Kostelek
- Coşnea
Hétvégi
tevékenységek változó
helyszíneken - Kostelek
|
Az
első helyszín
Kostelek volt.
András és Éva
szombaton három
csoportban hívta
gyerekeket. Az
első csoport I-IV,
a második V.-VIII.
lányok, a harmadik
V-VIII. fiúk.
Használt technika:
Hagyományos üvegképek
festése szabadon
választott témában.
A gyerekek miután
kiválasztották
az üveg méretét,
az üveget körberajzolták
ceruzával, készítettek
egy keretet, majd
eltervezték az
elkészítendő művet.
Papíron kifestették,
aztán jöhetett
a második fázis,
amikor alkoholos
filccel átrajzolták
az üvegre. Itt
nagyon kellett
figyelni, mert
az üvegen minden
negatívban kerül
felvitelre, így
minden fordítva
lesz a színén.
Főleg az írással
adódtak gondok,
de hamar rájöttek,
hogy mi a megoldás.
Nagyon fontos
szempont az is,
hogy ami a festett
oldalon alulra
kerül, az a színen
legfelül lesz,
tehát jól meg
kellett tervezni,
hogy ki mivel
kezdi. Természetesen
a gyerekek hamar
rájöttek az üvegfestés
fortélyaira és
nagyon szép munkák
születtek. Kint
gyönyörű idő volt,
így az elkészült
munkák is hamarabb
száradtak a napon,
addig is lehetett
beszélgetni, énekelni,
igazi jó hangulat
alakult ki. Amíg
a lányok festettek,
a fiúk előkészítették,
megmosták Andrással
az üvegeket. Nagyon
hangulatos és
tanulságos hétvége
volt. A született
munkákból igazán
nehéz volt kiválasztani
a hét legjobbat,
amit majd kiállítunk.
Köszönjük Andrásnak
és Évának a szíves
fogadtatást, a
velünk eltöltött
időt, a kosteleki
gyerekeknek pedig
további sok sikert
kívánunk.
Vajda
Éva és Szabó László
- pusztinai tanárok
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
2008.10.24.
vissza
Kosteleki
gyerekek Szovátán
Tizennyolc
kosteleki gyereket sikerült
az elmúlt hétvégén (aug.
16-17.) kivinnünk Szovátára,
fogászati rendelésre.
A Dévai Szent Ferenc
Alapítvány itteni házában
szállást és étkezést
is biztosítottak számunkra,
ill. az itt működő fogorvosi
rendelőt engedték át
használatra. Hálás köszönet
érte, a Jó Isten fizesse
meg.
Székesfehérvári orvosok
maximálisan kihasználva
a két napot, reggeltől
estig dolgoztak, hogy
minél több problémát
kezelhessenek, amiből
sajnos volt bőven. Egészen
ritka az a gyerek, aki
könnyebb eset. A hétvégének
volt már tavaly előzménye,
amikor az akkori magyarországi
táborozásunk alatt sikerült
felvenni a kapcsolatot
a székesfehérvári rendelővel,
ahová fogadtak bennünket.
Akkor egy napra sikerült
odautazni, s gondolom
látván a szörnyű helyzetet,
döntöttek úgy, hogy
folytatni kell ezt az
akciót. Mi, a gyerekek
tanárai addig is nagyon
sokat gondolkodtunk,
mit lehetne tenni, mert
nem lehet nem észrevenni
a rossz fogakat. Olyan
gyerek is van, tíz éves
kislány, akinek gyakorlatilag
alig van foga. Gyakran
kapnak fogkeféket, fogkrémeket
ajándékba, igyekszünk
hangsúlyozni azt, menyire
fontos a fogmosás, illetve,
hogy kevesebb édességet
kellene enni. A nagyobbak
már fogékonyabbak az
intelmekre, meg hát
belátják, hogy nem túl
esztétikus fog nélkül,
vagy elfeketedett fogakkal
mosolyogni.
Habár elég nagy fába
vágták a fejszéjüket
az orvosok, óriási eredmény
ez a hétvége, főleg,
hogy megígérték már
tavasszal visszajönnének
folytatni az elkezdett
munkát. Ezúton is szeretnénk
megköszönni fáradozásaikat
az orvosoknak valamint
Ágota asszisztensüknek,
hogy szakítottak ránk
időt és energiát.
Köszönetünket fejezzük
ki a Csángó Szövetségnek
a gyerekek utaztatásában
nyújtott segítségükért.
Imre
Éva, Ferencz András
magyartanárok
2008.08.25.
Kosteleki
keresztgyerekeink Pécsett
nyaraltak
Június
15-25-ig 16 kosteleki
általános iskolás gyermek
nyaralt két tanárjuk
kiséretével Pécsen a
Világ Világossága Alapitvány
- dr Sebestyén Ibolya
keresztszülő szervezésében.
A gyerekek busszal érkeztek,
egy csodálatos bentlakásos
iskola adott otthont
a tábornak.
Nagyon sokféle színvonalas,
nagy gonddal összeállított
programban volt részük
az itt töltött 10 nap
alatt, ismerkedés Péccsel,
fürdés Harkányban és
a Balatonnál, lovaglás,
autós ügyességi játékok,
kalandpark, bőr tárgyak
készitése - kiemelve
néhányat, csupa olyan
esemény, amire otthon
ezeknek a gyerekeknek
nincs lehetőségük.
Ahogy Éva néni - a magyart
oktató tanárnőjük mondta,
egy élménybombát kapnak
itt a gyerekek, ami
biztosan beépül a személyiségükbe.
Az utolsó napon mi keresztszülők
lehetőséget kaptunk,
hogy meglátogassuk a
gyerekeket.
A képek a hazaindulás
előtt készültek.
A gyerekek nagyon jól
érezték magukat, reméljük,
jövőre is sikerül hasonló
nyaralási lehetőséget
teremteni nekik, ezzel
is szorosabbá tenni
a már kialakult kapcsolatokat.
Erdélyi
Józsefné
Szervező keresztszülő
2008.07.30.
Keresztszülők
látogatása Kosteleken
A
kosteleki keresztszülők
ez év májusának végén
felkerekedtek, hogy
személyesen ismerjék
meg keresztgyerekeik
családját, lakóhelyét,
életüket.
A szervezést Deli Károly
keresztszülő végezte
hónapokig tartó aprólékos
munkával. Ennek köszönhető,
hogy május 29.-én útnak
tudtunk indulni. Három
kisbusszal mentünk,
ugyanis Kostelekre olyan
út vezet fel, amin nagyobb
busz aligha tud felmenni.
Késő éjjel értünk célba,
de a gyerekek és tanárok,
valamint néhány szülő
kitartásának köszönhetően
azon a késő éjszakai
órán is nagy szeretettel
fogadtak egy kis harapnivaló
és jóféle házi itókák
kíséretében.
Ott tartózkodásunk rövid
volt, mert csak két
napra mentünk, de ez
alatt a két nap alatt
is megtapasztalhattuk
milyen a csángó vendéglátás.
Ismerőseink többsége
szűkös körülmények között
él, de igyekeztek mindent
tőlük telhetőt megtenni
értünk.
Megnéztük iskolájukat,
végigjártuk a falut,
lovaskocsival kivittek
egy esztenára, részt
vettünk az esti misén
és beszélgettünk a "pap
bácsival", aki
a mise keretében köszöntött
minket.
A legszebb ajándékot
elutazásunk előestéjén
kaptuk, amikor a helyi
hagyományőrző együttes
kosteleki lakodalmast
adott elő. Nagyszerű
előadásban volt részünk
és aki tehette még táncolhatott
is a hajnalig tartó
mulatságban
A személyessé váló kapcsolatok,
a gyönyörű táj feledhetetlenné
tették utunkat.
Fontosnak érezzük ezt
a kirándulást, hiszen
sokunknak fogalma sem
volt ismerőseink mindennapjairól.
Azon leszünk, hogy a
megtalált barátságok
tartósak legyenek.
Járai
Zsolt
2008.07.30.
Brossúra
Kostelekről
Brossúrát
készítettek a keresztszülők
Kostelekről, és ezen
a linken meg is tekínthető.
Ezúton is gratulálunk
a szép kiadványhoz!
Reméljük, hogy egyre
több keresztszülő és
turista látogat majd
el Bákó egyik legszebb
falujába, Kostelekre.
|
Kosteleki
látkép
|
Kosteleki
látkép
|
Lovasszekér
|
|
Csángó
ruhák
|
Néptánc,
ének
|
Térkép - Kostelek
|
|
Túrista térkép
|
|
Kerékpárok
a kosteleki magyar oktatásnak
A
kosteleki keresztszülők
összefogása igen gyümölcsözőnek
bizonyult. Ennek eredményeképpen
ősszel új fénymásolóval
gazdagodott a faluban
a magyar oktatás. Karácsonykor
pedig csoportunk segítségével
ajándékokhoz jutottak
azok a gyerekek is,
akiknek keresztszülei
most nem tudtak csomagot
küldeni.
Igen fontosnak tartjuk,
hogy közvetlen és folyamatos
kapcsolat legyen köztünk
és a kinti tanárok között,
hiszen csak így tudjuk
ténylegesen nyomon követni,
hogy mi éppen a legfontosabb
egy adott időszakban
a kosteleki magyar oktatás
számára.
Még novemberben egyeztettem
telefonon Ferencz András
kosteleki magyartanárral,
és megkérdeztem tőle,
hogy mire lenne éppen
szükségük, miben tudnának
segíteni a keresztszülők.
Bandi egy remek ötlettel
állt elő, amit szeretnék
a többi, magyar oktatásba
bevont csángó település
faluklubjainak is követendő
példaként elmondani.
Azzal a kéréssel fordult
hozzánk, hogy tudnánk-e
a kosteleki gyerekeknek
4-5 használt biciklit
beszerezni, ami nagyon
megkönnyítené az iskolába
járásukat. Kostelek
egy eléggé kiterjedt,
kb. 8 km hosszúságú
település. Főleg a falu
felső végéből érkező
gyerekeknek kell naponta
több kilométert gyalogolniuk
csak azért, hogy eljussanak
az iskolába. A délutáni
magyar oktatások miatt
néha többször is. Főleg
a kisebb gyerekeknek,
de természetesen a nagyobbaknak
is jelentős segítség
lenne egy-egy bicikli,
amit Bandiék kiosztanának
közöttük rászorultságuk
alapján. A kerékpárokat,
miután kinőtték őket,
egy következő gyerek
kapná meg. Így folyamatosan
ki lennének használva,
és sok gyerek iskolába
járásában tudnának segíteni.
Amikor meghallottam
Bandi ötletét, igazán
megtetszett és rövid
idő alatt sikerült megszereztem
a többi kosteleki keresztszülő
támogatását is az akcióhoz.
Először is kerestem
egy olyan kerékpárboltot,
amelynek tulajdonosa,
akciónk célját meghallva,
nyitott volt arra, hogy
segítsen nekünk. Használt,
de jó minőségű, elsősorban
gyermek kerékpárokat
kerestünk, amelyek alkalmasak
földutakon is a használatra.
Elsődleges szempont
volt az is, hogy mindegyik
bicikli jó első és hátsó
fékkel rendelkezzen,
mivel Kostelek hegyi
falu. A településen
nincs közvilágítás,
ezért lehetőleg olyan
járműveket szerettünk
volna, ami lámpával
is fel van szerelve.
És természetesen nem
volt mellékes az ár
sem. Szerencsére sikerült
is találnunk egy olyan
üzletvezetőt, aki tulajdonképpen
beszerzési áron adott
tovább nekünk első fordulóban
egy 18"-os (colos),
egy 20"-os és két
26"-os kerékpárt.
A bicikliket Járai Zsolt
keresztszülőtársunk
vitte haza kocsijával
otthoni tárolásra, amíg
nem sikerül kijuttatnunk
őket. Második fordulóban
a boltban vásároltunk
egy megrendelt 20"-os
használt kerékpárt,
valamint adományként
kaptunk az üzletvezetőtől
egy 28"-os, kisebb
javításra szoruló járművet
is, amit ők is ingyen
kaptak. Ezekért szintén
Zsolt ment el a kocsijával.
Pár nappal később egyik
régi munkatársam felajánlott
egy 20"-os, igen
jó minőségű biciklit,
majd Zsolt szomszédjától
kaptunk ajándékként
egy kempingkerékpárt,
és később, szintén Zsolton
keresztül érkezett még
egy 28"-os bicikli.
Összesen így 9 kerékpárunk
lett, aminek helyhiány
miatt a tárolása már
gondot okozott. De szerencsére
besegítettek a szomszédok
és így minden kerékpár
fedél alá került.
Azt hittük, hogy a nehezén
már túl vagyunk, hiszen
"csak" Csángóföldre
való kijuttatásuk volt
hátra. Körlevelekben
megkérdeztem csángó
témákban jártas ismerőseimet
és tanácsot kértem tőlük,
mikor és hogyan lehetne
ezeket a járműveket
kiszállítani. Ugyanis
9 kerékpárt nem lehet
már úgy kezelni, mint
egy keresztgyereknek
szóló csomagot, amit
bárki ki tud vinni személygépkocsival
vagy busszal. Ennyi
jármű igen nagy helyet
foglal el, tehát egyedi
megoldást kellett kitalálni.
Először arra volt ötlet,
hogy egy kamionos teherszállítmánnyal
együtt elmehetnének.
Sajnos ez nem jött össze,
mert nem érkezett meg
a kamion. Következő
javaslat egy Magyarországon
dolgozó, de kint lakó
munkatársamtól jött,
hogy egy olyan román
személyszállító autóbuszon
lehetne őket kivinni,
amelyen ismerős a sofőr,
és ezt természetesen
több fuvarral lehetne
megvalósítani. Ez a
megoldás sem lett végül
járható út. Gondoltunk
a karácsonyi keresztszülői
ajándékok kivitelére
is, hiszen tervbe volt
véve, hogy a Moldvai
Csángó Magyarok Szövetsége
mikrobuszt küld a csomagokért.
De amikor láttuk később
a több száz ajándékcsomagot,
ami a nagy mikrobusz
belső terét szinte teljesen
kitöltötte, le kellett
mondanunk erről a lehetőségről
is.
Mivel egyelőre nem érkezett
a kijuttatási módra
több javaslat, már csak
az a lehetőség látszott
megvalósíthatónak, amit
Ferencz Bandi javasolt
egy telefonon történt
beszélgetésünk alkalmával.
Tervbe volt véve, hogy
a februári KEMCSE (Keresztszülők
a Moldvai Csángómagyarokért
Egyesület) összejövetelre
kinti magyartanárok
érkeznek Budapestre.
Ők képviselnék azt a
falut, ahol tanítanak
és találkozva a keresztszülőkkel,
válaszolni tudnának
minden feltett kérdésre,
ami a keresztgyerekekkel
kapcsolatos. Bandi azt
mondta, hogy a tanárokat
szállító autóbusz utánfutóval
fog érkezni, az időközben
összegyűlt keresztszülői
csomagok számára, de
valószínűleg beférnének
a mi biciklijeink is.
Indulásuk előtt kb.
egy héttel végre tisztázódtak
a dolgok, hogy két busz
fog Budapestre érkezni
és az egyiken lesz csak
utánfutó. Szerettük
volna, ha biciklijeink
nem veszik el más, kijuttatásra
szánt hasznos csomagoktól
a helyet, ezért megkérdeztem
a kosteleki keresztszülőket,
hogy mit szólnának hozzá,
ha a szállító céget
anyagilag is "ösztönöznénk"
arra, hogy a kerékpárokat
kiszállítsák. Így azok
biztosabban kijuthatnának.
Sokan egyetértettek
velem, ezért írtam Hegyeli
Attilának, aki a buszok
bérlését intézte. Megkértem
szóljon a szállító cégnek,
hogy a lehető legnagyobb
utánfutót küldjék, amibe
beférnének kerékpárjaink
is. A tervezett és a
legnagyobb utánfutó
közötti árkülönbséget,
mondtam neki, a keresztszülők
kifizetnék.
Hamarosan meg is érkezett
Attila válasza. Ebben
javasolta, hogy a biciklik
kiszállítására szánt
összeget fizessük be
az AMMOA (A Moldvai
Magyar Oktatásért Alapítvány)
számlájára, hiszen a
buszt ők amúgy is lejben
kell fizetniük, és az
alapítványtól majd megkapják
a pénzt, ha átutalják.
Kérte, hogy az üzenet
rovatba tüntessük fel:
hozzájárulás a szállítási
költséghez február 9.
Közben elgondolkodtam
azon, hogy a pénz átutalásának
ez a módja, milyen nagyszerű
lehetőségeket rejt magában.
Hiszen az AMMOA tulajdonképpen
"konvertálja"
a kinti Szövetség számára
az általunk befizetett
forintokat, így ők ottani
valutában tudnak fizetni
szolgáltatásokért. Így
mindenki jól jár és
teljesen hivatalos az
egész dolog. Valamint
az sem mellékes, hogy
közhasznú alapítványról
lévén szó, jövő januárban
adóigazolást tudnak
küldeni a befizetett
összegről (ha megadjuk
befizetéskor az adószámunkat
is), ami adóvisszatérítésre
jogosít. A visszakapott
összeget pedig fel tudjuk
használni egy következő
adományozásnál.
A buszok indulása előtt
pár nappal megtudtam,
hogy két busz fog érkezni
Budapestre. Az egyik
a Csángó Bálon résztvevőket
szállítja Ferencz Éva
csíkszeredai tanárnő
vezetésével, a másik
pedig a tanárokat, és
ez a jármű fogja hozni
az utánfutót is. Az
indulás előtti napon
Évától megtudtam, hogy
az egyik busz a bál
utáni napon hazaviszi
a résztvevőket, szereplőket,
és magával viszi az
utánfutót is, amibe
bepakolhatjuk a kerékpárokat
. Ez örömhír volt a
számunkra, hiszen végre
megoldódott kijuttatásuk.
Miután elindultak hozzánk
a buszok, felhívtam
Évát, hogy mikor és
hová érkeznek be Budapestre.
Így reggel 9-kor már
ott vártam őket a népligeti
buszpályaudvar mögötti
parkolóban, hogy elkísérjem
az utánfutós buszt a
sofőrök szálláshelyére.
A parkolóba való megérkezésük
után kiszálltak az utasok,
akik rövid eligazításon
vettek részt. Megbeszélték
és egyeztették heti
programjaikat, aminek
a végén kerül majd sor
a keresztszülőkkel való
találkozásra.
Ezután a sofőrrel a
Griff Junior szálló
parkolójába hajtottunk,
ahol le lett kapcsolva
az utánfutó, hogy szabadon
bepakolhassuk a bicikliket,
amíg a busz újabb személyforgalmat
bonyolít le. Végre eljött
a mi időnk! Telefonon
egyből hívtam Járai
Zsoltot, akinek sikerült
mind a 9 biciklit egy
fuvarral! elhoznia a
parkolóba. Bepakolásuk
előtt még készítettem
róluk fényképeket. Nagyon
féltünk, hogy kicsi
lesz az utánfutó, de
végül minden biciklit
sikerült bepakolni.
Egy dologra viszont
nem gondoltunk. Arra,
hogy a kerékpárok közé
valamit kellene tennünk,
hiszen a több száz kilométeres
úton egymáshoz dörzsölődhetnek,
lejöhet a festék, kiszakadhatnak
a küllők a mellettük
lévő bicikli pedáljától,
eltörhetnek a lámpák.
Szerencsére volt Zsolt
kocsijában egy nagy
szőnyeg és két pokróc,
amit közéjük tettünk,
de a 9 biciklit nem
tudtuk velük rendesen
szétválasztani egymástól.
Ezért elmentem néhány
boltba, hogy nagyobb
kartonpapírokat kérjek
közéjük, de sajnos nem
jártam szerencsével.
Ekkor a Junior szálló
gondnoknőjéhez fordultam
segítségül, elmondva
a problémát. Nagyon
készséges volt, úgyhogy
végül kaptam 10-12 leselejtezésre
váró lepedőt, amivel
már rendesen be lehetett
takarni az összes biciklit.
Még egy probléma azért
akadt. Az utánfutó nem
volt zárható. Csak egy
rozsdás és bekapcsolhatatlan
lakat lógott rajta.
Igaz, hogy a sofőr azt
mondta, senki nem fogja
kivenni belőle a kerékpárokat
a hotel parkolójában,
de azért féltettem a
nehezen megszerzett
járműveket. Így elmentem
és vettem egy rendes
lakatot, bízva abban,
hogy nem tűnik el semmi
visszaérkezésemig (Zsoltnak
közben el kellett mennie
és egyedül maradtam
a parkolóban). Szerencsére
minden rendben volt,
amikor visszajöttem,
így az új lakattal lezártam
az utánfutót, a kulcsokat
pedig átadtam a sofőrnek.
Másnap el is indult
a mikrobusz a hazafelé
tartó utasokkal, és
magával vitte a számunkra,
valamint hamarosan most
már a kosteleki gyerekek
számára is kedves ajándékainkat.
Bandiék hazaérkezéséig,
akik a tanár-keresztszülő
találkozó után este
indulnak vissza Csángóföldre,
a bicikliket kint tárolják.
A raktározás helyszínéről
Kostelekre való szállításukat
már ők fogják megoldani.
A kosteleki keresztszülők
bicikligyűjtését és
a kerékpárok kijuttatását
azért meséltem el ilyen
részletesen, hogy példánkkal
segítsük azokat, akik
ezt meg szeretnék ismételni
saját falujukban is.
Gondolom, hogy problémáinkat
megismerve ők már sokkal
jobban meg tudják szervezni
saját akciójukat. Nagyszerűnek
és követésre méltónak
tartom azt az ötletet,
hogy a csángó gyerekeknek
használt kerékpárokat
juttassunk ki iskolába
járásuk megkönnyítésére,
ezért remélem számos
helyen követni fogják
példánkat.
Köszönettel tartozom
a bicikliakcióban nyújtott
segítségükért a következőknek:
- Ferencz András kosteleki
magyartanárnak a remek
ötletért és a szállításban
nyújtott segítségéért
- Járai Zsolt keresztszülőnek
a biciklik megvételében,
szállításában és tárolásában
nyújtott segítségéért
- Azoknak a kosteleki
keresztszülőknek és
támogatóknak, akik adományaikkal
lehetővé tették a kerékpárok
megvételét, valamint
segítettek a szállítási
költségben
- Hegyeli Attilának
az utánfutó szervezéséért
és az AMMOA javaslatért
- Ferencz Éva tanárnőnek
a kapcsolattartásért
- A kerékpárbolt vezetőjének
hozzáállásáért és a
remek biciklikért
- A Griff Junior hotel
gondnoknőjének a lepedőkért
Deli Károly
E-mail cím: bukfenc1@freemail.hu
Lőrinci, 2008-02-08
2008.02.12.
vissza
Gazdag
Karácsony Kosteleken
Az
idén gazdag Angyaljárásban
volt részük a kosteleki
iskolásoknak és óvodásoknak.
A lőrinci (Magyarország)
Deli Károly és családja
kezdeményezésére, a
lőrinci családok önzetlen
adományaként egy mikróbusznyi
ajándékkal lephette
meg az angyal a kosteleki
gyerekeket.
Több mint ötven iskolást
és óvodást sikerült
megajándékozni. A kisebbek
főleg játékokat és ruhanemüt
kaptak. Az iskolásoknak
nagyon sok minden jutott:
értékes játékok, ruhák,
tanszerek, tisztálkodási
eszközök.
A maradék játékok az
óvoda szegény felszerelését
gazdagították.
A kostelekiek nevében
ezúton is köszönjük
ezt a gazdag karácsonyt
Deli Károlynak, családjának,
munkatársainak, barátainak.
Kostelek
(Coşnea) a Csíki
havasokban, a helybeliek
által Hárompataknak
elkeresztelt völgyben
található. A falut határoló
másik két patak, település:
Gyepece (Pajistea) és
Magyarcsügés (Cădăreşti).
Kostelek első írásos
említése az 1771-ből
származik, a falu első
telepesei a siculicidium
idején, az embernyúzó
katonai szolgálat és
bírói ítéletek elől
elbujdosó székelyek
és a Moldva felől érkező
görög katolikus román
szökevények, szegénylegények,
havasi betyárok, akik
ezen eldugott havasi
rengetegben keresnek
menedéket.
A szájhagyomány szerint
a falu nevét, az állatokat
őriző, körülvevő koskarámról,
kosárról nyerte.
Kostelek hagyományvilága,
néprajzi sajátosságai
(viselet, ének -és tánkultúra,
temperamentum) a gyimesi
kultúra sajátosságait
hordozza.
Az 1900-as évek elejéig
a falu szinte teljes
lakossága görög katolikus
vallású. Az 1950-es
évek elejétől a kommunista
rendszer nyomására a
falusiak átkeresztelkednek
a római katolikus és
az ortodox vallásokra.
Ma a két felekezet közötti
arány kb. fele-fele.
Mindkét felekezet saját
templommal és temetővel
rendelkezik. A katolikus
szertartás magyar nyelven
folyik.
Kostelek kezdetben önálló
közigazgatási egység,
később Szépvíz községhez
tartozik. 1952-ben az
akkori nemzetpolitika
részeként a Bákó megyei
Ágas községhez csatolják,
ahová ma is tartozik.
Ettől az időponttól
szűnik meg a faluban
a magyar nyelvű iskola
is. Kosteleken egy óvoda,
egy elemi és egy általános
iskola működik. Az iskolás
és óvodás gyerekek összlétszáma
ma 60 körül mozog. Ez
az arány sajnos évről-évre
csökkenő tendenciát
mutat. A régebbi generációk
nagycsalád modelljét
a mai fiatalok nem követik,
az egyke divatja a hagyományos
falusi társadalomban
is egyre nagyobb teret
hódít.
A magyar nyelvű oktatás
az 1990-es évek végén
indul el egyházi kezdeményezésre.
A 27 éve a faluban lelkipásztorkodó
plébános-esperes Salamon
Antal, iskolán kívüli
munkájának köszönhetően.
A plébános kísérletet
tett az iskolai oktatás
beindítására is, több-kevesebb
sikerrel.
A 2005-ös év elejétől,
a Moldvai Csángómagyar
Oktatási Program kezdeményezésére
az iskolán kívüli magyar
oktatást szakképzett
pedagógusok veszik át,
akik iskolán kívüli,
délutáni foglalkozásokon
tanítják a gyerekeket
anyanyelvükön írni,
olvasni. A fiatalokból,
és a nagyobb iskolásokból
helyi tánccsoport alakul,
ahol a gyerekek megismerkedhetnek
a hagyományos gyimesi
táncaikkal, énekkultúrájukkal.
2005.
szeptemberétől a szülök
kérése alapján a hivatalos
iskolai oktatásba is
bekerült a magyar nyelv
oktatása, választható
tantárgyként.
Ma az iskolai oktatás
keretein belül 42 gyerek
tanul magyarul heti
három alkalommal. A
2005-ben végzett diákok
közül, egy végzős magyarul
folytatta középiskolai
tanulmányait Csíkszeredában.
Reméljük ez az arány
évről-évre növekedni
fog.
Kostelek megközelíthetősége
A falu gépjárművel két
irányból közelíthető
meg: Palánka (Palanca)
és Ágas (Agăş) községek
irányából. Sajnos mindkét
erdei út elég elhanyagolt
állapotban található
és közúti tábla egyiket
sem jelzi.
Gyalogosan a Szépvíz
irányából, a Szellő
havason keresztül is
elérhető a falu, egy
kb. 4-5 órás sétával.
Elérhetőségek
Kosteleki Plébániai
Hivatal
Salamon Antal
plébános-esperes
Telefon: 40234-385128
Ferencz András
magyartanár
Telefon: 40720-410618
Email: ferenczbandi@yahoo.com
Megjegyzés
A falutörténet bemutatásánál
felhasználtam Takács
György: Kantéros, lüdérc,
rekegő című könyvének
előszavát.
