2007 őszén jöttem Moldvába. Akkor még nem volt meg a konkrét helyszín,
ahol tanítani fogok. Az MCSMSZ munkatársaival néhány hét alatt számos
helyszínt bejártam, végül Pokolpatakra esett a választás. A kezdeti
nehézségek ellenére (nem volt kiadó ház, illetve többen visszavonultak
a szerződés elől) 2008 februárjában sikerült beindítanom az iskolán
kívüli foglalkozásokat.
A tanításon kívül célom a meglévő hagyományok
ápolása, illetve a régiek felelevenítése. Gondolok itt a tánc- és énekoktatásra,
valamint kézműves foglalkozásokra a falubeliek segítségével (a faluban
még sok asszony foglalkozik szövéssel, varrással, stb.).
Mintegy 70 gyermek, illetve fiatal iratkozott be a foglalkozásokra,
de a részvétel igen változó. Leginkább az otthoni munka, illetve az
időjárás teszi függővé.
Egy-két esettől eltekintve nagyon barátságosan fogadtak a falusiak.
Igyekszem én is beilleszkedni a falu életébe, a közös munkák, illetve
az ünnepek alkalmával erre sok lehetőséget találok.
Az egyház és az elöljáróság gyenge próbálkozásait a munka meghiúsítására
eddig sikerült elhárítani, meglátásom szerint a határozott fellépés
és a lakosság pozitív hozzáállása ehhez nagyban hozzájárult.
Néhány szó a foglalkozásokról: négy csoportra osztottam a gyermekeket,
korosztály szerint:
1-3. osztály: 11 fő, ebből 7 rendszeresen jár
4. osztály: 8 gyermek, mindegyikük eljár az órákra
5-8. osztály: 25 fő, a részvétel igen változó, mivel
a faluban csak alsó tagozatos iskola működik. A gyerekek egy része
Budára, másikuk Újfaluba (Gheorghe Doja) jár iskolába. Itt még további
bontásra lesz szükség, mert a két iskola között a minőségbeli különbség
is látszik erősen.
A negyedik csoport a "nagyoké". Itt is
mintegy 20 fő vesz részt a foglalkozásokon. Kicsit szabadabb itt a
légkör, tekintve, hogy az átlag életkor 17-22 év.
A kicsikkel eleinte játszódtunk, énekeltünk,
de ahogy haladtak előre az ÁBC-vel, lassan-lassan az írásba is belefogtunk.
Ez a pillanat a nagyoknál hamarabb eljött, mivel már az első foglalkozáson
nagy érdeklődést mutattak a betűk iránt. Most éppen a teljes hasonulással
küzdünk, elég biztatónak találom az eredményt.Március
végén mi is ellátogattunk Somoskára, 23 gyerkőc tette meg az egyórás
sétát, hogy meghallgassa Berecz András meséit, illetve a szavalóversenyen
résztvevők verseit. Itt az előadáson került sor az első szereplésünkre
is, ahol egy népdalt énekeltünk, nagy sikert aratva. Itt láttam meg
először a munkám gyümölcsét, nagyon büszke vagyok rájuk. De tényleg.
És végül a házról: a falu közepén fekszik, aszfaltozott út mellett,
ami moldvai viszonylatban elég nagy előny. Hatalmas nagy telek tartozik
hozzá gyümölcsfával, szőlővel, valamint saját kúttal, ami ugyancsak
nagy előny a faluban. Maga a ház eléggé lelakott, felújításra szorul.
Kisebb-nagyobb javításokat elvégeztem "saját szakállamra",
mostanra sikerült lakhatóvá tennem egy szobát, ami hatalmas előrelépés
a 2x3,5 méteres konyhához képest, ahol eddig ültem. Jelenleg a meszelés
és a tokozatok festése folyik, jó idő esetén sort kerítek a kapu felújítására
és a kerítés rendbetételére. Az anyagok és a segítők költsége mintegy
150 új lejt vett el, véleményem szerint ez fedezhető lenne a bérleti
díjon megspórolt összegből is, ugyanis a megállapodás szerint 6 hónapig
nem kell házbért fizetni, cserében a ház rendben tartásáért. A továbbiakban
szükséges a villamos hálózat felújítása, ugyani a szedett-vedett drótok,
leégett konnektorok állandó tűz- ás életveszélyt jelentenek. Ezek egy
részét szintén kicseréltem, de a további munkálatok szakembert és még
további költségeket igényelnek.
Röviden ennyi.
