuk végig a misét. Amikor leértünk a buszhoz,
elkezdett esni jéggel az eső. Ez jó volt, mert nem volt már melegünk.
Este aztán mentünk a csángó misére, és utána volt a mi szereplésünk
a keresztszülőknek, ami nagyon jól sikeredett.
Ez után elmentünk a buszhoz átöltözni, mert éjfélig szabadok voltunk
és szórakozhattunk. Végül haza értünk vasárnap 4, 30 kor és én
nagyon fáradt voltam, mert egész nap azt sem tudtam, hogy mi van
velem.
Nagyon szerettem ezt a kirándulást Csíksomlyón, és szeretném,
ha jövőben is még mennénk!
Vornicu Alexandra Alisa, XI.o,
Diószén
Újabb
tanévkezdés, újabb tanárok Diószénben!
Új tanév indult Diószénben is,
mely kisebb-nagyobb változást is hozott a falubeli tanulók számára.
A már megszokott kétévenkénti tanárváltás itt is megtörtént.Nem
hagyomány, de az előző magyartanárok két-két évig oktattak e faluban.
Idéntől immár két tanár kezd neki annak az oktatásnak, amit eddig
egy végzett. Hogy miért? A válasz egyszerű: megnőtt a magyar nyelvet
tanulók létszáma.
Vajon ez a tanár-pár is két évet fog oktatni Diószénben, vagy
2 x 2 évet? Ez már a jövő titka.
Amint az ismeretlen faluba érkezett a két tanár, az úton járók
kíváncsian fürkészték őket, de az autók fölverte hatalmas porfelhőn
át csak sejteni vélhették, hogy a két idegen nem más, mint a "magyarok".
Az első két nap a költözéssel, rendezgetéssel telt, csak ezután
jutott idő a faluval, a benne lakókkal, ill. a leendő tanítványokkal
való találkozásra, ismerkedésre. Pár nap eltelte után, mint eső
után a gombák, úgy bukkantak elő a szerény tekintetű gyermekek.
Azok, akik a nyári szovátai táborban részt vettek, már tudták,
hogy új magyartanáraik lesznek. Korábbi magyartanárukat sem feledték,
azt a pedagógust, aki eddig teljes odaadással nevelte, oktatta
őket arra a nyelvre, amely valaha őseik szájából úgy áradt, mint
Istenfélő ember szájából a jó beszéd.
Ennek ellenére a hagyomány szerint a kapuban a már megszokott
nevet rikoltották : Ti-mmi, élesen, mintha valaki
ostorral csapná őket. Nem kellett több mint három nap, s mindegyikük
tudta, hogy a tanár bácsi neve Attila, a tanárnő nevét, Emeséét
viszont hosszú ideig nem tudták még megjegyezni.
Mintha tüntetni indult volna a sereg, úgy érkeztek abba a zsákutcába
a gyerekek a magyaróráknak otthont adó szerény falusi ház elé.
Egy bátrabb leányzó az 1, 2, 3 számolása után, mint egy
karvezető pontos beintésére, úgy kezdték kiáltani Ti-mmi
időt nem hagyva, hogy valaki kimozduljon a házból, levegővétel
után újra és újra. Első kérésük az volt, hogy közösen kiránduljanak
egyet. A fiatal tanárok minden további nélkül beleegyeztek. Ez
kitűnő alkalom volt az ismerkedésre, barátkozásra.
E pillanattól kezdve nem volt olyan nap, hogy valaki ne járt volna
a "magyar háznál", de most már nem a Ti- mmi,
hanem meglepetés szerűen az O-ti-lo hangzott el
édes kis szájukból. Azt is meg kellett tanulniuk, hogy ha órára
mennek, akkor nem kell kiabálni a kapuban, hanem csendesen be
lehet menni a tanterembe. Ennek ellenére, amikor más okból kifolyólag
akarnak beszélni a tanárokkal, a falu hagyományához híven kell
eljárni, azaz a kapu előtt kiabálva szólítani a háziakat.
Mint a karikacsapás, problémamenetesen kezdődtek a délutáni magyarórák
is Diószénben az állami iskola tanévkezdését követően. Attól a
naptól mintha beleszülettek volna, mintha az élet rendjéhez tartozó
lenne a magyarórára való járás, panasz vagy zokszó nélkül tanár
és diákjai teljes odaadással látják el feladatukat, megkezdődtek
tehát a diószéni magyarórák a 2006/2007-es tanévben.
Az állami iskolában heti 9 magyaróra zajlik 40 gyerek részvételével,
délutáninként pedig 50 gyerek látogatja jelenleg a fakultatív
anyanyelvi foglalkozásokat, számukra a két pedagógus, Salak
Attila és Kiss Emese összesen heti 23 ilyen órát tart. Óvodások,
általános iskolások látogatják az órákat rendszeresen.
Salak Attila tartja a trunki iskolai és délutáni magyarórákat
is. Hivatalos, iskolai órákat az idén sikerült először szervezni
ebben a faluban, heti 3 alkalommal van erre lehetőség a délutáni
foglalkozások mellett.
Diószén, 2006. okt. 1.
2006-2007-es tanév
Diószénben már
2000-től folyik az iskolán kívüli magyar tanítás. A 2004-2005
tanévtől az állami iskolában is van egy magyar nyelvet tanuló
csoport. Itt, utólagos visszavonások miatt most kilenc gyermek
tanul. Valószínű, ősztől ez a létszám is duzzadni fog.
Iskolán kívüli magyarórákra körülbelül ötvenen járnak. Ez a szám
ingadozó: az épp aktuális mezei- és házimunkák, valamint a hol
erősödő, hol gyengülő pszichikai nyomás miatt. A gyerekek szívesen
jönnek, márcsak a kikapcsolódás végett is, ám azért néha megpirongatom
őket, ha nem tudnak felelni a tanult dolgokra. Az iskolában tanuló
nebulókon kívül, csupa kezdővel foglalkozom. A kezdő itt azt jelenti,
hogy ez az első év, amikor magyar nyelvre járnak. A családi háttér
(szociális és nyelvi) eltérő, ezért a gyerekek is eltérő ismeretekkel
és képességekkel rendelkeznek. Van, aki nagyon ügyesen mer és
beszél is magyarul, van, aki csak érti, de bizonytalan vagy egyáltalán
nem mer megszólalni, és van, aki szinte idegen nyelvként tanulja
a magyart.
Elsődleges célom az élménynyújtás: ének, vers, mondóka, mesefilm,
élvezhető óra, amivel továbbfejleszthetőek/kialakíthatóak az alapvető
készségek. A gyerekek nagyon szeretnek rajzolni és énekelni, ha
lehetne, csak ezt tennék. Ezekkel a tevékenységekkel közvetve
arra akarom őket rávezetni, hogy a tanulás érték, hogy van egy
más lehetőségük is, és ez a világ nem záródik le a falujuk határában.
Alakítani lehet és kell is életüket. A másmódú nyelv elsajátításával,
másmódú gondolkodásmód is kialakul, így esélyük van felfedezni
és leélni egy jobb, tartalmasabb, emberibb életet.
A tavaszi vakáció első napján, Szt. József napján kirándulni voltunk
a gyermekekkel. Íme az öt csoportos élménybeszámolójuk:
Tavasz csoport
írása:
Tavasszal jártunk
kirándulásba. Láttunk egy kocsit falban. Láttunk embereket, hogy
dolgoznak. Tíz óra tíz perckor voltunk Karácsonykőn. Akkor havazott.
Mi jártunk a Békási-szorosba, meg jártunk a Gyilkos tóhoz. Mi
jártunk templomba, Csíkszeredába, meg láttunk líceumot.
Szép tavasz volt ez esztendőbe.
A mókus csoport
írása:
Nagyon boldogok
vagyunk,
Kirándulni megyünk,
Szép helyeket látunk
És szép emlékekvel maradunk.
Szombat napján
vagyunk. Mik elindultunk kirándulni Békási szorosnál és Gyilkos
tónál. Láttam egy kocsit beépítve a falba. Tíz óra és tíz perckor
kimentünk Karácsonykőből. Asztándig elmentünk elé ás elértünk
a hegyekbe. Nagyon nagyok voltak a hegyek és a szerpentinen voltak
kilencven fokos kanyarok. Itt nagy hó volt és mentek az emberek
sível. Itt megfagytunk és megvizültünk , mert nagyon hideg volt.
A hó térdig ért és ragadott. Asztándig elmentünk Csíkszeredára,
elmentünk a templomba és imádkoztunk. Aztán elmentünk Márton Áron
líceumba, asztándig elmentünk vásárolni és elindultunk hazafele.
Ez volt a kirándulás.
Micimackó csoport
írása:
A buszra felszálltunk,
És nagyon örülünk
Kirándulni megyünk
És új helyeket látunk.
Mi ebbe a kirándulásba
jártunk Karácsonykőnél 10 óra 10 perckor. Házak Karácsonykőnél
voltak szépek. Aztán jártunk a Békási szoroshoz. Ott láttunk szép
dolgokat és vettünk mük is. Ott volt nagy hó, nálunk Diószénben
nincs többé hó. Utunkban Gyilkos tóhoz láttunk vízesést. Gyilkos
tó be volt fagyval és nem bírtuk látni természet szépségét. Miután
elhaladtunk Gyergyót, láttunk árvizeket.
Csíkszeredába jártunk a Márton Áron és a Segítő Mária líceumhoz.
Templomba jártunk, elértünk Szent Mária szobrát, melik csodákat
csinál. Estefelé idő felderült és tartott velünk.
Mi hazafelé indultunk, nagyon tetszett amit láttunk és kívánjuk
még csináljunk mást kirándulást.
Kincs ebből a kirándulásból mind, amit láttunk. Hol voltunk elmaradnak
emlékeinkbe.
Csapat munka írása:
Itt még van hó
és megvizültünk, és a hó elolvadt. Jórégvel esett. Együtt dolgozunk.
Csíkszeredán volt árvíz. Jártunk templomba és imádkoztunk. Olyan
szép volt.
Hold csapat írása:
Az én csapatom
hívják HOLD
És semmit sem mond.
Mondjuk csak egy verseny,
Hogy nem ülünk seggen.
Szombaton kellett
menni kirándulni. Vártunk a buszra. A busz eljött. Mink felhágtunk
a buszba és elmentünk. Rossz idő volt. Bákó után megyünk Karácsonykőre.
10 és tíz perckor kimentünk Karácsonykőről. Mentünk a Békási szoroshoz.
Ott ültünk és vásároltunk egy emléket. Azután elmentünk Gyilkos-tóhoz.
Ott is megálltunk és néztünk. Akkor szálltunk buszban és elmentünk
Csíkszeredába. Ott mentünk templomba ellátogatni. Ott imádkoztunk
és megérintettünk egy szobrot. Templom után mentünk a Márton Áron
líceumhoz. Ő püspök volt. Azután mentünk boltba hol ültünk sokat.
Azután elmentünk Gyimesbe. Akkor mentünk eliben és beléptünk Bákó
megyébe. És mentünk, mentünk és haza megérkeztünk.
| 2004-2005-ös tanév |
 |
 |
| 2005-2006-os tanév |
 |
 |
 |
 |
 |

vissza a lap tetejére