Elkezdődött a harmadik, számomra a második
tanév, ebben az igazán festői faluban, Lujzikalagorban. Nagyon kedves
élményem, hogy a pünkösd tájékán idejövő látogatóink azért választották
ezt a falut, mert valahol olvasták, hogy milyen szép. Ez igaz. Patak
mellett, erdő alatt, hegy tetején, mindenütt falu van.
Minden újabb évkezdéskor az előző év jut eszembe. Óhatatlanul. De elveszett
voltam ebben a nagy faluban ismeretlenül még a tavaly ilyenkor! No,
nem mintha most olyan sokat ismernék belőle, de mégis. Már ismerősen
kanyarodik lábam elé az út is, amikor elindulok iskolába, esetleg családlátogatni
vagy csak úgy, falunézőbe. Már van, aki ismerősen köszön, van, aki közömbösen
megy el mellettem, van, aki kíváncsian kérdez, hogy ki is vagyok, van,
aki benyit aprócska tantermembe, hogy Isten áldását kérje rám mindazért,
amit teszek, de van olyan is, aki vitába száll, hogy van-e a falunak
egyáltalán szüksége rám. Gondolatok, érzések, kérdések színes kavalkádja
fejemben, szívemben, szájamon. Hiszen válaszolok, beszélgetek, magyarázok,
igyekszem én is érzéseket, gondolatokat ébreszteni.
Tanévkezdés. Mit is lehetne róla mondani? Az eltelt év csak meghozta
gyümölcsét. Ahogy megjelentem az iskolában, úgy jelentek meg a gyermekek
is. Futótűzként terjedt el, hogy visszajöttem, lesz az idén is magyaróra.
Ragyogó szemek, derekamat szorosan átölelő gyermekek, virágok, kipirult
arcok, meglepetésszerű találkozások őszinte öröme. Szívszakasztó, szószegő.
Akik a tavaly jártak, nagyon hamar visszataláltak hozzám szinte mindannyian.
Sokakat még mindig visszatart a szülők félelme. De azért új érdeklődők
is kezdtek betévedni. S talán a legszebb, hogy próbálkoznak magyarul
kifejezni magukat. Ez még csak leheletnyi, de engem boldoggá tesz. Talán?...
Csendes reményekkel lépegetek a jövendő felé, mert már vannak útitársaim.
Lujzikalagor város közeli, Bákótól csupán
10 km-re fekvő település. Egyike azon Bákó környéki falvaknak, ahol
az 1950-es években magyar tannyelvű elemi iskolák működtek. 1989 után
Kalagorból is számos fiatal ment Magyarországra egyházi vagy világi
tanulmányokat folytatni, ahogyan a munkaképes lakosság egy része is
ott próbált szerencsét. Az egyetemet, főiskolát végzett fiatalok közül
néhányan próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel, a magyar nyelvű oktatás
bevezetésével, nyári nyelvi táborok szervezésével, illetve a magyar
nyelvű mise meghonosításával is.
A MCSMSZ oktatási programjának keretében a román állam által is hivatalosan
elismert formában a 2006/2007-es tanév első félévében indultak meg a
magyar nyelvű, iskolán kívüli foglalkozások. A faluban a fiatal generáció
körében meglehetősen előrehaladott állapotban van a nyelvváltás folyamata,
de ennek ellenére igény mutatkozott a magyar nyelvtanulásra. Az órák
szabadidős foglalkozás keretében délutánonként vannak, kivéve a helyi
iskolában délután tanuló gyermekeket, akik délelőttönként járnak magyar
nyelvet tanulni.
A falu iránt érdeklődőknek állok rendelkezésére, és szeretettel várom
a keresztapákat Lujzikalagorban.
