Frumósza - Frumoasa
Frumószai karácsony
Aggodalomra nem volt ok, sem idő,
itt Frumószán, ahova sok-sok Télapó látogatott el és hozott kedves
és értékes ajándékokat a magyarul tanuló gyerekek számára.
Nagy sürgés, forgás, takarítás és díszítés előzte meg a piros
ruhás, nagyszakállas vendégek eljöttét.
Az I-IV osztályosok műsorral készültek és már egy órával a megbeszélt
idő előtt ott topogtak a kapu előtt. És mindenkinek volt kérdése,
hogy Hogy olvassák ezt a szót, mindányunknak? Nem, mindnyájunknak,
tehát mindenkinek. És hogy Mit is jelent a hús? Nem hús,
hanem hűs szellő, hideg. Készen állt a kis csapat, és énekeltek,
verset mondtak, nagy lelkesedéssel és hiba nélkül.
A csintalan fiuk most mozdulatlanul mormolták a versikéjüket,a
kislányok tátott szájjal nézték a nagy karácsonyfát, és Rozina
büszkén mondta, hogy Andreának mégsem volt igaza, mert hát
persze, hogy van Télapó, me itt vannak és ők hozták ezt a sok
színes ajándékot. Há nem?
Mosolyogva figyelem őket, a nagy Télapók már osztják ajándékukat
a gyerekseregnek. Aztán a bontogatás következik. Csillogó, döbbent
szemek, mosoly és nevetés. Nincs annál szebb, mint az ajándékát
kibontani készülő kisgyerek tekintete...
Lassan oszlik a gyereksereg, és sok otthonmaradt anyuka és apuka
sajnálhatja, hogy lemaradt erről a napról, mert beköltöztek az
Angyalkák is egy délutánra a frumószai magyarul tanulók osztályocskájába.
Aztán kiürült az udvar és a Télapók tovatűntek, de hagytak maguk
után sok vidám nagyobb lányt és fiút, akik az ajándékukat félre
rakva moldvai zenére ropták este hétig. Hosszú búcsúzkodás és
Isten fizejse után végül becsukódott a kapu, de még villognak
a karácsonyfán a lámpák, csak a csillagszórók égtek el. De ilyen
egy igazi ünnep...
Köszönet Mindnyájuknak, akik felejthetetlenné tették ezt a napot
számunkra!
MINDENKIN BÉKÉS KARÁCSONYT!
Kriszta és Adrián Frumószáról
képek
Évnyitó
Frumószán
A sikeresnek mondható iskolai
évnyitó után izgalommal készültünk az itthoni évkezdésre. Mivel
alig egy hete költöztünk a faluba, a gyerekeknek csak egy részét
ismertük, és tőlük tudtuk, hogy ötvennél többen járnak magyarórára.
Az évnyitó pénteken délután 3
órára volt kitűzve, elő is készítettünk az udvaron a nagy melegre
való tekintettel 7 darab padot és egy katedra szerepét betöltő
asztalt, amelyen a tervek szerint mi írtuk volna a megjelent gyerekek
névsorát.
Alig lett 14 óra, már nyílt a
kapu, és fél háromkor már nem volt hely a padokon, három óra előtt
pedig már teljes volt a káosz.
Óriási zűrzavar, hangzavar és
tömérdek gyermek. Aztán viszonylagos csendet varázsoltunk, bemutatkoztunk
és megkezdtük a névsorírást. Egy szőke kislány állt fel először
és mondta a nevét: Aparaschivei Tereza. Kérdem még egyszer, és
hallom, de le nem írhatom, az agyam a kezemnek nem ad parancsot,
és közben látom, hogy folyamatosan nyílik a kapu, de nincs már
se pad, se szék...
És megkérdem a kislány nevét még
egyszer, de most már csak látom, hogy ismétli a nevét, de csak
azt hallom, hogy Tanár néni, a magyar vagy a román nevünket mondjuk?
Egy nagyobbik lány egy kicsi szőke fiút ráncigál hozzám és mondja:
Jemil még elsős, nem tud írni...
És riadtan keresem a párom tekintetét,
épp az utolsó padot cipeli ki a házból a hely nélkül maradt harminc
gyerek számára.
Rögvest változtatunk a terven,
Mindenki írja fel a nevét a listára, egyenként! - mondjuk, és
megint ellepnek a kérdések, hisz Jemil nem tud írni és persze
Dane összes testvérét felírná a lapra, bár nincsenek jelen, de
megteheti-e?
A gyerekek írnak és mi egy kicsit
felszusszanunk, van időnk megtalálni egymás tekintetét.
De nagyon lassan halad a névsorírás,
a nagyok unják, ezért egy újabb listát indítunk, majd tíz perc
múlva egy harmadikat, majd egy negyediket. Mindenki ír, és kérdez.
Közben aggódva figyelem Helga kutyánkat, komondor lévén elviseli
a húsz idegen gyermek egyszerre történő simogatását, bár úgy körül
állják, hogy attól tartok, hogy nem kap levegőt.
Majd betelnek a listák, a végeredmény
104 jelenlevő gyerek, még egy utolsó fénykép és egy kétségbeesett
kiáltás, hogy hagyják már azt az almafát, mert nem marad egy szem
almánk sem...
Az utolsó gyermek után is becsukódik
a kapu, rengeteg almacsutka és egy laposra simogatott kutya maradt
utánuk.
Zúgó fejjel nézünk egymásra, szorongatjuk
a listákat, majd leülünk a kisház tornácára és megállapítjuk,
hogy jó lesz itt, hisz barátságosak, kedvesek és érdeklődőek a
gyerekek. És ennél mi lehet fontosabb?
Kívánunk Mindenkinek egy sikeres
és jó tanévet!
Máthé Kriszta és Neagu Adrian
Frumószáról
Frumósza Bákó
megye észak-nyugati részén található, Bákó és Neamt megyék határán,
Pusztinától 8 kilométerre észak-nyugati irányban. Közigazgatásilag
Balkán (Balcani) községhez tartozik, kb. 60%-a római katolikus
(legtöbben értik és beszélik a magyar nyelvet), míg a többiek
ortodox vallásuáak; van néhány neo-protestáns család is.
Frumósza a Mojnestet
Karácsonkővel (Piatra Neamţ) összekötő műút mellé épült. A falut
a Tázló osztja két részre: a központban a Tázlótól keletre laknak
a csángók, a folyó másik oldalán pedig az ortodoxok, akik régebben
a fazekasságról voltak híresek.
A Moldvai Csángómagyarok
Szövetsége és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a 2002-2003-as
iskolai évben kezdte itt meg az "Iskolán kívüli oktatási
program" működtetését Nyisztor Ilona népdalénekes és Bârnat
Simona irányításával. Még abban a tanévben 26 kérvényt gyűjtöttek
össze, így a következő tanévben 26 gyerekkel kezdtem iskolában
foglalkozni. Ebből páran lemorzsolódtak, de sok új diák jött iskolán
kívüli foglalkozásokra. Ezek közül 20-an kérvényezték, hogy az
idei (2004-2005) tanévben iskolában szeretnének magyarul tanulni.
Jelenleg 70 gyermekkel
foglalkozunk Nyisztor Ilonával ketten, több csoportban, és a frumószai
gyermekek nagyon ügyesek.
Miattuk vagyok
itt, mert vannak olyan gyermekek, akik ennyire éretten gondolkoznak
VII-ik osztályban.
Vass Ibolya Emese
Dávid Mária, VII. osztályos tanuló: Ha egy nap minden kívánságom
teljesülne:
Ha egy nap nekem
minden kívánságom teljesülne, szeretnék nagyon boldog lenni, mert
az én kívánságom az, hogy az egész családom egészséges legyen.
Még az én kívánságom
az, hogy a nagyobbik testvérem kapjék helyet dolgozni, és hogy
én tanuljak jól, hogy tudjak, legyek valami az én életemben.
De a nagyobbik
kívánságom az, hogy az egész családom és én legyünk egészségesek.
vissza a lap tetejére
