"Dícsírtessék Krisztus a magos mënnyégben,
aki mëgszületëtt most Bötlehembe!
Kévánom, kentëk is tartsa egészségben,
Örvendjünk mindnyájan szent születésében,
adjon békessëget s áldást az újévben!"
Pénteken nagy izgalommal készültünk a Karácsonyi Ünnepségre.
Ilona hozta a karácsonyfát, szorgos kezek díszítették, Laci
hozta a csomagokat, csoportok szerint felkerültek az asztalokra,
mint az alkalomhoz legjobban illő díszlet. Elrendeztük a padokat,
s már semmi nem maradt hátra, mint beöltözni az előadáshoz és
várni a vendégeket.
Délután ötre megtelt a terem, köszöntöttük az egybegyűlt szülőket,
gyerekeket, Ilona megadta a hangot, felcsendültek a karácsonyi
énekek, majd megérkeztek a betlehemesek. Kopogtak a botjukkal,
ahogy illik, aztán rákezdtek. A szöveg elég nehéz volt, mert
egy régi bukovinai Betlehemes játékot választottunk előadásra
Kodály Zoltán 1914-es gyűjtéséből, ezért volt úgy, hogy rá kellett
pillantani az írott szövegre, de ez az előadás sikerén mit sem
rontott. A szülőknek is nagyon tetszett, de a kisebbek is elragadtatással
figyelték. Természetesen hagyományos karácsonyi énekekkel és
csángó táncokkal fűszereztük, amibe mindenki bekapcsolódott.
Az előadás után együtt örültünk az ajándékoknak, amit itt is
hálás szívvel szeretnénk megköszönni a Keresztszülőknek, akik
a saját keresztgyerekük mellett még egy kisgyereknek küldtek
ajándékot Magyarország különböző városaiból, Dr. Ótós Miklósnak
és feleségének a felajánlott anyagi segítséget, a Moldvai Csángómagyarok
Szövetségének a további ajándékcsomagokat, a szállítást és mindenkinek
a jóságát, aki segített ennek az igazi örömünnepnek a létrejöttében.
Megható érzés volt tapasztalni azt az összefogást, amit éreztem,
a gyerekek önzetlen segítésével kapcsolatban. Adja Isten, hogy
mindig, mindenben ennyire tudjuk segíteni egymást és minden
rossz helyére, beköltözhessen egy jó gondolat az új esztendőben.
"Köszönöm fiaim, szép ajándéktokot,
Isten jutalmazza ti fáradságtokot,
és adja mëg mënnybe szent koronátokot!"
Áldott Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk
mindenkinek szeretettel:
Szombaton délután, kicsik - nagyok összegyűltünk
a pusztinai Magyar Házban, ahol Ádám Gyula Pusztinában készült
fotói kerültek a falra. Beszédes fotók Pusztina mindennapjairól,
öregekről, fiatalokról, a múlt és jelen találkozásáról. Sorakoztak
a gyerekek is, gyönyörűen felöltözve szebbnél szebb népviseletbe,
szaporáztak az asszonyok, emberek, szintén ünneplőben. A kiállítás
megnyitó után rövid műsorral készültünk, nem csak a vendégeknek,
szülőknek, hanem bizony a Mikulás bácsinak is. Az óvodások kezdték
versikével, aztán minden osztálynak volt mondanivalója, nem
is kevés, s nem is halkan, hanem bizony jó hangosan. Az előadást
énekekkel zártuk, közösen a pusztinai hagyományőrzőkkel. Aztán
izgatottan vártuk a Mikulást Aklan Emese versével:
Mikulás!
Mire vársz?
Várunk Rád!
Gyere már!
Kiscsizma!
Mogyoró!
Jöjjön már a Télapó!
A rigmus egyre hangosabb lett, amíg meg nem jelent az ajtóban
egy nagy fehér szakállas, veres ruhás, zsákos ember. Akkor aztán
nagy csend lett. A Mikulás bácsi bevonszolta a zsákot középre,
nagyon el volt fáradva szegény, látszott messziről jött. A gyerekek
gyorsan meggyőzték, hogy az elmúlt évben mind jók voltak, rossz
gyermek nem volt köztünk egy se, így szépen sorban minden gyermek
kapott egy szép kis csomagot a Mikulás bácsitól, amit ezúton
is hálásan köszönünk Dr. Ótós Miklósnak és feleségének Mártának,
mert az ők anyagi támogatása nélkül ez az örömteli Mikulásjárás
nem jöhetett volna létre. Köszönjük Mátyás Attilának, hogy ilyen
ügyes és jóságos Mikulás volt, aki nem csak a gyermekeknek hozott
csomagot, hanem Nyisztor Ilona jóvoltából, az asszonyoknak,
embereknek is, sőt még minket, tanárokat sem felejtett ki.
Este közös vacsorával zártuk a Mikulásjárást, az asztalra kétféle
galuska került, a poharakba bor, járt az ének is szájról szájra.
A Mikulás elment, de itt hagyott nálunk egy darab szeretetet,
jókedvet, amiből reméljük, hogy mindenkinek jut az ünnepek előtt.
15-17 koszorúzás, rózsafüzér, virrasztó énekek a sírjánál
17,30-19 emlékek Katalin néni megjelent (CD-je
, énekek, mesék, imák, siratózás) kerek asztal mellet a magyar
házba.
Gyerek program: Gyerekek táncolják Katalin néni kedvenc táncait.
19-20 közös vacsora (tor) Katalin néniért
20-21 Köszöntsük a Katalinokat színpadi műsorral
Felnőtt program: A Pusztinai Ház Hagyományőrző
Csoport mutatja be a programját
21.00 Táncház, zenét Csobotfalváról Antal Imre
együttes biztosítja.
A Katalin nap alkalmával ünnepséget rendeztünk
Lackó Katalin néni emlékére, aki a falú egyik énekese, mesemondója
volt. Hozzájárult csángómagyar, a Pusztinai csángómagyarok kultúrájának
ápolásához, terjesztéséhez, megmaradásához. Sokat szerepelt
a moldvai csángó falvakban megrendezett falú napokon, különböző
Erdélyi városokban és többször meghívottja volt a Budapesten
évente megszervezett Csángó Bálon.
Katalin néni segítet nekünk onnan a menyből, hogy, szépen sikerüljön
az egész program. Az idő is velünk tartott, az nap szépen sütött
a nap így sikerült a sírjához menni, koszorúzni, imádkozni,
virrasztó énekeket előadni (egy nappal előtte nagyon havazott
és hideg volt).
Jól sikerült, de nehéz volt énekelni, mert a
könnyeinkkel küszködtünk, csak Katalin nénit láttuk előttünk.
De boldogak is voltunk, mert Katalin néni mellettünk, velünk,
és emlékünkbe volt.
A temetői megemlékezés után, a Pusztinai Magyar
házban mentünk, ahol Katalin néninek a hangját hallottuk, énekelt,
mesélt, virrasztott. A legnagyobb meglepetés, a gyerekek a produkciója
volt hagy, mennyire szépen énekeltek, táncoltak meséltek. Biztos
hagy Katalin néni örvendet ott fenn a menyben.
A hagyományőrző csoport is ki tett magáért, színvonalasan adta
elő a régi énekeket, meséket, jó példával élt a gyerekek előtt.
A program vége hagyományos torral fejeződött
be, amelyen a helyi hagyományos ételek készültek, galuska/ töltike,
pitán ( kukoricalisztből készült kenyér). A Csobotfalvi Antal
Imrének a zenekarra, köszöntötte a Katalinokat, és ezután miután
elkezdődött a Katalin bál.
Adja a jó Isten, hogy máskor is még tudjunk
szervezni ilyen színvonalas programokat.
Pusztina 2008. November 28.
Készítette:
Nyisztor Ilona, a Pusztinai Közösségi Ház megbízott Igazgatója
Kiállításmegnyitóra indultunk
pénteken Sepsiszentgyörgyre, ahol a Míves házban frumószai és
pusztinai gyermekek munkáiból nyílt kiállítás a különböző eljárásokkal
létrehozott művekből. A paraszti kultúrában használatos üvegképtechnikától,
a rongybábukészítésen át, az ikonra emlékeztető falapra való festésig,
maradék anyagok falvédőre varrásától, illetve a hagyományos papírra
festéstől a plasztikai munkák készítéséig. Agyag domborművek,
viaszból készült szobrok, gipszlenyomatok, kis zászlók kerültek
a falra, asztalra, illetve a frumószai fotóklub alkotói színes
és fekete-fehér fotókat állítottak ki.
Pénteken este barátainkkal és három gyermekkel felraktuk a munkákat,
a többiek szombaton délután érkeztek az MCSMSZ kisbusszával. Sajnos
a Székely Nemzeti Múzeumban tervezett látogatást lekéstük, mert
2-kor bezárt. A közös pizzázás után, délután 17 órakor Nyisztor
Ilona a gyermekkel közösen megnyitotta a kiállítást. Nagy meglepetésünkre
eljött Jáki Sándor Teodóz atya, győri bencés szerzetes, Nyisztor
Ilona régi jó ismerőse is. A gyermekek előadása után az atyától
megtanulhattunk közösen egy csángó altatót, utána tánc következett.
Később a gyermekek elmentek a befogadó családokhoz, játszani,
beszélgetni a frissen szerzett barátokkal. Vasárnapra egy jól
megérdemelt kirándulást szerveztünk a Szent Anna tóhoz, ahol miután
kipengettük a 20 lej belépőt, megnéztük a tavat, énekeltünk a
Szent Anna kápolnánál, majd sietve indultunk visszafelé, mert
már mindnyájan éhesek voltunk és tudtuk, hogy az Ilona szatyrában
sok finom sütnivaló lapul.
Egy szép tisztás mellett megálltunk, találtunk is egy jó tűzhelyet.
A gyermekek fát gyűjtöttek, tüzet raktunk, s míg égett a tűz,
játszottunk, virágot szedtünk, majd megsütöttük a kolbászokat,
jóízűen megettük és már tele hassal mentünk Csíkszeredába, a továbbtanuló
csángó gyermekek kollégiumához. Nagy volt az öröm, mert éppen
ott voltak azok a nyolcadikos diákok, akik Csíkszeredában szeretnék
folytatni tanulmányaikat, így félóra alatt mindenki kapott egy
kis ízelítőt a későbbi diákélet hangulatából is. Gyönyörű időben,
jókedvvel utaztunk hazafelé, tele jó érzéssel.
Nagyon köszönjük mindenkinek a támogatást, aki segített létrehozni
ezt a kiállítást. Külön köszönet Nyisztor Ilonának a sok fáradságért
és a szép megnyitóért, Kobzos Kiss Tamásnak, a Nyisztor Ilona
révén nyújtott anyagi támogatásért, a Míves ház vezetőségének
a kiállítóteremért, Ütő Gusztáv képzőművésznek a szervezésben
való segítségéért, Neagu Adrián, frumószai kollégánknak a plakát
megtervezéséért, az MCSMSZ-nek a kisbuszért, a befogadó családoknak
a szerető gondoskodásért, a Don&Don Pizzériának a szíves fogadtatásért,
a Háromszék napilapnak a figyelemért, tudósításért, Kispál Attilának
a dokumentálásért, Ségercz Ferencnek és Csibi Szabolcsnak a talpalávalóért,
barátainknak a kiállítás rendezésében nyújtott segítségért, a
megnyitón résztvevőknek a tőlük kapott melegségért, Teodóz atyának
az altatódalért és az alább felsorolt kis alkotóknak a sok szép
munkáért:
A Frumószai Fotóklub tagjai:
Bîrnat Irina Maria
Bîrnat Maria Valentina
Bîrnat Rozina
Gergely Anna Mariana
Klubvezető tanár: Neagu Adrian
A pusztinai szakkör résztvevői, az itt kiállított
munkák alkotói:
I. osztály: Nistor Sabina, Nistor Luiza, Rosu Sabina, Scripcaru
Claudiu, David Marius
II. osztály: Balint Izabela, Barnat Melinda, Laslau Cristina
Bianca, Mateeias Mihaela,
III. osztály: Casapu Ioana, Miclaus Beatris, Pustianu Valeria
Daniela, Saros Silvestru, Scripcaru Claudia
IV. osztály: Bortos Eduard, Saros Gabriela Cristina, Stan Gabriel,
Stan Mihail
V. osztály: Feraru George, Maties Maria, Pustianu Irina, Rosu
Iosif, Sabau Anca Cristina
VI. osztály: Bortos Andrea, Biliboc Iulian, Laslau Cristian
Andrei, Saros Ioana Magdalena, Timaru Andrea Carina, Stan Andrea
VII. osztály: Biliboc Stefania, Catana Ana Adriana, Ignat Maria
Mirabela, Rosu Eduard, Tamas Iulia Roxana,Tanase Lavinia Alexandra
VIII. osztály: Abatrinului Catalin, Sabau Diana Beatris, Feraru
Gabriel
Két magyarországi művész - Kartali
Marietta grafikus és Majoros István szobrász - vezetésével a pusztinai
gyermekek megismerkedhettek a formai művészetek, azaz ötvösség,
szobrászat és kerámia alapismereteivel.
Két csoportban viaszból, illetve agyagból készítettünk szobrokat,
plasztikákat megtanulva gondolatainknak, a körülöttünk lévő dolgoknak
sík helyett térben való megfogalmazását. Megtanultuk, hogy mint
az emberi csontváz, a térben elkészített dolgoknak a szerkezete
komolyabb megtervezést igényel. A váz elkészítése után kezdődött
a szobrok kivitelezése. Így születtek meg kezünk alatt a különböző
embert, állatot, növényt ábrázoló szobrocskák.
Az agyagozásnál tematikai megkötöttség nélkül, az egyszerű váz
nélküli agyagformálásban kiélhettük kreativitásunkat, a domborműves
ábrázolástól egy fa utánzásáig, emberábrázolástól az absztrakt
művekig.
Nagy tetszést aratott a lenyomatok készítése (arc, fül, lábfej,
kéz, különböző tárgyak).
A foglalkozások alatt mindvégig törekedtünk a játékosságra, ezért
igazán kellemes időtöltés volt ez a két nap.
Az esemény vetítéssel zárult, megnéztünk néhány dokumentumfilmet
kiállításokról, szobrokról, egy valamikori művészeti tábor képeit,
tábor, melyet a Balatontól nem messze erdélyi középiskolásoknak
szerveztek, illetve az ott készült festményeket, szobrokat, képzőművészeti
és népművészeti alkotásokat bemutató rövid filmet.
Köszönjük minden segítőnknek ezt a tanulságos hétvégét, és szeretettel
várunk mindenkit a 2008. április 19-én megnyíló kiállításunkra
a sepsiszentgyörgyi Míves Házba, ahol a most készített munkák
igazán jól sikerült darabjai is ki lesznek állítva.
Mozgalmas hónap lett a március
Pusztina életében. Megünnepeltük a nőket, tojást festettünk, eltelt
a Húsvét és az elmúlt hétvégén két nevezetes esemény is történt.
A frumószai szavalóversenyen mindkét diákunk kiválóan szerepelt,
a kicsiket Laslau Cristina Bianca, másodikos tanuló képviselte.
A nagyoknál Sabau Anca Cristina, ötödikes szavalónk második helyezést
ért el a tizenhat versenyző közül Horváth István "Tornyot
raktam" című versével. Így nagyon boldogan jöttünk haza Frumószáról,
hogy a vasárnapi nagy eseményre készülődjünk, amikor is Pusztinára
látogatott korunk legnagyobb magyar mesemondója, Berecz András.
Korán reggel Nyisztor Ilona kalácsot hozott, Mihály nagy-hatalmas
üstöt a hozzávalókkal együtt, jött Tinka is az asszonyokkal, és
elkezdődött a sürgés-forgás. Mi, a somoskai magyartanárnővel,
Fülei Marikával dagasztottuk a kürtőskalácsnak valót, a férfiak
tüzet raktak, még a gyerekek is kivették a részüket a munkából.
Ragyogó szép idő volt, ezért az udvaron terítettünk asztalt. Betoppant
az a fogorvos is feleségével, aki az 1970-es években Pusztinában
hét esztendeig lakott, és Berecz András jó barátja. Ismerve Berecz
András szenvedélyét a régi énekek, mesék gyűjtése-hallgatása iránt,
az orvos pusztinai öregasszonynak öltözött és szerényen meghúzódott
az asztal sarkán. Időközben a csicsói vendégekkel Berecz András
is megérkezett. Nyisztor Ilona körbevezette őt a házban, megnézte
a gyerekek munkáit, majd hátrasürgettük az udvarra, hogy ott vár
egy szegény öregasszony a napon és az az egyetlen vágya, hogy
egy régi éneket elénekelhessen Berecz Andrásnak. Mondta is rögtön
András bátyánk, hogy: na, hát akkor ne várassuk szegényt, s sietve
ment oda a "szegény öregasszonyhoz", aki szégyenkezve
ült a széken, arcán a borostát ügyesen álcázva egy kendezővel.
Rázendített egy régi pusztinai énekre, igazán meglepő hangon,
amitől András bátyánk először hátrahőkölt, aztán huncutságot sejtve
közelebb ment, míg lassan rá nem ismert az álca mögött a régi
jóbarátra. Öröm, kézfogás, baráti ölelés, mindenki jól mulatott
a tréfán, lassan a tokány is elkészült puliszkával, sült a kürtőskalács,
Ilona töltötte a pálinkát, a balkáni zenészek húzták, olyan fergeteges
jókedv kerekedett, hogy olyan csak a mesékben van. Velünk voltak
az MCSMSZ vezetői, tanár kollégáin a gyerekekkel együtt, aminek
külön nagyon örvendtünk. Megérkezett a Duna TV, a Hargita Népe
és a magyar kormány részéről küldött könyvszállítmány is, amit
Karda Emese adott át a pusztinai gyerekeknek.
A közös ebéd után elkezdődött a műsor. Nyisztor Ilona nyitotta
meg a pusztinai gyerekekkel, aztán átadták a szót Berecz Andrásnak.
A teremben alig fértünk, mindenki jól szórakozott, ahogyan András
bátyánk szövögette a mesét a Kőtörőről, aki Nap akart lenni, aztán
Felhő, Szél, Kő, míg rá nem jött, hogy a legjobb kőtörőnek lenni.
Egy kanyar után felbukkant Farkaslaka Tamási Áronnal és Kántor
szamárral, akit a székely "nem is nézhet, nemhogy tartsa".
Aztán térült-fordult a történet, végül a szamár becsülete is helyreállíttatott
egy mesével, amit Berecz Andrásnál jobban senki nem tud elmondani.
Kedvet kaptak a mi mesélőink is, Mátyás István bácsi elmesélte,
hogyan esett meg vele, amikor egy tengerparti üdülést nyertek
az apójával, még az 50-es években, aztán szentes mesék következtek
Laslau Narcis és Spataru Larissa előadásában; Timár Magdolna az
együgyű legény történetét mondta el, majd énekeltek a pusztinai
gyerekek, táncoltak a frumószaiak, végül az Öves együttes fellépésével
zárult az előadás.
Fájó búcsút vettünk Berecz Andrástól, aki Somoska felé indult
tovább, de szavát vettük, hogy nemsokára újra ellátogat hozzánk.
Az ittmaradók pedig az Öves együttessel bálozhattak, énekelhettek,
táncolhattak kimerülésig.
Mindenkinek hálásan köszönjük a segítséget, jelenlétet és mindenkit
szeretettel visszavárunk.
Nyisztor Ilona, Vajda Éva és Szabó László -
pusztinai magyartanárok
Húsvét hétfőjén mindnyájan készülődtünk
az esti bálra.
Reggel megérkezett Nyisztor Ilona, a szemnek-szájnak ingere, maga készítette
kaláccsal, pászkával, összeraktuk a hagyományos galuskát, finom csorba,
sonka sorakozott még az asztalon, amit a gyerekek által megírt tojásokkal
díszítettünk. Megérkeztek a zenészek is, délután négykor kezdtünk gyülekezni.
A bál a gyerekek szereplésével kezdődött, a továbbtanulók rövid előadása
után a helyi hagyományörző csoport lépett színre és Nyisztor Ilona pusztinai
énekekkel köszöntötte a jelenlevőket. Később már nem lehetett sorrendet
tartani, mindenki jelentkezett, fiatal-idős, hogy megossza velünk jókedvét,
meséit, dalait. A spontán előadásoknak igen nagy sikere volt. Kellemes
meglepetésként a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke is betoppant
és velünk ünnepelt, s még néhány sepsiszentgyörgyi barátunk, akik éppen
erre az alkalomra látogattak Pusztinába.
Fergeteges jókedv kerekedett, így nemsokára táncra perdült a jelenlévők
apraja-nagyja. A gyerekek közvetlenül az idősektől tanulhatták meg a
húsvéti szokásokat, énekeket, meséket, táncokat. Ízelítőt kaptak a falu
régi szokásaiból, hogy milyen volt egy bál a múlt században. A sok gyönyörű
népviselet színes forgatagában jólesett egy pohár sör, vagy bor a kiszáradt
toroknak. Este későn, fáradtan ugyan, de boldogan és jókedvűen búcsúztunk,
hogy jövőre újra együtt lehessünk.
Pusztina, 2008.03.26. Nyisztor Ilona, Vajda Éva, Szabó László
A húsvéti asztalról nem maradhat el
a piros tojás, ezért már szerdán délután összesereglettünk a Magyar
házba, kesicét készíteni. Nyisztor Tinka hozta a hozzávalót, a gyerekekkel
tekertük a csövecskét, bele a disznószőrt, rábogoztuk a nyélre, aztán
jött a főpróba. Kifújtuk a tojásokat, megírtuk a kiválasztott mintákkal.
Szépek lettek, nagyon.
A kifújt tojásokból egy nagy közös rántotta, aztán mindenki hazament,
folytatni a húsvéti készülődést.
A pusztinai gyerekekkel együtt kívánunk mindenkinek Kellemes Húsvéti
Ünnepeket.
Kedden este már fél hatkor izgatottan
gyülekeztek a gyermekek a pusztinai Magyar Ház előtt. Jöttek a meghívott
anyukák és a nagymamák is. Hat órára összegyűltünk mintegy százan. Otthonos
hangulatban kezdődött el a nők tiszteletére rendezett programunk.
Az előadást az elsősök nyitották, akik verssel köszöntötték az anyukákat,
a második osztályosok két verssel is készültek, majd hogy a nagymamák
se maradjanak ki a köszöntésből, a harmadik-negyedik osztályosok énekeltek,
szavaltak nekik. Az ötödikesek maguk választották ki a köszöntőverset,
míg a hetedik-nyolcadikos fiúk az édesanyák, nagymamák mellett a lányokat
is felköszöntötték egy Kéri János, illetve Garai Gábor költeménnyel.
Aztán következett a közös köszöntés Nyisztor Ilonával, aki igazán felpezsdítette
a hangulatot kicsiknél-nagyoknál.
A sok szép éneket tánc követte, a szülőket az Ilona sütötte finom házi
kaláccsal és kávéval kínáltuk, de a kakaós kalácsról a gyerekek sem
maradtak le.
Nyisztor Ilonát a következő sorokkal szeretnénk köszönteni a kalácsért
cserébe:
Áprily Lajos:
Kalács, keddi kalács
Már szombat este megsütötte
anyám. És reggel már adott.
Az aranya besugarazta
a harangos vasárnapot.
Vasárnap estig nem fogyott el,
fénye áthullt az ünnepen.
Még hétfőn is jutott belőle.
És kedden is. De csak nekem.
Ma sem tudom, hol rejtegette,
melyik fiókból jött elő,
de olyan áldott volt az íze,
olyan hétköznap-szentelő.
Az asztalkendőből kibukkant
szép sárga fénnyel: Itt vagyok.
Nagy árnyékok, fekete gondok,
még várjatok, maradjatok.
Igénytelen polgár-kalács volt,
olyan egyszerű, mint falum.
És mégis úgy megnőtt azóta,
mint úrvacsora-szimbolum.
Száguldó évek távolából
megérzem néha jószagát:
a tűzhely tájáról elindul
s betölt szivet, betölt szobát.
Lelki kenyér ínség-időkben,
verőfényes vigasztalás...
Pedig tudom: a keze föld már.
És nincsen több keddi kalács.
Napok óta csak ülök és várom az ihletet,
vagy inkább azt, hogy hátha helyettem valaki leírná a benyomásaimat,
az érzéseimet azzal kapcsolatban, hogy hazajöttem.
Nem tévedés, tényleg ezt érzem, hazajöttem, itthon vagyok. Ismerős a
táj, a "Jóreggelt"-re a " Jó reggelt adjon a Mária",
az idős asszonyok meggörbült háta, a fiatal legények hetykesége, a lányok
elnéző mosolya.
Amikor először jöttünk el Pusztinára, úgy éreztem, hogy a legjobb helyre
kerültünk és ez azóta sem változott. Gyors döntés volt, bár már nyáron
latolgattuk, hogy a moldvai magyar tanításnak tán több értelme lenne,
mint a pesti futkorászásnak, aztán sok apró véletlen is hozzáadódott
a vágyunkhoz, és egy hét alatt kiköltöztünk Pusztinára.
A tanításban volt ugyan gyakorlatom, mégis nagyon izgultam, mert rövid
idő alatt is hallottam mindenfélét a moldvai magyar oktatásról. Kellemes
meglepetés volt a kollégák barátságossága, hogy melegen el- és befogadtak
már az első pillanatban, a segítség a Szövetség részéről és nem utolsó
sorban az önzetlen segítsége a frumószai tanároknak, akik átsegítettek
az első nehézségeken.
Az iskolában, úgy érzem, mára elfogadtak, az órák a felső tagozatnak
reggel héttől vannak, a kicsiknek órák után, aztán irány a Magyar Házba
délutáni foglalkozásra.
A korai sötétedésre való tekintettel igyekeztünk az órákat úgy beosztani,
hogy a távol lakó gyerekeknek se kelljen késő este hazabotorkálniuk,
majd tavasszal készítünk egy másik órarendet, addig leginkább órák után
jönnek a gyerekek a házba, ahol a férjem, Szabó László tartja a foglalkozásokat.
Nekem az iskolai foglakozások miatt a házban csak hat óra jut :. Most
éppen nagy vázlatolásban vannak, ugyanis izgalomban tartja a csapatot
a bákói Kisebbségi Napok kiállítása. Mostanában kaptunk öt számítógépet
egy szegedi klubtól, amiből egy, sajnos, szállítás közben tönkrement,
de négy géppel elkezdhettük az ismerkedést az informatika világával
is.
Nagyon-nagyon nagy segítség nekünk Nistor Ilona, aki hétvégén tart foglalkozásokat
a gyerekeknek, itt is szeretném neki hálásan megköszönni a hozzánk való
jóságát, segítő ötleteit, odaadását. Közösen sütöttünk kürtőskalácsot,
két nagyot és a gyerekek sok kicsikét :, nagy sikere volt, még megismételjük.
A faluban mindenki, akivel eddig találkoztunk, nagyon kedves és segítőkész,
ezt szeretném megköszönni a pusztinaiaknak, hogy megmaradtak ilyen vendégszeretőknek
és segítőkészeknek.
Szeretném, ha közösen jó munkát végeznénk, hogy mindenki szívesen emlékezzen
az együtt töltött időre, és remélem még sok szép beszámolót írhatok
a közös munkánkról.
Itt utolsó sorokban idézném a lábnyiki kollégát, remélem, nem veszi
rossz néven: a foglalkozásokhoz szívesen vesszük a munkafüzeteket, színesceruzákat,
festékeket, üvegfestéket, gyöngyöt, ragasztót, füzeteket, fénymásolópapírt,
tisztítószereket és ami elengedhetetlen a gyerekek szellemi és lelki
fejlődéséhez, egy két jó szót, egy kedves levelet, egy feledhetetlen
látogatást a mi falunkban, Pusztinán.
Vajda Éva és Szabó László - Pusztina,
2007. november 6.
