Kétezer hét, november havának nyolcadik napján.
Csendben esik a hó, ahogy az ablakon kinézek. A fák már kopaszon merednek a tejszínű homálytól* takart ég felé a mi kedves kis dombunkon, melyre kapaszkodik udvarunk.

Ezt látom reggel, ahogy kinézek az ablakon Kelet felé. Nem. Ez nem Magyarország, és nem a jászberényi szobám ablakából elém táruló kép. Ez Moldva. Ez a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (továbbiakban MCSMSZ) - lábniki gyermekek háza.
Lábnyik**. Reggelente itt, a házunk mellett hajtják föl a pódorosiak a csordát a Giligor*** nyugati oldalába. Az üdő**** kissé szomorkás így novemberben, és hűvös... Odakint. Idebent két helységgel arrébb más. Az ajtóra írva ez áll: "Chemark-terem". A Varga Imre nevével fémjelzett balatonalmádi vállalat neve ez: Chemark. A lábnyiki magyar oktatási program egyik fő mecénásai ők, több millió forinttal támogatták "a magyar ház"***** létrehozását.
A teremben a bükk lángjai duruzsolnak a cserépkályhában. Itt meleg van. De nem csak ezért. A kicsiny szempárok semmivel össze nem hasonlíthatóak. Mindenik más-más, de mind biztató.
Igen, elkezdődött egy újabb tanév. Én október 14-én vasárnap érkeztem a faluba. Hétfőn közvetlen kollegám, és lakótársam Orbán Attila bemutatott a gyermekeknek, majd másnap, kedden már én vittem a "magyar iskolai" órákat, Attila az állami iskolai oktatást végzi, illetve a nyolcadik osztályosokkal még ő foglalkozik itt a szövetségi házban is. A továbbtanulókat készíti fel az erdélyi megpróbáltatásokra, Csíkszeredába mennek ők magyar gimnáziumba. 14 nyolcadikosból kb. a fele, ez szép.
Lábnyik Romániában, Moldvában, Bákó (Bacău) megyében található, Pórincsel (Parincea) községhez tartozik, s a falu határát jelző táblán ez áll; Vladnic. Mintegy ezer lakosa van. Gyakorlatilag 100%-a csángó magyar, vallásuk római katolikus. Az állami általános iskolába 144 gyermek jár, melyből az államilag biztosított magyar órákra 102-en járnak. Az iskolán kívüli magyar oktatásban nehéz meghatározni hogy hányan vesznek részt******.
Az MCSMSZ itt lábnyikban már ötödik éve oktatja a csángó magyar gyermekeket magyarul írni, s olvasni. Az eredmények már nagyon jól látszanak. Az eddig itt tevékenykedő tanárok munkája nem volt hiábavaló, említést érdemelnek. Schmidt Dániel kezdte az oktatást, akit Száva Csanád követett, 2 évet oktatott Lábnyikban. Ferkó Zoltán 1 hónapot, Orbán Attila már harmadik éve van itt, de közben volt Tóth Ferenc fél évet, és Sütő Zsuzsa 1 évet (az időintervallumok csak körülbelüli értékek).
A faluban mindenki magyarul köszön, és egyébként is gyakori a magyar szó. Bárkivel el lehet - és érdemes is - beszélgetni, az emberek szívesen teszik. Megszokták már "a magyar ház"-at, s a benne megforduló jövevényeket. Érdeklődők, hisz tudják: a magyarok segítik őket és gyermekeiket Erdélyből, Magyarországról, és még Európa más pontjairól is. Ittlétem óta már többször is jártak itt Magyarországról. Valamely keresztszülő******* érkezik keresztgyermekét meglátogatni, adományt hoznak, táborszervezők, stb. hála istennek már kezdenek felbukkanni azok az emberek, - és egyre gyakrabban, - akik nem visznek innen valamit, az értéket, hanem inkább hoznak.

______________________________________________

* felhő csángósan
** Lábnyik, Lábnik, Vládnik... stb. A falu neve több alakban is él.
*** A Giligor egy nagy domb neve, tetején a Szent Illés kereszttel. A pódorosi- és a többi falurész is külön külön csordát legeltet, pl: gyergyói is (!!!).
**** idő csángósan
***** Így hívják a helybeliek az MCSMSZ lábnyiki házát.
****** Az őszi munkák ideje alatt kb. 40 gyermekkel kezdtem, de ahogy végeztek az emberek a mezőn, úgy kezdtek szállingózni "a magyarokhoz". Most kb. 80-an járnak, amelyből kb. 50 szinte mindig itt van. A hiányzások általános okai a ház körüli munkákban való kötelező részvétel, kis testvérre vigyázás, stb.
******* www.csango.ro (itt a keresztszülők egyesületét kell keresni)

 

2008.04.01.

vissza

---

---

Lábnyikban dolgozom

Orbán Attila, lábnyiki magyartanár beszámolója

 

A lábnyiki magyar nyelvoktatás rövid története

 

Először a magyar oktatás és Lábnyik történetéről röviden.
Nyolc éve indult a magyar oktatás itt Moldvában, két helyszínen: Klézsén és Pusztinán. Minden évben bővült a helyszínek száma, jelenleg 18 helyszínen vagyunk jelen, és az idei tanévben még két faluban indítjuk be az oktatást. Jelenleg kb. 1400 csángó gyerek jár magyar órákra. Becslések szerint kb. 9000 csángó gyerek ért vagy beszél valamilyen szinten magyarul, úgy hogy még lenne tennivaló.
Lábnyik 1000 lelkes kis falu, a székelyes csángó falvak közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy alapítói székelyek voltak, Mária Terézia idejében, a madéfalvi veszedelem után települtek ki. A falu eredetét igazolja két utcanév is: Gyergyó utca és Csík utca.
Lábnyikban már öt éve zajlik magyar oktatás. Az első tanévben csak iskolán kívüli, délutáni oktatás folyt, a második tanévtől viszont már az állami iskola keretén belül is. A román kisebbségi törvény szerint ugyanis az olyan helyeken, ahol a kisebbségek nem az anyanyelvükön tanulnak, a szülők kérhetnek a gyerekeik számára heti 3 anyanyelvi órát.
Így most az állami iskolában is, délután is vannak magyar órák.
Az idei tanévben 102 gyerek jár az iskolai magyar órákra (1-8 osztályosok). Összesen 145 gyerek jár az iskolába, úgyhogy az arányokat nézve elég jól állunk.
A délutáni foglalkozásokra kb. 130 gyerek jár. Ide óvodások is járnak, viszont az iskolai magyar órákra járó gyerekek egy része nem látogatja a délutáni órákat.
Nyugodtan mondhatom, hogy a programunk a lábnyiki gyerekek 80-90 %-át érinti.
jelenleg ketten vagyunk Lábnyikon. Én tartom az iskolai órákat (heti 21 óra), valamint délutánonként a nyolcadikosokkal van heti négy felkészítő órám. Kollégám, Durucz István, aki Jászberényből jött, a délutáni foglalkozásokat tartja.
Az iskolai órák rendes magyar nyelv és irodalomórák (az ábécétől elkezdve vers- és mondatelemzésig, fogalmazás, stb.). A délutáni órák játékosabbak, könnyebbek. Itt nagyrészt játékokat, mondókákat, énekeket tanulnak, esetleg az iskolában tanult nehezebb dolgokat mélyítik el.

 

A Lábnyiki Gyerekek Háza

 

A Magyar Ház, vagy ahogyan a helybeliek mondják, a magyar iskola gondolata már régóta foglalkoztatja a Szövetséget. Az a célkitűzés, hogy idővel minden helyszínen legyen egy ilyen épület, amely nem csak iskolaként, hanem közösségi házként is működjön. A helyszínek nagy részén a délutáni oktatás kicsi, sötét szobákban zajlik. A gyerekek összezsúfolva, vakoskodva, sokszor hidegben kénytelenek eltölteni az órát. Ezért gondoltuk azt, hogy jó lenne minden helyszínen egy oktatásra megfelelő, tágas, világos, nagy épületet építtetni.
Lábnyik volt az első helyszín, ahol ez az álmunk megvalósult, két okból is:
1. Lábnyik a legszegényebb oktatási helyszín, és arra gondoltunk, hogy a ház majd vendégeket csalogat, ami a falura is jó hatással lesz (pl. vendéglátás)
2. Lábnyikban kaptunk először eladó telket
Az építkezésre sem a román, sem a magyar államtól nem kaptunk támogatást. Minden egyes fillér magánadományokból jött. A telket a gödöllői Új Forrás Polgári Kör adományából vásároltuk meg. Az építkezés nagy részét balatonalmádiak (különösen a Chemark Rt és Chemark alapítvány) támogatta, de érkeztek adományok Magyarország egész területéről, Németországból, sőt, még Kanadából is.
A Magyar Háznak van egy nagyon szép, tágas, jól felszerelt tanterme, amely összejövetelek, előadások céljára is hasznosítható. a tetőtér pedig vendégfogadásra alkalmas. A nyáron itt tartottuk meg a moldvai magyar tanárok módszertani táborát, jövő nyáron pedig gyerektáborokat is szeretnénk tartani. Tervben van magyarországi gyerekek táboroztatása is.
Két másik faluban, Frumószán és Csíkfaluban a Szövetség házakat vett, és azokat alakította át a céloknak megfelelően. Ezek a házak is képesek vendégeket fogadni. 2008-ban kezdődik a külsőrekecsini Magyar Ház építése, utána pedig Magyarfaluban. Mindkét helyen megvan már a telek, sőt a házak tervrajzai is.

 

Eredmények

 

A sikerekről mit is írhatnék? Legnagyobb siker az, hogy az öt év alatt sikerült fejlődni, egyre több gyereket magunkhoz vonzani. Úgy érzem, a helybeli emberek szeretnek minket és megbíznak bennünk. A gyerekek egyre jobban beszélnek és írnak magyarul. Sajnos, a dolgunk elég nehéz, mert az évszázados elnyomásnak köszönhetően az emberekbe reflexszerűen rögződött az, hogy a gyerekekkel románul kell beszélni. Lábnyikban már nem beszélhetünk elnyomásról, hisz jó a viszonyunk a polgármesteri hivatallal, az állami iskola tanáraival és a pappal is. Viszont ez a reflex megmaradt.
Három évvel ezelőtt, amikor Lábnyikba jöttem, az emberek még eléggé féltek. Ha egy román ember, vagy egy idegen közeledett, automatikusan átváltottak románra. (Máskülönben a felnőttek többnyire magyarul beszélnek egymás közt). Most azért változott a helyzet, ha elmegy mellettük egy idegen vagy egy ismerős román ember, továbbra is magyarul beszélnek egymás között.
Az egyik legjobb élményem májusban történt, amikor már itt tanultunk délutánonként, de még a munkások is itt voltak. A munkások szintén csángók voltak, egy másik faluból, Diószegről. Ők is nagyon szépen beszéltek egymás között magyarul, de a gyerekekhez automatikusan románul szóltak. A gyerekek viszont megszokták, hogy a magyar iskolában magyarul kell beszélni. És mikor az egyik kislányhoz az egyik munkás románul szólt, a kislány megkérdezte: "Mi van, kend nem tud magyarul?"
Ez nagyon jólesett, és talán ez a munkám egyik legnagyobb eredménye: egy gyerek rávesz egy felnőttet, hogy magyarul beszéljen vele. A másik nagy eredményem, hogy idén, a 14 nyolcadikos tanuló közül haton jelezték, hogy a középiskolai tanulmányaikat Csíkszeredában, magyar tannyelvű líceumokban szeretnék folytatni.
Ez egy nagy kihívás számomra, hiszen fel kell készítenem őket úgy, hogy ne legyenek hátrányban az ottani gyerekekkel szemben, akik minden eddigi tanulmányaikat magyar nyelven folytatták.

 

Számítunk a segítségre

 

A lábnyiki magyar iskola felszereltsége jónak mondható.
Van egy elég jó könyvtárunk, tévénk, dvd- és videólejátszónk. A tantermünk tágas, világos és meleg. Van a házban meleg és hideg folyóvíz, angolvécé. Jankó Árpád úr és lelkes dunaújvárosi támogatók jóvoltából van egy nagyon jó fénymásolónk.
A legnagyobb gond még mindig a kommunikáció, hisz a keresztszülők, támogatók igénylik a tanárokkal való kommunikációt. Sajnos, Lábnyikban elég gyakori az áramszünet és a feszültségingadozás. Ezért annak ellenére, hogy bekötöttük az internetet, gyakran csak késéssel tudunk válaszolni az érdeklődőknek. A gödöllőiek összegyűjtöttek egy összeget, amiből egy aggregátort vehetünk. viszont a számítógépeinket annyira megviselte a sok feszültségingadozás, hogy most már kb. kéthetente mondják fel a szolgálatot. Ezt már több keresztszülőnek elmondtuk, és megígérték, megpróbálnak szerezni egy jól működő számítógépet valamint egy szünetmentes tápegységet.
Ezenkívül a fogyóanyagok jelentenek gondot: fénymásolópapír, füzetek, golyóstollak, festékek, ragasztó, gyöngy, egyéb kézműves foglalkozásra használható dolgok, tisztítószerek (illemhelyek tisztítása, fertőtlenítőszerek), szappan (a gyerekek minden óra előtt kezet mosnak). Jó lenne még vécépapír, zsebkendő a gyerekek számára, valamint számunkra egy jó fejsze és balta (közeleg a tél, fával tüzelünk). Még szükségünk lenne egy ásóra és egy lapátra (az udvar és kert karbantartására).

Fényképeket sajnos még nem tudok küldeni, a gépemet két héttel ezelőtt formatálták és elveszítettem az összes képet. Digitális fényképezőgépünk pedig nincsen, és azt már nem is merek kérni:-)

Tehát az e-mail címem: labnik@csango.ro

 

Orbán Attila, lábnyiki magyartanár

 

2007.11.05.

vissza

---

Így telt az ősz a lábnyiki iskolában

 

Megérkezésemkor az első utunk az épülő új iskolához vezetett. Azóta is 2-3 naponta elmegyünk és megnézzük, hogy halad az építkezés. A gyerekek mindig azt mondják: "milyen szép", de csodálkozó tekintetükből pontosan látni, hogy nem tudják elképzelni, milyen lesz a magyar iskola, pedig már be is vakolták. Azt biztosan tudják, hogy nagyon jó lesz, hogy nem kell majd annyit gyalogolniuk, hiszen most elég messze lakunk a falutól.
A fogadtatás megható volt, a homokkupacok közül egyszer csak előugrott három kislány hatalmas virágcsokrokkal, pedig ők csak annyit tudtak, hogy valamikor egyszer jön majd egy tanító néni. Megláttak az iskolánál, hazamentek, leszedték azt, amit a kertben találtak, és már futottak is. Azóta megtanultam, hogy itt az emberek nem készülnek hosszasan az ünnepekre, hanem megragadnak minden alkalmat arra, hogy jól érezzék magukat együtt. Mindig szívesen látják a betérő vendéget, és amijük van, azt nagyon nagy szeretettel osztják meg vele.
Jelenleg több mint 100 gyerek van beiratkozva hivatalosan a magyarórákra, ami elődeim és kollégám, Orbán Attila áldozatos és szeretetteljes munkájának köszönhető. A tanítás menetét elég nehéz elképzelni egy hagyományos magyarországi iskolában dolgozó tanárnak. A gyerekek a román iskola végeztével vagy éppen előtte, reggel 0. órára jönnek hozzánk azért, hogy magyarul tanulhassanak. Mivel sokaknak több mint fél órát is kell gyalogolniuk, csoportosan vagy a kistestvérükkel együtt jönnek. Van, hogy óra előtt egy órával, de előfordul, hogy fél órával később érkeznek.
Az iskolalátogatást nagymértékben befolyásolja a mezőgazdasági munkák menete, szüretkor vagy kukoricaszedéskor szükség van minden családban a dolgos kézre, sőt a gyermekek még napszámba is el-elmennek. Sokszor a 7-10 éves gyerekek mennek a csordával és vigyáznak 30-40 tehénre egész nap. Ilyenkor persze nincs idejük még iskolába is eljönni.
Az ősz nagy eseményei közé tartozik még, hogy új papja lett a falunak a lujzikalagori születésű és Szegeden is tanuló Péter atya, fiatal, lendületes személyiség. Isten áldását kérem munkájára.
Hosszas és lelkes készülődés után fogadták a gyerekek Imre bácsit, Varga Imrét és barátait, aki egy meseszép nyári táborral ajándékozta meg őket Balatonalmádiban. A gyerekek még most is sokat emlegetik azt a sok élményt, amiben ott volt részük.
Én az óvodásokat és az I-IV. osztályt tanítom iskolán kívüli órákon.
Egyik vasárnap a mise végén odaszaladt hozzám egy kislány, megfogta a kezem, mosolygott, és nem szólt egy szót sem. Először lázasan kutattam az emlékeimben, hogy ez a leányka vajon melyik lenne, Annamária, Madalina vagy Alina? Végül arra jutottam, hogy nem ismerem a leányzót. Hiába szóltam hozzá, nem válaszolt. Estefelé megismétlődött a szituáció az utcán, kisvártatva előkerült az édesanyja is, akitől megtudtuk, hogy Petruca szeretne járni a "magyarokhoz”", csak ő még nem engedi el, mert kicsi. Az elsős leányka azóta lelkes tanítványom. Hát így lesznek az embernek Moldvában diákjai.
Egy hetedikes lány azzal lepett meg egyszer, hogy azt mondta, „én olyan szeretnék lenni, mint Kend”. Hamar kiderült, hogy ez azt jelenti, tanítónő szeretne lenni. Hihetetlen nagy dolog lenne a faluban, ha egyszer olyan tanítóik lehetnének, akik közülük valók. Ha a tanult emberek nem máshol keresnének boldogulást.
El kell még mesélni egy kisfiú történetét, aki nyitott gerinccel született, és egy púp is volt a hátán. Szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen komoly sérüléssel egy gyermek egy ilyen szegény faluban megéri a 7 esztendőt. És most csoda történt: a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének szervezésében Debrecenben "levágták a csomót" Róbert hátáról. Pár hét múlva már iskolába is mehet.

 

Sütő Zsuzsa
Lábnyik, 2006 novembere

---

Tanévkezdés Lábnikban

 

Az idei iskolai tanévben a tavalyhoz képest szinte megduplázódott a magyarórákra járó gyerekek száma. Míg a tavaly 45 gyerek látogatta ezeket az órákat, idén már 82 gyerek tanul hivatalosan, az iskola keretén belül magyarul. Ez azt jelenti, hogy az iskolás gyerekek kb. 2/3-a jár már anyanyelvi órákra az iskolában, hivatalosan. Így idéntől a tavalyi két csoport helyett négy magyar csoport létezik: kettő az elemiben (I. és II. osztály, valamint III. és IV. osztály) és két csoport a gimnáziumban: kezdők és haladók. A haladó csoportban főleg VI. és VII. és VIII. osztályosok járnak, a kezdő csoportban pedig főként V. és VI. osztályosok. Mindenik csoportnak heti három magyarórát tartok.

A tavalyhoz képest változást jelent az is, hogy idéntől személyemben új magyartanár dolgozik Lábnikban. Kissé izgultam, hogy vajon milyen lesz a fogdtatás, de a helybeliék, és főleg a gyerekek nagyon hamar befogadtak. Az iskolában sem voltak gondok, az igazgatónő és tanárkollegáim részéről sem tapasztaltam ellenséges hozzáállást. Ezt én nagyra értékelem, mert azért több csángó faluban is próbálták megnehezíteni a magyartanárok heylzetét.

A délutáni (iskolán kívüli) magyarórák ugyanazon a helyszínen folynak, mint a tavaly, a gyerekek egy része rendszeresen eljár az órákra. Viszont sok az olyan gyerek, aki a mezei munkák, az őszi betakarodás miatt gyakran hiányzik.

A tanári (szolgálati) lakás körülményei is javultak: bevezették a vizet, elektromos vízmelegítőt, szereltek fel az újonnan elkészített fürdőszobába.

Folyamatban van egy telek vásárlása Lábnikban, ahol a tervek szerint már tavasszal megkezdődhetne egy "magyar ház" építése, ami magába foglalna egy tanítói lakást és egy nagyobb osztálytermet is. Reméljük, hogy ezeket a terveket meg is tudjuk majd valósítani, mert sokat segítenének a tanári munkában.

Ugyanakkor reméljük, hogy jövőre a többi gyereket is rá tudjuk venni arra, hogy beiratkozzanak az iskolai magyarórákra. Ha ezt el tudnánk érni, akkor már kérhetnénk azt, hogy a magyarórákat is betegyék az órarendbe, mivel egyelőre csak a "rendes" órarenden kívül tarthatjuk ezeket az órákat.

 

Orbán Attila-András

Lábnik, 2005.11.04.

---

 

Moldva közepén, a Szerettől keletre, Magyarfalu szomszédságában találjuk Lábnyikot, a legkeletebbi székely falut. A települést a madéfalvi veszedelem után a Kárpátokon túl új hazát kereső csíkiak, gyergyóiak és háromszékiek alapították, az eredeteket jelzik a leggyakrabban előforduló Lackó és Polgár családnevek, valamint a falu főutcája amely máig a Gyergyó nevet viseli.
A falubeliek máig őrzik anyanyelvüket, a gyerekek szinte kivétel nélkül ismerik a székelyes csángó nyelvjárás egyik legtisztább változatát. A 40-es évek végén és az 50-es évek elején Lábnyikon magyar iskola működött, később az iskola román tanyelvűvé alakult és így működött napjainkig. A kilencvenes évek derekán lelkes magyarországi fiatalok megkezdték nyaranta betűvetésre, énekekre, olvasásra tanítani a gyerekeket, jó pár diák az elemi, vagy a VIII. osztály elvégzése után tanulmányait csíkszeredai magyar tannyelvű iskolákban folytathatta.

2003 szeptemberétől megkezdődött a magyar nyelv iskolán kívüli oktatása, a tanár Scmidt Dániel volt, jómagam novemberben kerültem a faluba. Kezdetben egy idős embernél, bérelt lakásban, később egy félig-meddig elkészített lakásban laktunk kollégámmal. Az ő szobája egyben tanteremként szolgált, életkörülményeink sok nehézséget okoztak: a szűk közös konyha és télen a fűtésgondok állandó konfliktusokhoz vezettek. A gyerekek létszáma ingadozott, volt amikor huszonöten is eljöttek, de előfordult, hogy két-három gyereknek tartottunk órát. Hétköznapokon naponta két órát tartottunk, egyet az I-IV-eseknek, egyet a nagyobbaknak. Elsősorban az ábécét tanítottuk, de próbáltunk minél játékosabb, érdekesebb foglalkozásokat tartani. Az emberpróbáló tél vége felé úgy nézett ki, nincs is amiért még maradni: alig voltak diákjaink, fűtésgondjaink voltak, kollégám felmondott.
Az év végéig több mint ötven gyerek gyűlt össze, akik rendszeresen eljártak az órákra. Idén szeptembertől 43 gyerek tanulja az iskolában is a magyar nyelvet, heti három órában. Szerencsés helyzet, hogy a két vegyes csoportot úgy lehetett kialakítani, hogy az egyikben csak elemisek a másikban az V-VIII. osztályosok legyenek. A korai időpont ellenére, a gyerekek eljártak az órára és az ügyesebbek megtanultak helyesen írni. Az iskolán kívüli órák keretében, egy lábnyiki idős néninek, Bot Klárának hála, együtt tanuljuk a régi csángós énekeket. Pünkösdkor ott voltunk a csíksomlyói búcsún, a gyerekeknek itt életre szóló élményben volt részük. Jövőre újabb 52 gyerek kezdheti meg az állami iskolában a magyar nyelv tanulását, így a másik két csoporttal együtt a lábnyiki gyerekek összlétszámából kétharmad részben csatlakoztak eddig az anyanyelvoktatás hivatalos formájához. Iskolán kívül több mint kilencven gyermek jár el a foglalkozásokra, heti négy alkalommal, két csoportban. Folyamatban van egy, a falu központjában elhelyezkedő beltelek megvásárlása, ahol a megépítendő házban szeretnénk a gyermekeknek barátságosabb, emberhez méltó körülmények között folytatni az oktatást.

 

Száva Csanád tanár

Lábnyik, 2005.